Ilyen még nem volt! A 2022-es évad zenésze és zeneszerzője rögtön egy közös koncerttel indít a Müpában. Varga Judit, akivel a Librarius olvasói már sokszor találkozhattak, maga állította össze szerzői estje programját, amelyben saját szerzeményei izgalmas párbeszédet folytatnak más művekkel. Ennek a részleteiről kérdeztem…
Mit éreztél, amikor kiderült, hogy te leszel az évad zeneszerzője?
Nagyon hálás vagyok a Müpának ezért a fantasztikus lehetőségért. Mi, zeneszerzők általában elég láthatatlanok vagyunk, hiszen a legtöbb koncertprogram inkább a rég halott klasszikus zeneszerzők munkáira épül. Úgyhogy köszönöm a Müpának, hogy gondoltak rám, holott még élek. (nevet) De még inkább azért, mert zeneszerzőkkel mindig nagyon nehéz dolgozni, hiszen előadóművészeket kell keresni a darabjainkhoz, összehangolni rengeteg ember időbeosztását, megszervezni az egész folyamatot. Ha jól emlékszem, Eötvös Péter óta – aki ugyebár karmesterként is állt a színpadon – ez az első alkalom, hogy kifejezetten egy kortárs zeneszerzői életmű köré szerveződik az évad jó pár programja.
Hogyan kezdtél el dolgozni a szerzői est programján?
Olyan darabokat válogattam össze, amelyek egyrészt elég jól leképezik a munkásságom különféle aspektusait, másrészt viszont nem kell minden egyes darabhoz bevonni egy külön zenekart. Örülök, hogy a Liszt Ferenc Kamarazenekar lett végül a partnerem ebben a munkában, hiszen így megvolt a fő aspektus: olyan kamaradarabokat válogattam a sajátjaim közül, amelyek vonószenekarra és maximum néhány kiegészítő hangszerre készültek. Szerencsére jó pár ilyet írtam az idők során. Ezután minden darab mellé választottam egy másikat valamilyen más szerzőtől, amely illik hozzá, amely ihlette, vagy egyszerűen csak szeretem, és szívesen meghallgatnám ezen az esten.
Szóval szépen alakulgatott a program, mint egy puzzle, már csak egyetlen elem hiányzott hozzá. Ezt az űrt úgy töltöttem ki, hogy megnéztem, a vonósok mellett még milyen hangszerek kerültek elő az itt elhangzó darabokban, majd ezekre – ütősökre, zongorára és trombitára, természetesen vonószenekari kísérettel – írtam egy teljesen új darabot. Ez lett a Bending Space and Time, amelynek az ősbemutatója lesz a szerzői estemen. Boldoczki Gábor, aki az évad másik kiemeltje idén, fog trombitálni, Schlanger Tamás az ütőhangszereken, Tóth-Vajna Zsombor csembalón, Borbély László pedig zongorán játszik majd.
A program leírása szerint az első részben a jövőbe, a másikban a múltba tekintünk. Ez mire vonatkozik?
Aki követi a munkásságomat, az tudja, hogy kétféle színtéren is aktív vagyok. Egyfelől koncertre írok komolyzenei darabokat – ebből ad ízelítőt a műsor első fele. Kortárs zeneszerzőként a jövőbe tekintek, vizsgálom, hogy a jelenlegi zenekultúra hova fejlődhet tovább, kísérletezem, kutatom a jövő lehetőségeit. Ennek egyik szimbóluma a programban a Biber-darab, amely ugyan nagyon régi, de iszonyatosan modern, első hallásra meg nem mondaná senki, hogy ez egy barokk darab, inkább az elmúlt ötven év zenei világához illeszkedik.
Másfelől viszont filmzeneszerző is vagyok, ezt is be akartuk mutatni a koncerten, ezért a program második felében filmzeném is elhangzik, illetve olyan koncertre íródott színpadi zeném, ami populárisabb dallamokat is felhasznál. Ebbe a részbe olyan nem saját darabokat válogattam, amelyek szintén nagy slágerekké váltak az elmúlt évtizedek során, mindenki ismeri őket.
A filmzene jól működik majd a film nélkül is?
Ez éppen egy olyan rövid részlet, amely önmagában is megállja a helyét, de akit bővebben érdekel ez a téma, azt szeretettel várjuk magának a filmnek a vetítésére is. A Lou-Andreas Salomé, a szabadság vakmerősége október 8-án megy majd a Müpában, és a vetítést beszélgetés kíséri, ahol én is jelen leszek.
Mi várható még tőled ebben az évben?
Ez az első szerzői est a legnagyobb koncert, de néhány hónappal később további érdekességekkel készülünk. 2023 elején lesz egy meglepetéskoncertünk, amelyről egyelőre nem árulok el többet, majd áprilisban és májusban két nagyzenekari darabom is elhangzik a Prágai Filharmonikus Zenekar, illetve a Luxemburgi Filharmónia közreműködésével. Úgy alakult az évad programja, hogy két koncerten is összetalálkozom majd Boldoczki Gáborral, úgyhogy különösen örülök, hogy a szerzői estemre őt is ‘meglephettem’ az imént említett új darabommal.
Amikor utoljára beszélgettünk, a Bécsi Zeneművészeti Egyetemen dolgoztál. Változott azóta valami?
Igen, abba kellett hagynom a tanszékvezetést, mert szerencsére a járvány elmúltával megint olyan sok felkérésem érkezett darabok írására illetve külföldi koncertezésre, hogy egy ekkora felelősséggel járó adminisztratív feladat már nem fért bele. Továbbra is professzorként dolgozom ott, és a tanszék egy filmzenére és alkalmazott zeneszerzésre specializálódott alegységét még mindig én vezetem. Egyébként a tanítás és az alkotás összeegyeztetése sem kis kihívás, de nagyon boldog és hálás vagyok, amiért ilyen sokan számítanak rám ilyen sokféle színtéren.
