Standovár Júlia – Bede Zsuzsanna: A kék melleken túl – Bedestan Kiadó, 2020 – 262 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-615-0094-12-0
Az idegenkedés legyűrése
Számtalan oka van annak, hogy a szexualitásról nehéz beszélni. Túl a belénk nevelt szemérmen és a társadalmat átjáró képmutatáson és prüdérián, mintha a szókészletünk sem lenne meg ehhez. Éppen ezért az e tárgyban születő könyvek zöme elhibázott: szemérmeskedő, életidegen vagy túlzottan (durván) szókimondó… ráadásul legtöbb esetben a vizuális kulturáltságunk/kulturálatlanságunk is igazodik a szavak szintjén jól körülhatárolható problémához. Standovár Júlia és Bede Zsuzsa közös kötete – furcsa módon – képes elkerülni a témában rejlő kelepcéket.
- A csókolódzás történelmi tett?! Mióta?
- A japán kurtizánok csókja
- Az öregkori férfi-szexualitás és a fétis
- Halálos bűn a homoszexualitás – így a negyedikes hittankönyv
- Deborah de Robertis vaginabotránya a Musée D’Orsay-ban +18
- A művésznő, aki elsőként festette meg önmagát meztelenül
Barátkozás a kék mellekkel
Az A kék melleken túl című kötet – ez már az első átlapozáskor kiderül – olyan művészkönyv, mely rákényszeríti a jövendőbeli befogadót az olvasás előtti „barátkozásra”. A provokatív borító, a kék lapélek, az egyedi könyvjelző – az áthallásos „TE HOL TARTASZ?” felirattal –, a légkülönbözőbb képek (rajzok és fotók) kavalkádja, a tipográfiai trükkök, a szöveget kísérő – az olvasót kísértő – kérdések, de még a könyv végén található kék lapok is azt hangsúlyozzák, hogy ez a kötet nem csak olvasásra termett. Be akarja vonni az olvasót, meg akarja ragadni! Sikerrel.
A szöveg olvasása során kerülnek helyükre a vizuális ingerek,
és az is nyilvánvalóvá válik, hogy a szerzőpáros (anya/pszichológus – lánya/művész) szükségszerűen más-más generáció hangján szól, mégsem mennek el egymás mellett. Bede Zsuzsanna Magyarországon megszerzett szakmai és emberi tapasztalata összekapcsolódik Standovár Júlia New Yorkban alakuló életismeretével. A képek és a szövegek – és azon belül is a két eltérő személyiség mondatai – úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint egy puzzle darabkái. Ez a kapcsolódás olyankor különösen erős, amikor a közös emlékek is terítékre kerülnek.
Tabukat dönt le ez a könyv,
de úgy teszi ezt, hogy nincs meg benne a tabudöntéstől sokakat visszariasztó agresszivitás – vagy ha mégis, akkor az a könyv szerkezetéből adódóan „elsimul”. Ahogy haladunk előre a fejezetek során, úgy lesznek a témák egyre „meredekebbek”. Persze, valójában szó sincs meredekségről, pusztán csak arról, hogy olyan felvetésekkel és problémákkal találkozhatunk, melyek megbeszélésére a többséget nem képezte ki az élet. Pedig ez a művészi projektnek tűnő könyv azt bizonyítja, hogy nem lehetetlen!
Nem lehetetlen normális hangnemben
megbeszélni olyan kérdéseket, mint az önkielégítés pozitívumai és buktatói, a bárki/mindenki számára elérhető pornó hatása a szexuális életre, vagy – részben ezzel összefüggésben – a nemi szerepek és a vágyak változása. Mindenről-minderről lehet őszintén és mégsem bulvárosan beszélni. Egészen megkapó, ahogy felmerül a gondolat – Vajon mit szól Júlia new yorki történeteihez az édesanyja? –, de közben fel sem merül, hogy maga az olvasó illetéktelen lenne.
A könyv úgy beszél a szexről, ahogy „bármi másról”,
ezért fontos, hogy felmerülnek más témák is, melyek a két szerző párbeszédének dinamikájából következnek – ide értve a politika/hatalom faramuci hozzáállását is –, mert az egyéb kérdések felvetése megmutatja, hogy a szexualitás nem valami héptköznapi valóságtól elkülöníthető/elkülönítendő misztérium.
Standovár Júlia és Bede Zsuzsanna közös kötete olyasmi,
amit érdemes/érdekes lehet megszerezni, egyrészt mint művészi termék is értékes, másrészt hallatlanul izgalmas kérdés, hogy mennyit változik a világ és benne az A KÉK MELLEKEN TÚL című kötet az elkövetkező öt-tíz-húsz évben.
