Ebben a filmben szinte minden benne van, ami egy életben megtörténhet
A húszas-harmincas évei fordulóján járó Julie (Renate Reinsve) története zajos sikert aratott a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon, elnyerte a legjobb színésznő díját, majd a világ fesztiváljait bejárva mindenhol újabb rajongókat gyűjtött. Julie-t négy éven keresztül követjük, a norvég lány a szerelmi életében és karrierjében is a helyes, sorsfordító döntéseket próbálja meghozni – még ha egyszer megfontolt, máskor elhamarkodott választásaival fájdalmat is okoz a szeretteinek, vagy éppen saját magának. Ahhoz, hogy Julie élete egyenesbe jöjjön, először önmagát kell megtalálnia és elfogadnia – rögös út vezet ennek beismeréséhez.
Azt kérdezte a főszerkesztőm, lenne kedved megnézni ezt a szerelmes filmet és írni róla (A világ legrosszabb embere – a szerk.)? Válaszom: persze, szerelmes filmet bármikor! Ezzel a laza könnyedséggel indultam útnak a pár héttel korábbi interjúm után, amit a Nem hagytak nyomokat lengyel főszereplőjével készítettem. Oda enyhén szorongva mentem, mert egy olyan múltat hozott vissza az életembe, amire már nem szívesen emlékszem vissza. De mégis magával ragadott, visszarepített azokba a szorongó időkbe. Varsó, 1983. Esetemben Románia, 1989-ig. Amikor négy évet vártunk egy útlevélre, és a családom még abban a szerencsés helyzetben volt, hogy nem zaklatta a szekuritáté. Aki része volt ennek a kornak, tudja, hogy milyen nehéz visszamenni oda. Viszont a Tomasz Zietek 32 éves lengyel színésszel készült interjú sokkal jobb hangulatban zajlott, mint amit a film súlyossága és drámaisága előrevetített (Közvetlenül a film premierje előtt közöljük – a szerk.).
De ugorjunk vissza a január 11-ei reggelhez. Sajtóvetítés 10 órakor a Puskinban. Eleve rég voltam moziban, és meglehetősen furcsa reggel 10-kor moziba menni. Mindenki megy munkába, te meg mész moziba. Persze, ez is munka… Napsütötte, de hűvös idő van. Úgy 20 perccel korábban érek oda, élvezem a napsütést. A Semmelweis utcába pont besüt a nap, még így januárban is. Kihasználom az utolsó D-vitamin infúziót is a húsz percből, majd besétálok a kezdésre. Sajtóvetítésről lévén szó, viszonylag szellősen, „kellő távolságra” ülünk egymástól, persze maszkban. Egészen odáig jól érzem magam, amíg az előttem lévő nő el nem kezd köhögni. Mocorogni kezdek. Átüljek, ne üljek? Végül rábízom magam a Jóistenre. És hát csak köhög, mert hideg van, és utolsó pillanatban loholt be.
A film előtt bejátszanak egy-két előzetest, ami furcsa, mert sajtóvetítésen ezt a részt ki szokták hagyni. Szóval újra szembe találom magam Tomasszal. Most már máshogy nézek rá, mert láttam az emberi arcát, a kedvességét, és tudom azt, hogy a The Fruitcakes zenekara a mindene a filmeken kívül, amit csak akkor vállal, ha megdobogatja a szívét.
Kezdődik a „szerelmes” film. Annyi segítséget kapunk, hogy lesz prológus, 12 rész és epilógus. Szóval, ha a 6. résznél úgy érzenénk, hogy vajon mi történhet még, tudjuk, hogy fog. És valóban. Laza pályaválasztási, önkeresési felütéssel indul a történet. Julie, 30 körüli bájos lány. Ezt a könnyedséget vetíti elő az első jelenet. De mire a végére érsz a 12 résznek, már nem ez a könnyedség uralkodik el rajtad. Sokkal inkább az az azonosulás, hogy ebben a filmben szinte minden megtörténik, ami egy emberi élet során megtörténhet, még így is, a Julie életének első szakaszában. Ismerkedés, szex, beköltözés, hány polc az enyém, első körben. Majd jön a kicsit mellékszereplő vagyok az életedben életérzés, mert téged csak a szakmád érdekel. Indul a határvonalak feszegetése, mi számít megcsalásnak, mi nem. Ha megharaplak, az megcsalás? Többet nem árulunk el… Azt hiszem, mindenki eljátszott ezzel a gondolattal, hogy meddig lehet elmenni hűtlenség nélkül.
Aztán jön a családi hétvége, zsibongó gyerekekkel, az édesanya ebbéli reményteljes elvárásai másodszülöttje révén is. Aztán jön a pillanat, amikor visszatér újra a rejtélyes idegen. De a filmet nem illik elmesélni…
Egy biztos, ebben a filmben majd minden benne van, ami egy életben megtörténhet: szerelem, szakítás, önkeresés, gyerekvállalás, betegség, elveszítés, felismerés, önmagadra találás, az élet bonyolult, de szép folyománya. Mindez a skandináv filmek nagyon tiszta, egyszerű, természetes szókimondásával. Azt nem tudom, hogy milyen ezt a filmet úgy végignézni, hogy valaki ezek közül nem mindegyiket élte át, de a magam részéről szinte mind megtörtént. Szóval szeretem Julie-t.
- A filmet ezekben a mozikban láthatod Pesten
- És országosan:
Békéscsaba – Center mozi – felirattal
Cegléd – George Pal mozi
Debrecen – Apolló mozi – felirattal és szinkronnal is
Debrecen – Cinema City – szinkronnal
Győr – Cinema City – szinkronnal
Kecskemét – Otthon mozi – felirattal
Kiskunhalas – Halasi mozi
Martfű – Martfűi mozi
Miskolc – Cinema City – szinkronnal
Miskolc – Uránia-Béke mozi
Nyíregyháza – Krúdy mozi
Paks – Paksi mozi
Pécs – Apolló mozi – felirattal
Pécs – Cinema City – szinkronnal
Sárospatak – A mozi
Szeged – Belvárosi mozi – felirattal
Szeged – Cinema City – szinkronnal
Szentendre – P’art mozi
Székesfehérvár – Barátság mozi
Székesfehérvár – Cinema City – szinkronnal
Szolnok – Tiszapart mozi
Szombathely – AGORA-Savaria Filmszínház
Zalaegerszeg – Art mozi
