Jelentette ki évekkel ezelőtt a fenti mondatot Marlene Dumas, a legkeresettebb ma élő női festőművész, akinek rekordáron kelnek el képei. A svájci Fondation Beyeler Riehen-i múzeumában most szeptember 6-ig láthatóak a művei.
Diktatúrában nőtt fel, Dél-Afrikában ugyanis, ahol 1953-ban megszületett, akkoriban még nem volt tévé, számos könyv pedig tiltólistán volt. Saját bevallása szerint az volt az első nagy fordulópont az életében, amikor 1976-ban elhagyta hazáját, és Amszterdamba költözött, hogy festészetet-pszichológiát tanuljon az Amszterdam Egyetemen. Évekig egy hajón élt az Amstel folyón, és habár azóta elköltözött onnan, férje, a szintén művész Jan Andriesse megtartotta az egykori lakást műteremnek.
Képeivel gyakran reagál az aktuálpolitikára vagy a szorongató társadalmi problémákra, de gyűjteményébe éppúgy beletartoznak a régi családi fotók, mint a történelmi jelentőségű archív felvételek és sajtófotók. Fényképezéssel kezdte ugyanis a pályafutását, manapság viszont leginkább fest. Csak késő éjszaka kezd bele a munkába, és ragaszkodik a teljes csendhez. Állvány nélkül, vásznait a földre fektetve, melléjük guggolva dolgozik, gyakran olajjal vagy papírra tussal.
Az 1980-as években kezdett portrékat festeni, főként családtagjait, barátait és ismeretleneket vitt (és visz) vászonra. Hírhedt és híres embereket is megörökít, Osama Bin Ladenről és Naomi Campbell-ről is készített már portrét. A nyolcvanas években a rasszizmus állt témái középpontjában.
„BEVÁNDORLÓ VAGYOK”
Saját bevallása szerint korábban sokat szenvedett amiatt, hogy ő „csak egy bevándorló”. Idegennek érezte magát a holland metropoliszban, az emberek részéről tapasztalható idegengyűlöletre reagálva pedig készített egy pólót ‘Ik is een allochtoon’ („Benvándorló vagyok”) felirattal. (Az allochtoon kifejezést hollandul a fekete és muszlim migránsokra használják, leginkább pejoratív értelemben.)
Lánya, Helena megszületésével párhuzamosan a terhesség, a születés és az anyák sorsa került témái középpontjába. Az általa ábrázolt babák viszont gyakran csúnyák, eldeformálódott végtagokkal, felpuffadt hassal, és ráncos bőrrel. Saját bevallása szerint erősen hatottak rá a francia filozófusnő Simone de Beauvoir művei, azok közül is főleg a genderizmus és szexualitás témáiról írt értekezései.
Gyakran merít ihletet a szexiparból: 1998 és 2000 között Anton Corbijn fotóssal együttműködve a „Stripping Girls” című sorozatán dolgozott, ahol Amszterdam peep show-it és sztriptíz klubjait dolgozták fel művészeti szempontból. Dumas Polaroid fényképeket készített, és ezek alapján festette meg képeit.
Amikor Jézust a művészettörténet legerotikusabb figurájának nevezte, nagy felháborodást keltett, később pontosított is kijelentésén:
Nem úgy értettem, hogy felizgulok, a halott emberek látványától. Jézus a festészet történetében egy kulcsfigura, a meztelen férfi, aki a spiritualizmus és a fizikai világ között küzd szakadatlanul.
IGAZI REKORDER
Elsőként 2002-ben döntött eladási rekordot: 13 millió forintnyi dollár volt a kikiáltási ára a Jule, die Vrou (Jule, a nő) című 1985-ben készült képének, amelyen egy transznemű ember portréját örökítette meg. A kép végül 338 millió forintnyi dollárért kelt el 2004-ben.
A The Teacher (A tanár) című munkájáért 765 millió forintnyi fontot fizettek még 2005-ben, a becsült ár kétszeresét. 2008-ban a The Visitor (A látogató) című festményét 1 milliárd 317 millió forintnyi fontért vásárolták meg. Ezzel megszerezte a „legdrágább festmény, amit valaha élő női művész munkájáért fizettek” címet.
Amy Winehouse-ról készített portréját, az Amy Blue-t 40 millió forintnyi fontért szerezte meg a London’s National Portrait Gallery 2012-ben.
Dumas nemcsak fest és fényképez, hanem tanít is:
A tanítás nagyon fontos párbeszéd tanuló és tanító között, amiből mind a két fél inspirálódik. A művészet olyasvalami, amit a körülötted lévő emberektől (is) tanulsz.
Mindezek mellett Dumas aktívan ír is, többek között esszéket, verseket, szemelvényeket. Összegyűjtött írásait idén adta ki a Tate, Sweet Nothings: Notes and Texts címmel.
(Forrás: artfund.org, moussemagazine.it, wikipedia.org)