dettre gábor

A csaj gyönyörű, de már nem lehet felizgatni – Ron A. Kalman versei

A csaj gyönyörű, de már nem lehet felizgatni – Ron A. Kalman versei

Napok Belépek Lenny irodájába, ő nyüstöli a szakállát, mint egy rasekol1, és azt mondom: „Te Lenny, nem szeretem én ezt a melót. Nem tudnál nekem szerezni egy másikat?” Felemeli a fejét. „Új állást akarsz? Szerzek én neked egy új állást… Beszélek Pam-mel a személyzetisektől.” Egy héttel később, még mindig sofőrködök és várom Pam hívását, mikor…

Megírtad már a verset az áfonyáról, szerdán találkozom a bizottsággal? – Ron A. Kalman versei

Megírtad már a verset az áfonyáról, szerdán találkozom a bizottsággal? – Ron A. Kalman versei

A város Hogy megismerd a várost végig kell gyalogold mondjuk a Haight1 utcától az Északi Partig2 a Castro3-tól a Golden Gate4-ig mintha más után se kajtatnál a sok meredek utcán csal a 19. századi katedrális5 és a téren lehorgonyzott Sun Yat sen6 szobor mögött lemenő nap és az idő után.   A Szentivánéji álom Charlotte…

Kizárt, hogy az élményekből kifutottál volna – csak írjál! – Ron A. Kalman versei

Kizárt, hogy az élményekből kifutottál volna – csak írjál! – Ron A. Kalman versei

Metro-blue1 Ez a vers nem ment meg a párizsi héttől, ahogy szemerkélős, hidegben császkálok majd Clichy2-ben kurvákkal dumálva, pénzemet szórva hazatérve összezavarodva, egész éjjel hánykolódva agyamat marcangolva, míg az óra lassan üt s én rettegek, hogy elvesztettelek   Étel Mit nem adnék egy vajtól csöpögő frissen sült krumpliért. De a hűtőm üres, egyetlen falat sincs…

Éjjel egy van, fulladok a szomjúságtól – Ron A. Kalman versei

Éjjel egy van, fulladok a szomjúságtól – Ron A. Kalman versei

A vers Éjjel egy van, fulladok a szomjúságtól, megragadok egy kólát a konyhában, megnézem Bill Clintont ahogy a golfpályán rálendít az első labdára, aztán találok egy könyvet a szőnyegen és megtudom, hogy mikor Frank O’Hara-t közös olvasásra hívták Robert Lowell1-el ideges lett mert komppal kellett menjen (havas téli este volt), írt hát egy néhány sort,…

A kokó mennyisége, amit nyomtunk legendás volt – Ron A. Kalman versei

A kokó mennyisége, amit nyomtunk legendás volt – Ron A. Kalman versei

Vasárnap reggel Elnyomott csikknek érzem magam. Ha lehetne takaró alá másznék és a nőről álmodnék aki tűsarkúban táncolt. Bilincset viselt, mint karperecet. De szobám soha többé nem billen úgy meg s a nap se süt többé oly fájdalmas ragyogással.   Hírességgel élve A Mass. Avenue1 sose volt egy Champs Elysées, és te Nóra sem voltál…

Tűzriasztás hajnali 4:30-kor – Ron A. Kalman versei

Tűzriasztás hajnali 4:30-kor – Ron A. Kalman versei

Előszó a versekhez Sopron tizennyolc voltam mikor ide jöttem templomaidat meg macskaköves utcáidat csodálva és patkóikat kopogtató lovaidat szerelmesen K-ba elolvadó testembe átfolyó testébe míg odakinn katonáid lustán vállra vetett puskáikkal szüleimet juttatták eszembe (akkor még ők is fiatalok voltak) ahogy a lápos földeken át rohantak míg golyók hasogatták az éjszakai eget s Budapesten orosz…