Akiben összeérnek a történelemkönyvek és az emlékiratok – gróf Károlyi László

Soha nem adjuk fel / gróf Károlyi László és Nyizsnyánszki Anna Eszter beszélgetéseErdélyi Szalon Kiadó, 2021 – 192 oldal, keménytáblás kötés – ISBN 978-615-6016-67-6

Családfát két irányba is építhetünk, egyrészt a múlt felől haladva a jelen irányában, kipécézve egyetlen őst, s onnan a jelen felé. A másik irány – a jelenből a múlt felé tartó – legalább ennyire izgalmas, és szerteágazó lehet, bár ebben az esetben a generációk terebélyesedése (visszafelé) sokkal szabályosabb. Gróf Károlyi László családfája, bármerre is induljunk el, telis-tele van érdekes, a magyar történelem szempontjából meghatározó emberekkel.

Az utóbbi években a Kovács Attila Zoltán kitartásának köszönhetően (Szépmíves Könyvek, Erdélyi Szalon,…) lehetőségünk volt rácsodálkozni arra, hogy milyen elképesztő mennyiségben vannak értékes, gyakran irodalmi igényességű szövegek, melyekről a „hálás” utókor vagy megfeledkezett… vagy letézéséről sem tudott eddig. A felfedezhető és felfedezendő írásművek száma beláthatatlan, s minden egyes emlékirat, memoár – de akár regény is – tovább színesíti a múltról megszerezhető ismereteket.

Gróf Károlyi László élete

önmagában is érdekes volna, de úgy, hogy az elmúlt években megjelent kötetekkel „körülbástyázható” ez a kilencven év, még érdeksebbé és értékesebbé válik a vele készült interjú, mely a SOHA NEM ADJUK FEL című kötet javát szolgáltatja. Nyizsnyánszki Anna Eszter alázatos és alapos faggatója gróf Károlyi Lászlónak. A kérdések végigvezetnek az életúton, s cseppet sem tolakodó módon „terelgetik” – ugyanakkor inspirálják is – a beszélgetőtársat. A kérdések jól tagolttá és átláthatóvá teszik a szöveget, esetenként mintha fejezetcím látszatát keltenék. S ez jól is van így, hiszen az olvasó elsősorban gróf Károlyi Lászlóra – és felmenőire – kíváncsi.

A Károlyi család, mint a magyar arisztokrata családok általában,

kiterjedt kapcsolati hálóval és szoros rokoni kapcsolatokkal rendelkezett. Károlyi László anyai ágon a Windisch-Graetz famíliához tartozik, nagyapja az a Windisch-Graetz Lajos, akinek emlékiratait – azóta, hogy Kovács Attila Zoltán kiadta őket – nehéz lenne kifelejteni a XX. század leső felének történelméből.

De, ha ezen a vonalon maradunk, akkor szorosan idetartoznak gróf Károlyi Istvánné Windisch-Graetz Mária Magdolna emlékiratai, hiszen ő nem más, mint gróf Károlyi László édesanyja. A család Károlyi-ágán tallózva feltűnik Károlyi Mihály, aki – megítélésétől függetlenül – szintén fontos szereplője a magyar XX. századnak. Azt talán nem is kell bő lére eresztenünk, hogy a SOHA NEM ADJUK FEL című kötetből nem pozitív figuraként rajzolódik ki…

Gróf Károlyi László elmesélésében megelevenedik a múlt. Arcot és személyiséget kapnak a szereplők az anekdotikus történetek nyomán, s nem is mindig és nem is feltétlenül csak pozitív vonásokról mesél az idős gróf. A mai olvasók szerencséjére igyekszik letisztult és hiteles képet felvázolni, kerüli az idealizálást, s össze tudja fésülni azt, hogy egy ekkora és ilyen jelentőségű családban miként oszlottak meg a szerepek.

A második világháború időszaka,

az emigráció története – és a visszatérés Magyarországra – legalább annyira tanulságos és plasztikus, mint a korábbi „nagy korszakok” emléke. A múlt elfogadása és feltárása együtt járhatna akár némi fatalizmussal is, de az interjú alapján, ha tanulságokat keresünk, leginkább a kötet címe lesz megélt valósággá: SOHA NEM ADJUK FEL…

Megosztás: