+ Interjú

Egy Grammy-díjas a telefonvonal másik végén: Kurt Elling és a SuperBlue

Kurt Elling

Kurt Elling három zenésztársával – Charlie Hunterrel, Corey Fonville-lel és DJ Harrisonnal – új, izgalmas, kísérletező lemezt vett fel.

Kurt Ellingről azt írtam négy éve, hogy amolyan elérhetetlen világsztár, akit maximum a lemezein keresztül próbálhatunk megérteni. Képzelhetitek az izgalmamat, amikor kiderült, hogy budapesti koncertje kapcsán mégis válthatok pár szót a Grammy-díjas világhírű zenésszel telefonon. Kurt Elling most még az Egyesült Államokban tartózkodik, de szerencsére végül sem az időeltolódás, sem a rendkívül elfoglalt mindennapjai sem jelentettek gondot.

A lemez címe SuperBlue. Mire utal ez?

Ez annak a bandának a neve, amely négyünkből áll össze: Charlie Hunter, DJ Harrison, Corey Fonville meg én.

Kurt Elling

Miért alapított négy szólózenész egy ilyen zenekart?

Charlie-t vagy húsz éve ismerem, mindketten egy időben dolgoztunk a Blue Note lemezcéggel. Mindig kedveltük egymást és csodáltuk egymás zenéjét, és tudtuk, hogy egy napon még együtt is fel fogunk venni valamit. Aztán jött a covid, és mindketten halálra untuk magunkat bezárva az otthonainkba. Az Instagramon szórakoztunk, fájlokat küldözgettünk egymásnak, és ezek aztán egy sokkal komolyabb projektté álltak össze. Amikor Charlie Virginiába ment, hogy összeállítsa az alapokat Corey-val és DJ-vel, elküldték nekem, mert még ekkor sem találkozhattunk, és rám hárult a feladat, hogy megírjam a dallamokat és a szövegeket. Mire először találkoztam Corey-val és DJ-vel, már teljesen fel volt véve a lemez.

Ez az album nagyon különbözik mindentől, amit Ön eddig csinált. Ösztönös vagy tudatos döntés teljesen új irányokba menni?

Onnantól kezdve ösztönös, hogy meghozom a döntést magáról az irányról. Szeretem magam körülvenni olyan zenészekkel, akik profik és a legjobbak a maguk műfajában, és nekem az a dolgom, hogy tanuljak tőlük és megmerítsem magam az ő világukban. Mindig izgalmas dolog olyat játszani, amit még sosem próbáltam. Már korábban is foglalkoztam ilyen zenével, például vannak Stevie Wonder-feldolgozásaim és hasonló dolgaim, de egész lemez még soha nem született ezekből.

Ez nagyon szerény válasz! Rengeteg zenész inkább azt mondja, hogy szeretne Kurt Ellingtől tanulni.

(nevet) Hát azt megtanulhatják, hogy mit ne csináljanak…

Hogy érti ezt?

Én itt vagyok, megteszem, amit tudok. Ha azt akarják tanulni, hogyan teheted meg, amit tudsz, arra tényleg jó vagyok. De egyébként… Csak próbálok tisztán énekelni, olyan zenét csinálni, ami számít, jól dolgozni együtt másokkal, de fogalmam sincs, jók-e azok a válaszok, amelyeket eddig adtam ezekre a kihívásokra.

Négy éve azt írtam a Kérdések című albumról, hogy a szövegek gyönyörűek rajta. Mit várhatunk e téren az új lemeztől? 

A SuperBlue szövegei lenyomatok arról, ami éppen akkor foglalkoztatott. Van, ami egyszerű történetmesélés. A dalszövegek elsősorban mindig a zenére reagálnak, és itt az volt a feladat, hogy a groove-ok mit akarnak mondani, és mi lehet a dallam. Nincs előre kigondolt tervem, hogy “most erről vagy arról a témáról fogok írni”, csak fokozatosan követem a zenei alapokat, mindig az adott részre fókuszálva.

Hogyan érez a jövő heti Müpa-koncerttel kapcsolatban?

Nagyszerűen! Már egy ideje turnézunk ezzel a lemezzel, és remekül szórakozunk. Ez a budapesti koncert, mint az előzőek, csupa tánc és mulatság lesz, és csak sodródunk majd vele mi is, ahogy haladunk ezen az úton.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top