Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
FEUILLETON
Nyilas Atilla Három ütem című esszéje annak jár utána, vajon miért háromszavasak Ady Endre címei.
„De miért ragaszkodott Ady Endre ennyire ehhez az eszméhez? Miért háromszavasak a címei? Bőven található rá magyarázat. Mindenekelőtt a három kerek szám. „Három a magyar igazság.” Népmesei. Felső, középső és alsó világ. A teljesség igézetét-ígéretét sugározza. Életes. Benne van az akarás. Mágikus. Olyan, mintha a szerző címeivel ráolvasna a saját verseire. Pogány és szakrális. Egyszerre ősi és modern, ahogy azt Ady szereti. Jelképisége gazdag.
Ha viszont nem mint szimbólumot tekintjük e számosságot, szemünkbe ötölhet díszítő szerepe. A kevesebb karcsú, a több túlbeszélt. A versek épületek, címük háromszavassága az oromzat ornamentikája. Vagy a homlokzat ablakának hármas osztata. Tekinthető szecessziós stílusjegynek.
Motiválhatta a címek hármasságát a megkülönböztetés vágya, talán inkább az első időkben, az úgynevezett zsengéktől vagy az alkalmi, nem komolyan veendő versektől való megkülönböztetésé, lehetett a szerzői kanonizáció jele, afféle opus-szám.
Még erősebben irányulhatott a megkülönböztetési vágy az életművön kívülre — vagyok én, Ady Endre, a háromszavas, és ti (önök vagy maguk) többiek. A cím háromszavassága a személyiség bélyege, (József Attila szavával) „áruvédjegy”. Végül is elég magyarázat lenne már önmagában az is, hogy ez adys.
Lenne még valami részemről…”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Csuhai István Amerika hangjai című recenziója Valeria Luiselli Elveszett gyerekek archívuma című regényét elemzi.
„Az Elveszett gyerekek archívuma egyidejűleg több tematikus vagy műfaji vasat tart a tűzben, és ezeket a különféle típusokat tovább osztják a bennük megszólaló hangok, beszédek, nyelvi regiszterek. Benne van egy párkapcsolati válságot végigmesélő regény, amelynek lélektani vonatkozásai különösképpen felerősödnek attól, hogy a dologban tökéletesen hallgatag férj mellett egy-egy rövid megjegyzést közbeiktató feleség narrátori szerepét a szöveg fele táján a fiú veszi át. Ott van a szöveget végig átjáró és a regény struktúráját generáló metafora, az összegyűjtés, a dokumentálás, a megőrzés, a megörökítés motívuma, a már megtörtént és az e pillanatban történő különös szimbiózisa, ugyancsak a cselekményt alakító elem. Benne van a regény leglátványosabbnak nevezett rétege, a 2010-es évek közepének legégetőbb kérdése, a menekülés, a migráció, a befogadás, a kiközösítés, az asszimiláció, a gyűlöletkeltés, az új élet halvány ígérete; az Elveszett gyerekek archívuma a menekültregénynek a közelmúlt legjobbjaihoz hasonlítható, bátor, valamiképpen tökéletesen illúziótlan megvalósítása.”
AZ ÉS KÖNYVE NOVEMBERBEN
Schein Gábor Nagy levegő címmel írt Nádas Péter válogatott esszéinek második kötetéről, az Arbor mundiról.
„Nádas egy fontos megszorítást tesz, amely egyaránt érvényes lehet a regényre és az esszére: „A magam tudása nem abban rejlik, hogy érteném a dolgok, a jelenségek és események jelentőségét akár csak a saját életemben is, hanem éppen mások sorsából és végzetéből kell megértenem, amit önmagamat illetően sem tudok.” Ha az esszé ebben az értelemben a szabad és nyilvános gondolkodás műve, az esszégyűjtemény, amit most a kezünkben tartunk, egy gondolkodás regénye. Nádas két kötetes esszéválogatásának második kötete, az Arbor mundi irodalomról, fényképészetről, festészetről és színházról szóló esszéket gyűjt össze, alapos figyelemmel a művészetek pszichológiai, történelmi, szociológiai, politikai összefüggéseire. Nádas tehát ebben a kötetében a magyar esszéirodalom hagyományos tárgykörében mozog. A legkorábbi írás 1977-ből származik, a legkésőbbi 2018-ban keletkezett. Az összeállítás nem az időrendet követi. Az egymásmellettiségek, a közelségek és a távolságok inkább olyan kapcsolatokat, ellentmondásokat és íveket tárnak fel, amelyek Nádas gondolkodásának hosszú távú törvényszerűségeiről, a bejárt utak mineműségéről vallanak.”
VERS
Ebben a számban Egressy Zoltán, Győri László és Tompa Gábor verseit olvashatjuk. Kedvcsinálóul Tompa Gábor versét ajánljuk az érdeklődők figyelmébe:
Perpetuum mobile
Egy kezeslábasból kibújva,
pőrén a műtőasztalon,
arra eszméltem újra s újra,
hogy az oxigénadagom
jóval ritkább, mint hajdanában,
mikor egy tornakerti srác,
fülemre nyomva rádióját,
feltartott ujjal magyaráz,
hogy Prága s Párizs ifjúsága,
az ellenállás hangjai,
ám ilyen hangot mostanában
még elvétve sem hallani,
csak pötyögteti minden ember
saját hírét a mobilon,
míg be nem olvasztja a rendszer,
mint virtuális Babilon,
ám a fogságból szabadulnivágyás
reflexe elkopott,
nem épít már itt újra senki
sem iskolát, sem templomot,
és nincs sehonnan visszatérés,
sem jelképes, sem igazi,
csak digitalizált megérzés,
hogy szíved világpiaci,
hullámzását csipogva jelzi
fejed fölött egy monitor,
előtte zöld csoport lejegyzi,
mennyit dobolhat bármikor,
mégsem térül meg soha többé
e kórházi befektetés,
maradsz, mi lettél: mindörökké
elhasznált szívberendezés,
a felderítetlen sötétség
fájdalom-ittas látnoka,
kit egy halálon túli örvény
még elsodorhat bárhova,
s amíg törpül a test s a szellem,
bár képzeli, hogy nagyra nőtt,
fegyelmezett naptári rendben
műtétek mérik az időt.
PRÓZA
Grecsó Krisztián, Kollár-Klemencz László, Milbacher Róbert és Tóth Viven prózája
Részlet Kollár-Klemencz László Öreg Banda című írásából:
„A soroksári ablakából, ha tehette, a házukkal szemben álló szökőkutat nézte. Ha esett, és csak akkor, egy lány jelent meg biciklivel, a kerékpárt nekitámasztotta a tér közepén álló aprócska szökőkútnak, és eltűnt a szemközti házban. Gyönyörű lány volt, és lenyűgöző volt a biciklije is, Pisti hosszú percekig nézte a barna biciklit, ahogy ott ázott. Aztán megjelent a lány, előbújt az épület alacsony kapujából, behúzta a fejét, és kilépett az esőre. Csinos lány, kecses alkat, az ablakból nézve különösen szépnek tetszettek az ívek, ahogy a derekának formája folytatódik a nyakán, aztán elenged azon az okos kis fejen. Hát ez szép. Felült a biciklire, és elment. Ilyenkor, és csak ilyenkor, az eső rendre elállt, volt, hogy azon nyomban, de volt, hogy csak lassan, percekre rá, de alábbhagyott, majd szitálni kezdett, s végül teljesen elcsendesedett. Egyik alkalommal — minden a megszokott módon zajlott, az eső eleredt, a Pista az ablakból kinézett, a lány megérkezett, a Pista nem mozdult – a lány hosszú órák után sem jött ki a házból, az eső egész nap esett, kint ázott a bicikli, beesteledett.”
FILM
Stőhr Lóránt a Verzió filmfesztiválról írt összefoglaló elemzést.
„Talán kevesen tudják, hogy 2019-ben ismét bő egy évre leállt a magyar dokumentumfilm-gyártás állami finanszírozása, ami a korábbi évek felemás döntései mellett bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy az idei Verzión nem volt átütő erejű versenydarab. A kortárs trendek követői helyett a klasszikus formájú, az interjú és a megfigyelés módszerével dolgozó dokumentumfilmek emelkedtek ki az ez évi mezőnyből a műfaj hagyományos erényeit képviselve – a kiszolgáltatottak melletti csendes kiállást, az emberi lét drámáinak tapintatos, érzékeny megfigyelését.”
SZÍNHÁZ
Herczog Noémi Péterfy-Novák Éva Apád előtt ne vetkőzz című darabjáról írt, amelyet Tasnádi István rendezett.
„A gyerekek ellen elkövetett, családon belüli szexuális erőszak keresett kulturális trauma: mindenkit érdekel mindaddig, amíg nem a mi családunk az érintett. Az alkotók a probléma társadalmi szinten elhallgatott vetületét kívánták felszínre hozni. Ha újságban olvasunk gyerekek szexuális bántalmazásáról, szívesen szörnyülködünk a témán, de nem találjuk a szavakat, ha közvetlen környezetünkben esik meg valakivel. És elnémulunk, ha velünk történik.”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu
