Azt hittünk, sikerült túljutni a sok kellemetlenséggel járó utcaátnevezési kampányon, melyhez – nagyságrendjében – hasonlóra az 1990-es rendszervált(oz)ás kapcsán volt példa. Mindenki értette, hogy a döntéseknek szimbolikus üzenete van, s a XXI. században a többség csak remélte, hogy az átnevezők ennyivel meg is elégszenek… Fene se gondolta, hogy a Köztársaság tér átnevezése további konkrét lépéseket jelent(het) a köztársaság lebontása irányában. Azt is tudomásul vettük, hogy a Nemzetti Együttműködés Rendszerében nincs helye a Moszkva térnek, s bár nem repestünk a boldogságtól, elfogadtuk, hogy szólnak érvek Széll Kálmán mellett. Persze, a kapkodásnak mindig ára van, s (szak)ember legyen a talpán, aki néhány évvel ezelőtt meg tudta volna jósolni, hogy a „keleti szél” erősödése miatt nagyobb szükség lenne Moszkvára, mint Széllre… lehetőleg még minden oroszok cárjának érkezése előtt!
A főváros, melynek vezetője 2011 végére ígérte az oroszoknak, hogy lesz egy másik – nyilván kevésbé frekventált – Moszkva tér, most gondban van, hiszen eddig jó volt a halogatás.
De, most… lehet, hogy „Pityun” múlik, hogy megsértődik-e Putyin?
A rendkívüli helyzet rendkívüli döntéseket igényel, s közben régi reflexeket hoz működésbe: a manapság Óhegy park néven ismert kőbányai közterületet kellene átkeresztelni Moszkva parkká! (Kőbányai) Világos? Hogy hol van ebben a régi reflex? A parkot régebben Magyar-Szovjet barátság parknak hívták!
A kőbányai Óhegy parknak saját facebook csoportja van, aki belepillant az ott feltűnő kommentekbe, az viszonylag könnyen rájöhet arra, hogy azok, akiket a környék sorsa foglalkoztat, nem repesnek az örömtől. (A kerület képviselő testülete is egyhangúlag, pártállástól függetlenül foglalt állást a névváltoztatás ellen.)
A terület átnevezésével közvetlenül nem – legfeljebb annak apropójával – függ össze, hogy van olyan facebook csoport is, mely a Putyin-látogatás idejére szimpátiatüntetést szervez. [LEGFRISEBB HÍREK SZERINT A TÜNTETÉS „FENYEGETETTSÉG MIATT” ELMARAD!] Szimpátiájuk alapja (sajnos) nyilván nem az orosz kultúra csodálatos gazdagsága, hiszen, ha a Pinceszínházban játszott Turgenyev, a Radnótiban játszott Dosztojevszkij, vagy éppen Szorokin új regénye adná az apropót, akkor mi is örömmel csatlakoznánk…. [ÉS NEM LENNE „FENYEGETETTSÉG” SEM!] De itt nem erről van szó! Akik ma/holnap Putyin mellett tüntetnének, azok a Pussy Riot elleni kampányt, a paksi atomerőmű bővítéséből következő gazdasági és környezeti veszélyeket, az Ukrajna elleni agressziót gondolják pozitívumnak…
Tényleg megértem, hogy most, sürgősen kell egy Moszkva tér! (Az ígéret szép szó…). Azokat pláne megértem, akik nem szeretnék, ha az ő környezetükben lenne az „ÚjMoszkva tér” – nem akarják a nyakukba kapni ezt a történelmileg terhelt városnevet. Nem csodálkoznék, ha egyetlen kerületben sem lenne fogadókészség, ahogy azon sem, ha létezne olyan háttéralku, mely kimozdítja a névváltoztatók szekerét a maguk csinálta kátyúból.
Biztos vannak, akik szerint meghátrálásnak tűnne a dolog, mégis azt gondolom, hogy a legkisebb ellenállás akkor lenne, ha Széll Kálmán kapna egy kis utcát, s a Moszkva tér visszakerülne oda, ahol volt. Oda, ahol tényleg megszoktuk…
