+ Irodalom

Tűzriasztás hajnali 4:30-kor – Ron A. Kalman versei

fotó: dettre gábor

Előszó a versekhez

Ron A. Kalman, 1956-ban, a magyar forradalom után Izraelbe menekült zsidó szülők gyerekeként született, Haifában. A költözködés – később az utazás – egész életére jellemző. Gyerekkorát Izraelben, Paizsban majd Boulder városában, Kolorádó államban töltötte. Később Bostonban telepedett le. Egyetemi évei után Görögországban, Párizsban és San Farancisco-ban töltött hosszabb időket. Számos versének helyszíne a felsoroltak egyike-másika. Az elmúlt éveket a Massachusetts állambeli Cambridge tudománnyal és művészetekkel teli városában töltötte. A Harvard és az MIT (Massachusetts Institute of Technology) világhírű egyetemek körül lévő intellektuális és művészi körök, a város egyéb bohém csoportjai és a költő erre az időszakra eső számos szerelme egyaránt alakította költészetét, melynek tematikus sokszínűsége a kor művészeti és politikai folyamataira adott erőteljes reflexióktól, egyfajta romantikus életérzés megfogalmazásán át személyes élete és társadalmaink egyre nyomasztóbb problémáira adott válaszokig terjed. Versei több nyelven, számos országban megjelentek. Magyar nyelven ez a válogatása az első.

Sopron

tizennyolc voltam
mikor ide jöttem
templomaidat
meg macskaköves

utcáidat
csodálva
és patkóikat
kopogtató

lovaidat
szerelmesen
K-ba
elolvadó

testembe
átfolyó
testébe
míg odakinn

katonáid
lustán vállra
vetett
puskáikkal

szüleimet
juttatták eszembe
(akkor még ők is
fiatalok voltak)

ahogy a
lápos földeken
át rohantak
míg golyók

hasogatták
az éjszakai eget
s Budapesten
orosz tankok

dübörögtek
és ott feküdt
Sztálin szobra
darabokra hullva1.

 

Szerelmes vers

Napokig
fekszenek

a mosatlanok
a kagylóban

mire a szertől
habzó víz

fényüket visszaszerzi
s mindegyiket

a konyhaszekrénybe
visszaküldi

egyedül.

 

Tűzriasztás hajnali 4:30-kor

Ugrassz az ágyból
mint kenyér a pirítóból,
érzed a füstöt a folyosón –
felkapod szakadt farmeredet
a fridzsiderbe dugod összes versedet –
aztán szobrozol a ház előtt,
hideg szélben, szemerkélő esőben,
várva a tűzoltók érkezésére,
de Chuck jön csupán meg Kathy zavaros szemekkel
Sasha-t szorongatva egy cipősdobozban –
meg Lisa is leszédeleg hálóingben meg kardigánban,
aztán mind elröhögitek magatokat, mikor
Chuck azt mondja, hogy ez az egész
egy meglepetés-parti csak Lisának, aki elutazik
a tűzoltó meg, hogy valaki a tűzhelyen felejtette a kaját
mázlista, hogy egyáltalán él még
aztán visszamászol a lakásba
befekszel az ágyba
és rájössz, hogy
az éjszaka megnyúlt
órái végtelen
hosszban még előtted vannak
és akkor eszedbe jut, amit egyszer Allen Ginsberg2 mondott:
Mikor hív a múzsa kell válaszolnod.

Fordította Dettre Gábor


1 Utalás az 1956-os Magyarországi forradalomra. A költő szülei azokban a napokban szöktek külföldre, hogy aztán először Izraelben, aztán az USA-ban telepedjenek le.

2 Allen Ginsberg (1926-1997) amerikai költő, a beat irodalom egyik legismertebb alakja, baloldali aktivista.

Ron A. Kalman további versei

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top