+ Irodalom

A csaj gyönyörű, de már nem lehet felizgatni – Ron A. Kalman versei

fotó: dettre gábor
Keresés a weben

Napok

Ron A. Kalman, 1956-ban, a magyar forradalom után Izraelbe menekült zsidó szülők gyerekeként született, Haifában. A költözködés – később az utazás – egész életére jellemző. Gyerekkorát Izraelben, Paizsban majd Boulder városában, Kolorádó államban töltötte. Később Bostonban telepedett le. Egyetemi évei után Görögországban, Párizsban és San Farancisco-ban töltött hosszabb időket. Számos versének helyszíne a felsoroltak egyike-másika. Az elmúlt éveket a Massachusetts állambeli Cambridge tudománnyal és művészetekkel teli városában töltötte. A Harvard és az MIT (Massachusetts Institute of Technology) világhírű egyetemek körül lévő intellektuális és művészi körök, a város egyéb bohém csoportjai és a költő erre az időszakra eső számos szerelme egyaránt alakította költészetét, melynek tematikus sokszínűsége a kor művészeti és politikai folyamataira adott erőteljes reflexióktól, egyfajta romantikus életérzés megfogalmazásán át személyes élete és társadalmaink egyre nyomasztóbb problémáira adott válaszokig terjed. Versei több nyelven, számos országban megjelentek. Magyar nyelven ez a válogatása az első.

Belépek Lenny irodájába,
ő nyüstöli a szakállát, mint egy rasekol1,
és azt mondom:
„Te Lenny, nem szeretem én ezt a melót.
Nem tudnál nekem szerezni egy másikat?” Felemeli a fejét.
„Új állást akarsz? Szerzek én neked egy új állást…
Beszélek Pam-mel a személyzetisektől.”

Egy héttel később, még mindig sofőrködök és
várom Pam hívását, mikor átmenve a stúdióba
a David-et ignoráló Charlotte-ot találom ott
és megkérdem: „Na, hogy megy a film?”
Csak sóhajt, „Kemény meló.”
Aztán én, „Hideg van, mi?”
Erre tágra nyílnak a szemei, „Hideg? Megfagyunk.
Kapunk védőruhát, mikor az óceánba megyünk,
de az se segít.”
„Az óceánba?” – kérdem.
„Hát miután a sárga madár2 megjelenik,
és üldözni kezdenek minket,
megpróbáljuk a vízbe ölni magunkat.”

 

Kávé és fánk

A csaj gyönyörű, de már nem lehet felizgatni –
egyik reggel még képes volt rámászni
mintha gyereket lepne meg ajándékkal –
aztán a pasi elmegy s megköszöni neki
és persze a melóban, a reggelinél mindenkinek elmeséli.

 

Jazz

Szombat van a Kortárs Művészetek Intézetében3
a fullasztó nyomott mennyezetű előadóteremben vagyok
valami experimentális kvintettet hallgatok
pokoli a forróság az összepréselődött testektől
előttem a Boston Globe4 embere ül
nyilvánvalóan jazz kritikus nem csak
mert intenzíven bámul
de mert valami füzetbe jegyzetelget piszkosul
közben a délutánon gondolkodom
amit Nicole-lal töltöttem ő szabadúszó író
próbáltunk feljönni egy ötlettel
a Charlotte-ról szóló cikkhez
(helyi színésznő betör a filmszakmába)
közeleg ugyanis a „Salemi boszorkányok” bemutatója
és Nicole cikkét meg az én egyik versemet
még időben be akartuk a Phoenix5-be küldeni
de Charlotte nem hív vissza
Nicole meg unalmában a szunyát bedobta
a zene hirtelen abbamarad és mindenki
a Globe kritikusa is tapsra fakad.

Fordította Dettre Gábor


1 Jiddis szó, jelentése „a hitközségi elöljáró”. Ez a fizetéssel nem járó, de nagy tisztelettel övezett  pozíció a zsinagóga körüli teendőket foglalja magába.

2 A sárga madár általában örömet, boldogságot jelképez. A „Salem-i boszorkányokban” viszont – mikor a tárgyalóteremben megjelenik -, Abigail gyávaságának, rosszindulatú vádaskodásának válik jelképévé. Megijesztve a lányt az – ismerve minek jelképe a madár – könyörög neki, hogy menjen el, hagyja őt békén. Aztán „Mary” -nek szólítva a madarat Abigail megpróbálja elhitetni a bírókkal, hogy Mary Warren a madár képében küldi rá a rontást.

3 Eredeti nevén „The Institute of Contemporary Art” (ICA), Boston 1936-ban alapított művészeti múzeuma, illetve kiállító intézménye. Az idők során 13 jelentős átalakuláson és költözködésen ment át, jelenlegi épületét 2006-ban nyitották meg a nagyközönség számára.

4 Az 1872-ben alapított „The Boston Globe”, a város legrégebbi és legnagyobb példányszámmal megjelenő napilapja. Az egykor a helyi ír katolikusok által vezetett újság az USA egyik legszofisztikáltabb napilapja, eddig 26 Pulitzer Díjat nyert, napi példányszáma körülbelül 92,000. Jelenlegi tulajdonosa, 2013 óta a Boston Red Sox baseball csapat és a Liverpool F.C. futballcsapat tulajdonosa John W. Henry.

5 “The Phoenix” volt a neve számos heti alternatív magazinnak, melyet a bostoni Phoenix Media/Kommunikációs Csoport adott ki 1966-tól kezdődően. Ilyen volt a Boston Phoenix (2013-ban megszűnt), a Portland Phoenix, a Providence Phoenix (2014-ben megszűnt) és a Worcester Phoenix. Megjelenésükben és tartalmukban, mint általában az amerikai alternatív újságok az 1955-ben – egyebek mellett – Norman Mailer által alapított, New York Cityben megjelenő The Village Voice-ra (nyomtatott formában nem jelenik meg 2017 óta) emlékeztetnek.

Ron A. Kalman további versei

3 hozzászólás

3 Comments

  1. Gyzoltan szerint:

    Ez dilemma! -képtelen vagyok eldönteni, hogy a költőnek kinevezett, vagy a fordítója, avagy mindkettő? van futtatva a lapon…
    Lehet, hogy fizetett hirdetés..?

  2. Gyzoltan szerint:

    Ez már talán a harmadik, ha nem a negyedik írás e fickóról!
    Ugyan, kinek a kije lehet, hogy a lap is kísérletezik a felépítésével?
    Jó-jó, tudjuk, hogy zsidó, s így hivatalból jár neki az eltúlzott reklám.., de mégis…
    -nálam kezd egyre büdösebb, és gusztustalanabb lenni az ajnározás!

  3. Gyzoltan szerint:

    Reménykedem, hogy Magyarország feltámad, s újra magyar lesz!
    Reménykedem, hogy még a mindenható média sem tud a semmiből valamit varázsolni…
    Bár, ha rátalálok nézni valamennyi Tv csatorna harsányan pojácáskodó “sztárjaira”, celebjeire, többnyire harsogó “politikusaira”, a politika pojácáira, hát erős kétségeim támadnak…

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top