A Pinceszínházat az a megtiszteltetés érte, hogy február 18-án Trezor című pódiumbeszélgetés sorozatukban vendégül láthatták Haumann Péter színművészt.
A legendás színművész ekkor állt utoljára színpadon, találkozott a közönséggel. Beszélgetőpartnere Szarka János rendező volt.
Végigvettek mindent, a gyermekkortól, a kamaszéveken át a színházba való beleszeretésig. Fantasztikus és inspiráló beszélgetés volt.
Akkor úgy váltak el, hogy ezt még muszáj lesz folytani. Hogy másfél óra nem elég együtt. Hogy még annyi lezáratlan téma és ki nem mondott mondat áll előttük. Egy emberként kérte a nézőtér, hogy ne hagyják itt abba.
Nagyon fájdalmas, hogy végleg vége szakadt a beszélgetésnek.
Haumann Péter, a Nemzet Színésze, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja utolsó alkalommal a Pinceszínházban állt színpadra.
Emlékére és tiszteletére nyilvánossá tesszük a februári Trezor beszélgetésünk felvételét a Pinceszínház engedélyével.
Az esten a librarius.hu újságírója is jelent volt, és készítettünk az estről egy kis beszámolót:
„1963-ban lettem színész, Debrecen volt az első állomás a számomra, ahol egy kisméretű szobán osztoztam egy színésztársammal, akivel egy kétszemélyes kihúzható rekamién aludtunk, az ágy kihúzása után a szobába már nem lehetett belépni. Jó szívvel emlékszem vissza a mai napig a háziakra, akik kedvességgel és finom ételekkel is támogatták a mindig éhes színészpalántákat. A diploma után nem fogadtam el azt a lehetőséget, hogy Győrbe menjek, mert fontos volt a számomra, hogy abban a városban, ahol színészként dolgozom, működjön egyetem, ez a közönség összetétele miatt volt érdekes.”
