windisch-graetz-lajos-erdélyi szalon
+ Irodalom

Horthy Miklós jellemtelen áruló – Windisch-Graetz Lajos szerint

Windisch-Graetz Lajos könyve nem hagyja feledésbe merülni, hogy miként lett és maradt Horthy Miklósból kormányzó, hatalombitorló.

Windisch-Graetz Lajos: Egy császár harcol a szabadságért / Így kezdődött Magyarország kálváriája [Ein Kaiser kämpft für die Freiheit: so begann Ungarns Leidensweg] – Erdélyi Szalon Könyvkiadó – fordította Nyizsnyánszki Ferenc – 256 oldal, keménytáblás kötés védőborítóval – ISBN 978-615-6016-65-2

Windisch-Graetz Lajos emlékirata „minden túl” – Horthy-korszak, második világháború, kommunizmus térnyerése, stb. – után, valamikor a ’50-es években keletkezett. Ez a tény nyilván árnyalja a kötetben leírt eseményeket és az ezekhez kapcsolódó értékeléseket.

Korábban megjelent kötetei és ellentmondásokkal terhes életútja alapján nehéz lenne a kötet szerzőjét gáncsnélküli lovagként jellemezni. De erre nincs is szükség, hiszen az ilyesfajta próbálkozás egy tapodtat sem vinne közelebb az emlékiratban leírt korszak megértéséhez. Annyit mindenesetre tényként kezelhetünk, hogy a tárgyalt időszakban – az első világháború végén és az azt követő zavaros időkben – Windisch-Graetz Lajos közeli, bizalmas kapcsolatban állt IV. Károllyal, az utolsó magyar királlyal. Ez pedig rányomja a bélyegét arra, ahogy a kort és szereplőit látja és láttatja.

„Ausztriai Károlyt a hozzá legközelebb állók félreismerték, kortársai többsége alábecsülte, számos ellensége azonban rágalmazta. A világtörténelem napirendre tért a magányos funchali sír fölött. Ha elmarad a siker, a jóság és önzetlenség gyengeségnek és butaságnak számít.
Az utolsó császár emberfölötti erőfeszítései, nem lankadó energiája nem vezetett sikerre, ámde nem a néptömegek voltak azok, akik őt cserbenhagyták. Főhercegek, generálisok, politikusok árulták el…”

Windisch-Graetz kritikája Horthyról és az őt körülvevőkről

azért is izgalmas, mert nem a szokásos progresszív-liberális oldalról fogalmazódik meg, hanem egy következetesen konzervatív nézőpontból. S ez a nézőpont sokkal-sokkal kellemetlenebb azoknak, akik – nagy erőket mozgósítva – valamiféle Horthy-kultuszt tukmálnak a XXI. században.

„Szüleim házában ismertem meg Horthy-t. Ferenc József udvarában egyike volt azon magyaroknak, akik készségesen tagadták meg magyarságukat. Anyanyelvét elfelejtette, és ahhoz az ultracentrista klikkhez tartozott, amely szembeszegült a magyar [madjarisch] nacionalisták kívánságaival. Erősszemélyes sármja sokakat, sajnos a fiatal császárt is évekig megtévesztette: nem vették észre jellembeli fogyatékosságait. Mi, katonák akkortájt azt a hőst láttuk benne, aki az otrantói csatában súlyosan megsebesülve hordágyon fekve vezényelte cirkálóját győzelemre egy egész angol-olasz kötelékkel szemben. Sic transit gloria mundi…”

Hangsúlyosan szubjektív emlékiratról van szó,

melyben a máshonnan is ismerhető tények közötti teret Windisch-Graetz Lajos értékelései és magyarázatai töltik ki. Amikre rárakódnak az események óta eltelt évtizedek tapasztalata is. Mégis, fenntartásainkkal együtt is izgalmas, szokatlan és máig ható aktualitással – nem elvetendő szempontokkal – rendelkezik a könyv, melynek vitathatatlan főszereplője (főhőse!) a tragikus sorsú IV. Károly.

„Andrássy magas kultúrájú, finom elméjű gondolkodó volt, éles dialektikája a bonyolult problémákat néhány szóval képes volt megvilágítani. Elegáns, finom alakja sajátos kontrasztot képezett Tisza robusztus testességével. Ez volt hát a két pólus, amely körül az ország politikája több mint egy évig keringett…”

A korszak szereplőinek jellemzése

jelentősen eltér attól, amit „bevettnek”, megszokottnak tekinthetünk. Windisch-Graetz – a mai olvasó szerencséjére – egy olyan korszakban írta a szöveget, amikor már nem volt oka arra, hogy az általa jellemzettekkel tapintatos legyen. Persze, ugyanígy nem volt már olyan kontroll sem, mely állításaival szembeszállhatott volna.

„Ezekben a napokban három férfiú lépett be Horthy körébe, s következő években jelentős szerep jut majd nekik. Erdélyi grófok voltak, Bethlen István, Teleki Pál és Bánffy Miklós. A román invázió következtében mindhárman igen jelentős vagyont veszítettek el. – Bethlen István volt már a parlament tagja, de semmi módon nem került előtérbe. Nagy tehetségű ember, sokat utazott, kétségkívül a legjelentékenyebb koponya Horthy környezetében; alattomos és minden gátlástól mentes, nyomban felismerte a tengernagy alkalmatlanságát és gyerekesen naiv hiúságát.[…] Teleki fiatal földrajzprofesszor volt, amikor Esterházy Móric megtette a hadigondozó hivatal vezetőjének, ami az én minisztériumom alá tartozott. Rátermett szervező, ő alapította meg Magyarországon a cserkész szövetséget. Zabolátlan érvényesülési vágy és hiúság hajtotta, szívesen használt bonyolult intrikákat céljai eléréséhez.
A szövetség harmadik tagja Bánffy Miklós gróf […] ő szervezte meg a császár Magyarország királyává történő koronázást. Hallatlanul tehetséges művész, festőként, zenészként és íróként egyaránt kiemelkedőt nyújtott. Emellett rendkívül szeretetreméltó ember – mindamellett határtalan volt gátlástalansága és elvtelensége.”

Hosszan lehetne idézni

a könyv izgalmas részleteit, melyekből kitetszik, hogy a királyhű Windisch-Graetz Lajos miként látta a korszak főszereplőit. Ezek a citátumok alkalmasak arra, hogy másfajta nézőpontjukkal tovább árnyalják azt az amúgy is összetett képet, ami az országot és a régiót a tárgyalt időszakban jellemezte… S amit a mai kurzus hajlamos – egyszínűre festve – saját előképként láttatni.

Lelkük rajta.

Horthy Miklós jellemtelen áruló – Windisch-Graetz Lajos szerint
5 hozzászólás

5 Comments

  1. dr.Horváth Tamás szerint:

    A könyvet pdf állományként is le lehet tölteni ??…………és hol ??? köszönöm !

  2. Béla szerint:

    A recenzió legalább annyira elfogult mint a mű.

  3. Gyzoltan szerint:

    “Horthy Miklós jellemtelen áruló – Windisch-Graetz Lajos szerint”
    Elgondolkodtató…
    Feltétlenül igaznak gondolhatjuk a megállapítást, ha Horthy elkötelezett zsidó-báb szerepét, alakítását, végzetes mulasztásait vesszük figyelembe…
    Bőven lenne mit sorolni…

  4. Zolnai Sándor szerint:

    Ma tudtam meg, hogy Horthy a kelta fügefa jegyben született…hát…egy számítógép…nem érzelgős…céltudatos…hiú…és végtelenül makacs személyiség…a jó oldalai mellett.

  5. Gyzoltan szerint:

    Talán nem tekinthetjük véletlennek, hogy Portugáliában Horthy és családja polgári jólétét, a zsidó “kis” Chorin Ferenc biztosította zsidó társaival.
    A magyarságtól elvont, és kisíbolt jelentős vagyon tette lehetővé…
    Büszkék lehetünk magunkra, hiszen zsidók generációit stafíroztuk ki fényesen, minden jóval ellátva, hogy aztán a nagyvilágban hűen szolgálják a cionizmus szent uralkodó eszméjét…
    Valahogy úgy, amint azt Herzl Tivadar és a cár atyuska közösen kifundálta, és a “Jegyzőkönyvekben” rögzítették, s egyenesen a cári titkosszolgák terjesztették, úgymond a zsidóság lejáratására…
    Na-ja, és ma is érvényes, érvényben van…
    Akár korszerű modern Talmudnak is tekinthetjük, biztos vezetőnek a totális világuralom felé…
    Mélységesen érteni vélem Herzl lenyűgöző zsenialitását, alkotó tehetségét, a gyakorlatba átvitt meglátásait.., pontról-pontra…

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top