a hagyomány föltámasztása csoóri sándor erdélyi szalon
+ Irodalom

Az eddigi legfontosabb Csoóri-kötet a hagyományokról szól!

Az életműkiadás tizenkettedik kötete, A HAGYOMÁNY FELTÁMASZTÁSA bizonyítja, hogy Csoóri Sándor ma is aktuális, sőt…

Csoóri Sándor: A hagyomány föltámasztása / A bartóki, kodályi újjáteremtés útjánErdélyi Szalon-IAT Kiadó – 256 oldal, keménytáblás kötés védőborítóval – ISBN 978-615-5068-47-8

Tizenkettedik köteténél tart a Csoóri életműkiadás, és a korábbiakban is akadt néhány esszécsokor, melyek bizonyították, hogy bár meg lehet kerülni Csoóri Sándor életművét, de nem érdemes. A most megjelent gyűjtemény, A HAGYOMÁNY FÖLTÁMASZTÁSA újabb súlyokat rak arra a mérlegre, amelyen a szerző életművét mérni érdemes.

Ha patetikus akarnék lenni,

azt kellene mondanom, hogy a hagyomány – és benne hangsúlyosan a néphagyomány – megmaradásának és továbbélésének kérdése „nemzetstratégiai jelentőségű ügy”, mely jövőnkről és megmaradásunk milyenségéről szól. Persze, abban a pillanatban, hogy leírtam az előző mondatot, hátrálásra kényszerülök, hiszen a benne található szavakat annyira elkoptatták az elmúlt időben, hogy ebben a formában akkor sem lehet kezdeni velük semmit, ha értjük – és riadtan magyarázni kezdjük – a mondat mögötti mondandót.

Evidenciának tűnhet, hogy a hagyományőrzők és -ápolók fontos munkát végeznek, akkor is, ha tudjuk, tudni véljük, hogy a hagyomány sem nem rab, sem nem beteg. A HAGYOMÁNY FÖLTÁMASZTÁSA nagyobb – mélyebb és magasabb – igényt fogalmaz meg. hiszen nem csak a megtartásról, hanem az „éltetésről” a továbbélésről szól. A hagyomány föltámasztása – nem véletlenül keveredik az alcímbe Bartók és Kodály – a XX. századi művész/művészet útkeresése.

Csoóri Sándor szempontjai nem a néprajzkutató,

hanem a művész szempontjai. Bár a költő – és gondolkodó! – szorosan kötődik a hagyományhoz, hiszen abból táplálkozik, s azzal táplálja művészetét, mégis másfajta, sajátos megközelítéssel rendelkezik, mint azok, akik a konzerválás leletmentés fontos feladatát végzik. Csoóri hagyomány-feltámasztó munkája nem bal- és nem jobboldali, nem urbánus és nem népi, hiába csúfolta körét „Subásoknak” az állambiztonság. Éppen ezért Csoórit érvényesen nem sajátíthatja ki a regnáló bornírt hatalom, mely oly sok mindent próbál hagyománnyal eltakarni, s ugyanezért nem engedheti – nem engedhetné – el az a progresszív oldal sem, mely szükségszerűen érdekelt abban, hogy a hagyományok összekössenek minket saját közösségünkkel, és kapcsolatot teremtsenek a nagyvilággal.

„A népi kultúrához végül is a modern művészetek, közelebbről a modern költészet gólyalábaira állva jutottam el. Sajnos, nem hétmérföldes léptekkel, ahogy hinni lehetne, hanem aprólékos topogásokkal, fokról fokra. Először ugyanis a modern költészetig kellett elevickélnem. S ez az út sem volt éppenséggel gödörtelen.”

Az alkotói ereje teljességében tobzódó Csoóri Sándor számára egyként fontos a hagyomány és a progresszió, az A HAGYOMÁNY FÖLTÁMASZTÁSA című kötet pedig egészen pontos jelentés arról, mi az, ami Csoóri gondolkodását formálta, s arról is, hogy a „formálódás” hová vezet.

„Igaz kételkedéshez igazi tudás szükséges. De hogyan nevezhetnénk megalapozottnak azoknak a tudását, akik jelenségeket dicsérnek és jelenségeket marasztalnak el, miközben egy-egy folyamat lényegéről árva kukkot sem ejtenek.”

A kötetben tárgyalt kérdéseket a mai napig nem sikerült érvényesen – Csoórinál érvényesebben – megválaszolni, sőt… Akár mennyit változott is a világ, a „mihez kezdjünk hagyományainkkal?” kérdése ma is égető, égetőbb mint valaha. Aki nem hiszi, járjon utána…

Az eddigi legfontosabb Csoóri-kötet a hagyományokról szól!
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top