Az elmúlt hónapok sok csalódása és utálata után ma ráakadtam e versre és rájöttem, hogy az öröklét óceánja felé haladva minél súlyosabb az ember hordaléka, annál gazdagabb lesz az óceán vele és persze ő maga. Ezért lefordítottam – írta Dettre Gábor filmrendező Facebook-oldalán.
Khalil Gibran:
A félelemről
Mondják, mielőtt a végtelen vízbe lépne
félelmében megremeg a folyó lelke.
Visszapillant a megtett útra
a hegycsúcsokról az erdőkön,
falvakon át futó kacskaringóra.
Lába előtt most ott az óceán
a határtalan se hossza se vége,
egyesülni vele lehetne-e más,
mint megszűnni örökre?
De folyó vissza nem léphet
sodrása viszi tovább mi mást tehet?
Egyirányú a lét
bármit is akarnánk
meghátrálni nem lehet.
Vállalja hát a folyó a veszélyt
a vég-nélküli ősanyagba lép
tudván hogy félelme nem enyhülhet
csak ha elfogadja
hogy beleolvadva az óceánba nem eltűnik
hanem óceánná válik ő maga.
Fordította: Dettre Gábor
