A megfigyelt ember / Napi Operatív Információs Jelentések / 1979-1980 – Erdélyi Szalon Kiadó, 2020 – szerkesztette Bank Barbara és Soós Viktor Attila – 584 oldal, keménytáblás kötés védőborítóval – ISBN 978-615-5068-63-8
Tűrt, tiltott, támogatott és megfigyelt a Kádár rendszer
De, akárhogy is forgatjuk a szavakat, annyi bizonyos, hogy komolyan vette a kultúra szereplőit. Az akkori politikai vezetők és apparatcsikok tudták, hogy a szavaknak súlya van, a szavaknak súlya lehet. Csak éppen azt nem értették, nem is érthették, hogy a szavak súlya éppen a tiltás – és az azt követő kijátszási kísérletek miatt – nem elenyészik, hanem növekszik.
- A tűrtség és tiltottság háromdimenziós szabadsága
- A Csillagkapu nem a Stargate!
- A világ nehezül rám – Csoóri Sándor emlékezete
- A naplóíró Csoóri Sándort nem muszáj szeretni, de érteni érdemes
- Csoóri Sándor kedvelhette Che Guevarát!
- Krisztus lábával nem lehet… – Csoóri Sándor összegyűjtött versei
A megfigyelt ember című kötet
az 1979-ben és ’80-ban keletkezett, Csoóri Sándorral kapcsolatos Napi Operatív Információs Jelentések gyűjteménye és feldolgozása. A kötet vastagsága jól mutatja, hogy a rendszer mekkora energiát fektetett abba, hogy megfigyelje és kövesse a költő kapcsolatait, találkozásait és kijelentéseit. Az 584 oldalon feldogozott 260 dokumentum tényleg sokmindent elárul arról, hogy mi történt Csoórival ebben a két évben, s azt is egészen pontosan körülírja, hogy mi miatt aggódott a hatalom. Mondjuk, előbbire nézve elég fura, hogy a költő életének a most feldolgozott két évét
bikkfanyelven írt jelentésekből
és a csatlakozó, tudományos igényű jegyzetekből ismerjük meg. Egy egészen elképesztően bornírt világról mesél az A megfigyelt ember című kötet, Csoóri és a vele együtt gondolkodók céljai és törekvései sokkal inkább természetes, emberi törekvések voltak, mint politikaiak, legyen szó, nyelvről, kultúráról, határon túli magyarokról, az általuk forszírozott kérdések elsősorban emberiek. Ezért is lehet az a ma már sokak számára meglepő alaphelyzet, hogy azok, akik a rendszerváltás után egymás ádáz ellenfelei lettek, akkoriban még nagyon is összetartottak és összetartoztak. Nem a különbözőségük és színességük volt a fontos, hanem az, ami összekötötte őket. Volt „valami”, aminek ellenében, a józan ész nevében összetartoztak és összetartottak.
Elképesztő méretű jegyzetapparátussal dolgozik könyv,
hiszen a szerkesztők nyilván tisztában vannak azzal, hogy a XXI. századi olvasó – legyen mégoly művelt és tájékozott is, nem lehet tisztában a kor viszonyaival, szereplőivel és szerepeivel. Ahogy azzal sem, hogy kiket takarnak a néha csak monogrammal, máskor meg fedőnevekkel jelölt személyek. Az gyorsan kiderül, hogy a „Csókás” fedőnév magát Csoóri Sándort takarja, Lezsák Sándor gyakran bukkan fel „Bojtár”-ként, Konrád György pedig lehet „Csalfa”, „Elvakult” vagy éppen „Barát” is. Az „Óriás” fedőnév például nincs feloldva.
A kötet nem könnyű olvasmány, hiszen rossz minőségű,
tollal javított – néha kézzel írt! – dokumentumok kópáit és a hozzájuk tartozó lábjegyzeteket kell böngészni. Ugyanakkor pont ez a kötet előnye is, hiszen nem kívánja befolyásolni az olvasót, nem ad „valamilyen oldali” értelmezést, hanem feltárja a forrásokat, amikből aztán – a munkát meg nem spórolva – mindenki levonhatja saját következtetéseit.
A Napi Operatív Információs Jelentések eddig nem kaptak, nem kaphattak kellő figyelmet, hiszen a legtöbb esetben ezeket „nem szokás” így, a maguk valóságában a nagyközönség elé tárni. Ezekből elsősorban a korral foglakozó kutatók találkozhattak eddig. Jó, hogy egy ilyen formátumú és jelentőségű személyiség életműkiadása kapcsán, „alsorozat” gyanánt elkezdődött a Napi Operatív Információs Jelentések kiadása. S az már csak hab a tortán, hogy a könyv, mely egy sorozat első darabja, külcsín tekintetében jól igazodik az impozáns életműkiadáshoz.
