ÁLOM
Írta: Kiss Csaba
Van Emese álma, van Jessze álma (Gyöngyöspatán egy meseszép oltár – ld. kép ) és van Csaba álma. Az enyém az, hogy visszatérjek ide… ilyen nyugalmat, ihlető környezetet és lelki békét rég éreztem. Szundikálás a zeneszoba ablakában.
És mily játékos az élet – (nem megyek bele abba, hogy véletlen-e vagy sem) – de ma a fb emlékeztetett az egy évvel ezelőtti bejegyzésemre, tavaly június 17-én a teherautó megpakolása előtt írtam (küldöm minden csüggedőnek)
Holnap FARO titka – a sziget ahol Minden Egyes ember számít
2015 június 17. (Kiss Csabát tavaly távolította el a hatalom a Miskolci Nemzeti Színház éléről – A Szerk.)
GODÓ-ra VÁRVA – ez nem vicc. A kamionost aki holnapután költöztet bennünket Godó Zoltánnak hívják. Nagyon rendes ember. (Remélem nem küld egy fiút maga helyett hogy Godó úr azt üzeni…) Lezárult három év Miskolc, nézem a dobozokat, a szétszedett bútorokat, a felcsavart szőnyegeket és várom, hogy elszoruljon a torkom. De nem akar… semmiféle ellágyulás. Megkönnyebbülés és várakozás van bennem. Várom, hogy utazzunk. Írni szeretnék, tanítani, jókat beszélgetni, társakat keresni új munkákhoz. Annyi jó emberrel találkoztam az elmúlt három évben. Ezt akarom magammal vinni. És semmi mást.
Eddig a tavalyi bejegyzés, a többi már „történelem”
