Rizsavi Tamás mozdonyvezető halálos magasságból fotóz adrenalinbombákat

Rizsavi Tamás

Rizsavi Tamás fotós és mozdonyvezető. Budapestet hidak és épületek tetejéről kapja lencsevégre. Képei villámgyorsan járják be a magyar közösségi médiát. Milyen érzés a Parlament tetején kalandozni, és 24 évesen vonatot vezetni? Interjú.

Szédületes magasságokból készített budapesti fotóid itthon már-már védjegyeddé váltak. A főváros összes megmászható hídján jártál már. Emlékszel a legelső mászásodra? Hova merészkedtél fel, és milyen érzés volt?

A legelső mászásom nem épület volt, hanem egy elég magas térvilágító torony Komáromban. Innen indult a magaslati fotózás, ekkor még csak vasutat fotóztam. A fővárosban először talán a Vodafone székház volt az első hely, ha jól emlékszem.

Nemrég a Parlament csúcsáról fotóztad Budapestet. Mesélj egy kicsit az országház tetején tett kiruccanásodról!

Az Országház egy nagyon nagy bakancslistás pont volt már régóta. Sok dolognak kellett összejönnie, hogy ez a történet működhessen, amit ezúton is köszönök azoknak, akik segítettek ebben. Nagyon izgalmas helyeken vezetett fel az út a kupola tetejére. Leírhatatlan a (véleményem szerint) világ egyik legszebb épületének tetejéről csodálni a világ egyik legszebb fővárosát. Budapesten születtem, itt nőttem fel és én nagyon-nagyon szeretem ezt a várost. Szeretném másnak is megmutatni, hogy több jó oldala van, mint rossz és hogy ők is vegyék észre benne a szépet, ahol nap mint nap közlekednek, megfordulnak és élnek.

Kilátás a Parlament tetejéről - a kép forrása: Rizsavi Tamás

Kilátás a Parlament tetejéről – a kép forrása: Rizsavi Tamás

Mit érzel akkor, amikor fent állsz egy épület legtetején, például az Erzsébet hídon, és lenézel Budapestre?

Az első dolog, amikor felérek az, hogy csak körbenézek, gondolkozom, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ebben a városban voltam gyerek. A sok jó és rossz élmény, és hogy hogyan lehet erről a városról annyi rosszat mondani, ami mostanában az emberek fejében van. Egyszerűen csak szeretem, kikapcsol és kicsit tudok relaxálni, majd pár perc múlva elkezdem a fotózást. Mert igaz, hogy jó párszor már voltam fent a helyeken, de mindig van fotózni való, és az a pár óra kevés ahhoz, hogy teljesen körbefotózzam az egészet. Mindig a napfelkeltés vagy a naplementés időpontok azok, amikor ezeket a mászásokat megejtem, mert akkor páratlanul gyönyörű.

Rizsvai Tamás fotója

Rizsvai Tamás fotója

Hogy kell elképzelni egy-egy hídmászós procedúrát? Például kitalálod, hogy szeretnél a Lánchídon fotózni. Ilyenkor milyen szervhez kell fordulnod, és mennyi idő, mire megkapod a szükséges engedélyeket?

Ez hosszú és körülményes procedúra, amit most nem is szeretnék kifejteni több okból. Lényeg, hogy több helyről és személytől kell ezeket az engedélyeket megkérni. Alapesetben nem is adnak ki engedélyt. Természetesen a hidak kivételével sokszor engedély nélkül is meg lehet valósítani a fotózást, ami plusz adrenalint ad, de ezt mindenkinek a fantáziájára bízom.

Fotóidat nézve egyértelmű, hogy Budapest nagyon közel áll a szívedhez. Mit szeretsz legjobban a fővárosban, és mi az, ami nagyon nem tetszik benne?

Egy mondattal: Mindent szeretek benne! Jó, ez persze, picit túlzás, de az előző kérdésekben kifejtettem, hogy gyerekkori emlékek, az épületek, a földrajzi elhelyezkedés, a barátaim, a belvárosi helyszínek a nevezetességek azok, amikhez sok-sok emlék köt. Nem tudnám elképzelni, hogy itt hagyjam ezt a várost. Ami lehetne jobb, az az, ha nálunk is lennének felhőkarcolók.

A kép forrása: Rizsavi Tamás

A kép forrása: Rizsavi Tamás

Képeiden fontos szerep jut a közlekedésnek. Melyik az a jármű vagy állomás, amelyik szerinted a legjobban jellemzi Budapestet?

Járművek közül első helyre helyezném a 2-es és 4-6 villamost, ezekről még a turisták is egyből felismerik a jellegzetes budapesti helyszíneket és járműveket.  Az állomás meg szerintem egyértelmű: Nyugati Pályaudvar.

Budapest magaslatain szerzett mászási tapasztalataidat több területen is kamatoztathatod. Érdekel például az ipari alpinizmus, esetleg a hegymászás?

Igen, érdekel. Egy nagyon kedves barátom ipari alpinban dolgozik, és gyakran vele tarok, illetve segítek neki, ha az időm is úgy engedi. A hegymászás az egyelőre kimaradt, MÉG. Sok épületnél egyszerű, mint pl. az Országháznál, hiszen ott sokszor csak lépcsőkön keresztül kellett feljutni, tehát elég, ha az ember nem tériszonyos és nincsen bezártság érzése. Ellenben sok belvárosi háztető, adótorony, vagy híd található, ahol már jó, ha van ilyen tapasztalata az embernek. Pláne, ha nincs rajta védőfelszerelés.

Rizsavi Tamás fotója

Rizsavi Tamás fotója

Ha az egész világot nézzük, melyik az az épület, amelyiknek legszívesebben ülnél ki a szélére néhány fotó kedvéért?

Épület: Dubai, Burj Khalifa
Híd: Golden Gate

Mozdonyvezetőként dolgozol. Ha jól tudom, ez a szerelem korábban kezdődött, mint a fotózás iránti érdeklődés. Sokakat vonz a vasút világa, ugyanakkor arról is hallani, hogy fizikailag, lelkileg milyen megterhelő munka ez. Mit jelent számodra ez a hivatás? Milyen érzés huszonévesként a MÁV-nál dolgozni?  

Ez így igaz. Ez a szerelem hamarabb kezdődött, mint hogy az eszemet tudtam. Mindig is olyan iskola fele kacsingattam, ami a kötöttpályás közlekedéshez kapcsolódik. Majd az iskolák után indult mozdonyvezetői képzés, ahol sikeres vizsgát tettem és én lehettem a MÁV egyik legfiatalabb dolgozója akkor. Nem tudnék elképzelni szebb hivatást magamnak. Ha ajánlanának egy irodai munkát kétszer annyi fizetésért, akkor sem hagynám ott, mert nincsen annál fontosabb, hogy úgy menjek mindennap dolgozni, hogy szeretem és örömmel járok be. Valóban, maximális odafigyelést igényel ez a hivatás. A magánéletet ki kell zárni, ha például otthon gondok lennének. Orvosi és pszichológiai vizsgálatok vannak rendszeresen, és ezen felül szakmai oktatások és rendszeres vizsgák is hozzátartoznak ehhez. A vasúthoz tartozni nagyon jó érzés. Ezt csak az tapasztalja meg aki ebben dolgozik. Olyan, mint egy nagy család. A vasút minden dolgozójának a nagy társasjátéka, ahol egymásra vagyunk hagyva és csak akkor működik, ha a különböző munkakörök összhangban tudnak egymással dolgozni. Büszke vagyok rá, hogy ide tartozhatom. Szeretem és boldoggá tesz, hogy olyan munkahelyen dolgozhatok, amit imádok és a gyerekkori álmom volt. Rengeteg barátot és jó ismerőst szereztem itt. A mozdonyvezetői tanfolyam pedig életem egyik legszebb 2 éve volt Szombathelyen.

Rizsavi Tamás  fotója

Rizsavi Tamás fotója

Tegyük fel, hogy választanod kell a magaslati fotózás és a mozdonyvezetés között, és holnaptól csak az egyiket űzheted! Melyiket választanád és miért?

Ilyenekre sosem gondolok, mert nem akarok választani, de ha valamiért muszáj lenne, akkor a vasút mellett maradnék.

Vonatvezetőként emberi életekért és óriási értékekért felelsz. Fotósként rendszeresen szédítő magasságokba merészkedsz fel. Hibának, mulasztásnak nincs helye sem a vasúton, sem a magasban. Mit tudsz tenni annak érdekében, hogy lehetőség szerint testileg-lelkileg mindig topon legyél? A bulizás például mennyire fér bele ebbe az életvitelbe?

A bulizás teljes mértékben belefér és szoktam is, hiszen fiatal vagyok és nagy a baráti társaságunk, csak tudni kell a határokat. Pl.: 12 órával szolgálat előtt már otthon vagyok, és nem is fogyaszthatunk semmi alkoholt. Szolgálatkezdés előtt rendszeres alkoholszondázás van, addig a mozdony közelébe nem engedik a dolgozókat. Ugyanez igaz a magaslati fotózásra is, csak ott nem szondáztatnak, hanem a saját érdekemben figyelek oda, mert az egy dolog, hogy fent vagyok, de a képeket haza szeretném vinni, és meg szeretném mutatni másoknak is.  Sok pihenés szükséges, ami nem mindig sikerül. Sokat kell dolgoznunk és agyilag mindig ott kell lenni mozdonyvezetés közben, mert elég , ha egy picit lankad a figyelem, nagyon hamar, nagyon nagy baj történhet. Sajnos nemrégiben nekem is volt ilyen incidens, amiből nem lett baj, de ez bárkivel, bárhol megtörténhet. Az ember a hibáiból tanul, de igaz: ez egy olyan munkahely, ahol a hibázás nem fér bele.

Rizsavi Tamás  fotója

Rizsavi Tamás a magasban

Facebookon több mint 5000 követőd van. Nyilván rengeteg kommentet és üzenetet kapsz. Melyik az a dicséret, esetleg beszólás, amelyik nagyon megmaradt az emlékezetedben?

Ez az 5000 ez csak a privát oldalam, de van egy fotós oldalam ahol lassan elérjük a 60.000 embert.
Szerencsére 90 %-ban dicsérő kommenteket és üzeneteket, illetve felkéréseket kapok. A maradék 10% igazából szóra sem érdemes. Amíg valaki ismeretlenül ilyeneket ír, én arra annyi erőt sem fordítok, hogy válaszoljak, vagy foglalkozzak vele. Azokkal törődöm, akik szeretik és támogatják a munkásságom, mert ők megérdemlik, és azt a kis időmet inkább ebbe fektetem.

Mik a terveid a jövőre nézve? Megcéloztál újabb épületeket, belevágsz új fotós projektbe?

Terv és cél mindig van, de nem lövöm le előre, majd az oldalamon lehet követni.

Végezetül, ha egy mondatban kéne megfogalmaznod, mit jelent számodra a fotózás?   

Egy kedvenc idézet:
” Az exponálás egy pillanatot búcsúztat: a jelenből a gombnyomás pillanatában múlt lesz.”
Kikapcsol, energiát ad és egyszerűen szeretem, nem akarom ezt túlragozni és túlmisztifikálni.

Rizsavi Tamás fotóit Facebook oldalán követheted nyomon.

Korábbi cikkeink a témában:



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!