Hatalmasat mentek a világhálón Csákvári Péter képei. A fotós makróban kap lencsevégre miniatűr makettfigurákat, melyek szokatlan, vicces, olykor groteszk környezetben láthatóak. A projekt Tiny Wasteland címen fut, méghozzá nagy sikerrel, a fotókat leközölte többek között a Daily Mail és a Bored Panda is. Csákvári Péter sokáig szakácsként dolgozott, mellette fényképezett, így jött az ételfotózás ötlete, de volt a Magyar Nemzet újságírója is. Fotós karrierjéről, a Tiny Wasteland sikeréről és további terveiről beszélgettünk vele. Interjú.
– Úgy tudom, 2003-ban vetted meg első fényképeződet. Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Mikor érezted először, hogy ez akár több is lehet egy hobbinál?
2003-ban lett meg az első gépem. Az első “alkotások” mai szemmel nézve elég viccesek, főleg, hogy a digitális korszak hajnalán jártunk. Ekkor még egy zacskó csipszet is nagy számnak tartottam lefotózni. Konkrétan még kiállításom is volt, ahol ki volt állítva az a zacskó csipsz. Ekkor már felmerült, hogy tök jó lenne tovább menni ezen a vonalon, de hát akkor még fogalmam sem volt arról, milyen út vezet ide.
– 2013-ban kezdtél gasztrofotózással foglalkozni, ami érdekes területe a fényképészetnek. Mitől lesz professzionális egy ételfotó, és hol a csúcsa ennek a szakmának?
Fény, fény, fény. Lehet persze egy ablak mellett is varázsolni, ahogy például sokszor teszi David Loftus, Jamie Oliver fotósa, de ha az ember étteremről étteremre jár, a két vaku a minimum. Aztán vagy a falakkal lehet játszani, vagy derítőkből várat építeni. Vagy kell egy foodstylist mellénk, vagy van egy évtizedes szakács múltja az embernek, és tudja, hogy kell kinéznie az ételnek. Csúcs? Talán Bluementhal-lal dolgozni, esetleg Jamie-vel.
– Az Instagramon Dunát lehet rekeszteni az ételfotókkal. Mit gondolsz a jelenségről?
Én örülök neki, lefekvéskor rendszeresen böngészem a #mutimiteszel és egyéb külföldi aktív hashtageket, néha meglepően szép kreációkat találni. Inkább ez legyen trendi, mint a dab-elés, meg a “belenéztél” jellegű képek.
– Saját étteremajánló oldalt is indítottál Men & Tál néven, szeptember óta viszont nem jelentek meg rajta új cikkek. Miért hagytad abba?
Egyre kevesebb az időm olyan dolgokra, amikre sok kell, és közvetlenül nincs sok hasznom belőle. Ennek lett áldozata az oldal is. Nincs még minden veszve, barátnőmmel tervezzük, hogy beleállunk komolyabban egyszer, de ezek még csak tervek. A másik ok pedig, hogy már eléggé hanyagolom az írást. Anno akkor merültem bele, amikor ellopták a gépem, de ha tehetem, inkább fotózok, vagy mostanában már videózok is. Minden már tényleg nem fér bele.
– Úgy tudom, a Tiny Wasteland ötletét lényegében az unalom szülte. Mesélj erről egy kicsit!
Igen. Volt az az ominózus kameralopás, ugye, ami után zuhanórepülésben csökkent az életkedvem és színvonalam. Nem akartam gyengébb kamerát, mint volt, úgyhogy a freelance életnek hamar véget kellett vetnem. Először a Magyar Nemzetnél kezdtem dolgozni, de a hírszerkesztés és a politikai újságírás nagyon nem az én világom lett. Visszatértem szakácskodni, ami még inkább elkeserített. Ezért fogtam két barátomat, és elhúztunk a világ végére, egy 50 lelkes szigetre a Normand partoknál. Itt fél évig dolgoztunk, és közben elég sok szabad unalmas délután volt, amit ki kellett tölteni. Akkor már megvettem a gépem, a legjobb makró lencsével ételfotóhoz, amit csak lehet, de fotózni nem volt mit. Egy szép napon a szomszéd szigeten találtam egy makettboltot. Mindig is borzasztóan vonzottak a miniatűr dolgok, de nem volt lehetőségem, se ötletem foglalkozni velük. Így beolvasztottam az eddigi dolgok mellé: az étel és a fotó mellé.
– Hogyan zajlik az ötletelés egy-egy fotó előtt? A figurákhoz találod ki a környezetet, vagy fordítva?
Is-is. Ha van egy jópofa figura, amit megszereztem, akkor ahhoz keresem a világot. De ha például, ahogy éppen most történik, van itthon egészben rák – ami nem lesz sűrűn – és jól néz ki, akkor a figurákat böngészem hozzá.
– Nyilván egy komoly makrofotó elkészítéséhez a telefonos fényképező édeskevés. Milyen géppel, milyen objektívvel dolgozol, és a fotó elkészülte után mennyire van szükség utómunkára?
Nikon D750 és 105mm 2.8 Nikon Micro, 2 vaku és egy tárgysátor a miniszett. Pontosan az, ami ételfotóhoz is. Csak nyersen fotózok, a színeket, keménységet állítom, valamint ha a figurák bluteken állnak, azt el kell távolítani.
– Mit éreztél, amikor megláttad, hogy a képeidet a Daily Mail és a Bored Panda is leközölte?
Újságíró, fotós vagyok egy ideje, már nem esek hanyatt egy megjelenéstől, tudtam, hogy ez a tartalom aranybánya a Bored Pandának, főleg a Sony verseny után, amikor már egyszer leközölték a sorozatot. Ez már a második megjelenés volt mindkét oldalon. Persze nyilván dagad a májam, a legdurvábbak az indonézek, akik kiteszik a követőim felét.
– Úgy tudom, van olyan gyártó, amelyiktől ingyen kapod az amúgy rendkívül borsos árú makett figurákat. Hogyan sikerült megegyezni velük? Nekik ebben mi az üzlet?
Rájuk írtam, és belementek. A képeket felhasználhatják a katalógusaikban, ezen kívül sokszor bejelölöm őket a képeknél, főleg Instagramon. Amióta kiment a sorozatom, eléggé sokan beleálltak a minifotózásba. Sőt, klipek, sorozatok, reklámok készültek, még az iPhone X-et is miniemberekkel reklámozzák. Ha látják egy képen, hogy Noch a gyártó, egyenes úton rátalálnak a figurákra, amiket amúgy nem olyan egyszerű megtalálni.
– A fotókat elnézve nem áll távol tőled a groteszk humor. Volt olyan kép, ami túl véresre, túl erotikusra sikerült, ezért inkább nem publikáltad?
A fejemben van egy nagyon erős sorozat ötlete, és bizony publikálva lesz.
– Egy interjúban említetted, hogy tervezel kiadni egy Tiny Wasteland könyvet is. Mikorra várható a kötet és mit érdemes tudni róla?
Egyelőre várok vele, most egy kiállítás van tervben a Budapesti Tavaszi Fesztiválon.
– Az elmúlt hónapokban rengetegen megismerték a neved itthon és külföldön is. Szakmailag mennyire tudtál profitálni a projekt sikeréből?
Meglepődtem, de megkerestek páran, hogy fotózzak nekik minivilágokat. Volt, akinek munkaerő kereséshez kellett, volt akinek étteremhez. Nem gondoltam volna. Sőt, most a Miniversummal is együttműködünk majd, úgyhogy a játszóterem gigantikusra bővült.
– Mit jelent számodra a Tiny Wasteland? Művészet, játék?
Nyilván mindkettő. Már lassan függőség. Ha utazok, vagy épp olyan szituációban vagyok, ahol felmerülne egy unalmas pillanat, beleköltözök a fejembe, és megy az agyalás. Egy bolt számomra hatalmas univerzum. Ez zseniális érzés.
– Milyen további terveid vannak a projekttel?
Ahogy már említettem, tavasszal lesz egy nagyszabású kiállítás. A jövőbeli tervek pedig a Miniversumos sorozat, valamint egy nagyon sötét sorozat megalkotása, ami a lakótelepek világát tükrözi.
Ha még mélyebben elmerülnél Csákvári Péter mikrotájképeiben, a Tiny Wasteland Facebook-oldalán megteheted.
Korábbi interjúink, melyeket magyar fotósokkal készítettünk:
- Kép, szabadság, életérzés – Interjú Soós Bertalan fotóssal
- Aki a végtelen Alföld ezer arcát örökíti meg – Interjú Papdi Balázzsal
- Rizsavi Tamás mozdonyvezető halálos magasságból fotóz adrenalinbombákat
- Aki Budapest legszebb arcait fotózza – interjú Bódis Krisztiánnal
- Nagyvárosok nagylátószögben – interjú Bácskai András fotóssal
