– A 13-16 éves korcsoportból minden negyedik gyerek zaklató vagy zaklatás áldozata – hangzik el a riasztó statisztikai adat az Amikor a cybertérben elvész a kontroll című kerekasztal-beszélgetésen a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Sárkányos Gyerekkönyvtárában. Az est folyamán a nemrég megjelent Massza című kötet kapcsán a cyberbullyingról (internetes megfélemlítés), a közösségi oldalak és az internet veszélyeiről, valamint az internetes zaklatásról (online harrasment) Csapody Kinga, a Manó Könyvek főszerkesztője kérdezte a könyv íróját, Kalapos Évát, Klausz Melinda médiaszakértőt és a PASO zenekar énekesét KRSA-t.
A fentebb említett számok is arról tanúskodnak, hogy súlyos problémával állunk szemben, amit meg kell oldani. Ennek ellenére azonban a szülők gyakran hárítanak, mondván, az ő gyerekükkel ilyesmi nem fordulhat elő. Ha pedig mégis, akkor inkább homokba dugják a fejüket, nem vesznek tudomást a problémáról
– mondja Klausz Melinda médiaszakértő.
A pedagógusok többsége is azt állítja, az ő iskolájukban ilyesmi nem történhet, ha pedig mégis, utólag próbálják orvosolni a dolgot, pszichológusok, szakemberek vagy közösségi médiaszakértők bevonásával. Hazánkban az a legjellemzőbb, hogy tagadásba vonulunk
– teszi hozzá.
pixabay.com
Amit egyszer feltöltünk a netre, az bármikor nyilvánossá válhat
A médiaszakértő szavaiból kiderül, hogy a téma a szülők többségét hidegen hagyja, mert nem értik magát a jelenséget. Nem tudják, milyen közösségi oldalakon lóg a gyerek, nem mérik fel kellőképpen annak veszélyeit, és mivel ők maguk sincsenek tisztában a felelősségteljes internethasználat szabályaival, nem tudják azt átadni gyermekeiknek sem. Pedig néhány egyszerű szabály betartásával megelőzhető lehet a netes zaklatás.
„Azt kell tudatosítanunk, hogyha egy fotót egyszer feltöltünk az internetre, az bármikor nyilvánossá válhat. Ha ezt megértjük, minden netes felületnek csökken a veszélye”
– állítja Klausz Melinda.
„Ha az egyik legnépszerűbb fórumot, a Snapchat-et (főleg az USA-ban népszerű fényképmegosztó rendszer, 1-10 másodpercig állíthatjuk be, hogy meddig lehessen látni a képet, ami aztán eltűnik – a Szerk.) vesszük alapul, akkor a fő probléma az, hogy a tinédzserek azt hiszik, csak néhány másodpercig látható az átküldött fotó, és csakis a barátaik számára, utána eltűnik. Ez egy hiedelem, mert visszaélés áldozata bárki lehet, aki fényképeket oszt meg magáról. A fotók ugyanis nem tűnnek el, hanem egy szerveren tárolják őket továbbra is. Könnyen előfordulhat, hogy a szervert feltörik a hackerek, ahogy 2014-ben is történt, (4,6 millió felhasználóadatait lopták el – a Szerk.) onnantól kezdve pedig nyilvánossá válik az összes fent lévő fotó. Ha valamit felraksz az internetre, bárkinek is, arról képernyőképek (screenshot) bármelyik pillanatban készülhetnek. Gyakran pedig pont a képernyőképekkel zaklatnak a támadók: találnak egy kevésbé előnyös fotót az illetőről, vagy éppen „átfotosoppolnak” egy meglévőt, és azt körbe küldözgetik az osztályban vagy különböző közösségi oldalakon”
– fűzi hozzá.
pixabay.com
„Azt akartam, hogy fájjon”
A beszélgetés során a PASO zenekar frontembere KRSA elmondta, hogy legújabb Billy Boyo című klipjükben a bullying (megfélemlítés) témakörét dolgozzák fel: a történet szerint egy cserkésztáborban kipéceznek a többiek egy kisfiút, akiből aztán gúnyt űznek, de végül az áldozatnak sikerül jól ki lépnie a helyzetből. (A dalt – egy másik, meglepetés számmal együtt – az est folyamán a közönség is meghallgathatta a zenekar néhány tagjának előadásában.)
Sokszor nyúlunk társadalmi problémákhoz, mert hiába játszunk tánczenét, örülünk, ha eközben értelmes üzenetet is átadhatunk a közönségnek. Azért pont ezt a témát választottuk, mert úgy éreztük, hogy a közösségen belüli megfélemlítésről kevés szó esik, pedig egy nagyon is jelen lévő probléma. Törekedtünk arra, hogy a végén legyen benne egy feloldás, amiből érződik, hogy mindebből van kiút.
Ezt Kalapos Éva a Massza írója is megerősíti, aki egy 14 éves kamaszfiú, Ráber Patrik szemszögéből meséli el, hogyan esik áldozatául a megfélemlítésnek egy mai tinédzser és milyen borzalmakhoz vezethet, ha nem kér idejében segítséget.
Habár jelen pillanatban leginkább a lányok vannak kitéve az internetes zaklatásnak, azonban sok fiúval is megtörténik, róluk pedig kevesebb szó esik. A társadalom is azt várja el, hogy egy kisfiú ne sírjon, ne mutassa, ha fáj neki, ne látszódjon „gyengének”. Pedig a fiúknak is ugyanannyira fáj, csak ők inkább elfojtják az érzelmeiket. Féltem, amikor a könyvnek neki kezdtem, mert nehéz megfogni egy ilyen témát, és tudtam, hogy be fog rántani. Tudtam, hogy fájni fog, és azt akartam, hogy majd annak is fájjon, aki ezt olvassa. Hogy így átérezhesse, milyen nehéz is az áldozatnak
– mondja Kalapos Éva író a rendkívül népszerű D. A. C. című kamaszregény-sorozat szerzője.
Forrás: Manó Könyvek Facebook-oldala
Van élet a zaklatáson túl is
Klausz Melinda a hallottakhoz hozzáfűzi, hogy egy időben számos öngyilkosságot követtek el a legveszélyeztetettebbnek számító 13-14 éves korosztály tagjai a Facebookon történt zaklatások miatt. Az internetes zaklatás másik fajtája pedig az, amikor egy elvileg felelősségteljes, harminc év feletti felnőtt zaklat valakit behálózási céllal. A támadók gyakran ál-profillal regisztrálnak a Facebookra, főleg kislányokat kiszemelve.
A 13-14 éves kamaszokra kell leginkább odafigyelni, mivel serdülőkorban amúgy is sokkal érzékenyebbek, támadhatóbbak, és sokkal sérülékenyebbek is. Mivel egy virtuális világban, online térben történik a megfélemlítés, a zaklató nem látja az áldozat reakcióit, nem kap visszajelzést például sírás formájában. Nagyon fontos, hogy akivel ilyesmi történik, merjen őszintén beszélni az érzéseiről, arról, hogy mit élt át, amikor bántották, és miért fájdalmas mindez a számára. A felnőtteknek meg kell próbálni a zaklatót is bevonni a folyamatba, hogy átérezhesse tettei súlyát, megkérdezni például, ő mit tenne hasonló helyzetben. Nem azt mondom, hogy ne legyünk jelen a közösségi oldalakon, de figyeljünk oda, mit osztunk meg magunkról
– mondja a médiaszakértő.
rack.2.mshcdn.com
Azért pozitív példákat is találunk arra, amikor egy tinédzser az őt ért bántásokból előnyt kovácsol. A 2002-ben Star Wars Kid néven elhíresült Ghyslain Razaa az iskola egyik kamerájával rögzítette, ahogy egy golflabdaszedő rúddal küzd a képzeletbeli jedik ellen, mint Darth Maul, a Star Wars: Baljós árnyak című film gonosz főszereplője. A kazettát az iskola stúdiójában felejtette, osztálytársai pedig 2003-ban feltöltötték a videót egy fájlmegosztóra: azóta több mint egymilliárdszor nézték meg a felvételeket. Az akkor 14 éves kamaszt agyon szekálták az osztálytársai, a zaklatások miatt pedig évekig pszichiáterhez járt, sőt az iskolából is kimaradt. Ghyslain szülei ugyan éveken át perelték a zaklatók szüleit, de végül peren kívül megegyeztek. A fiú felnőve a jogi egyetemre iratkozott be, azon belül pedig internetes jogra specializálódott, hogy így segíthessen majd másokat is.
Ghyslain előnyt kovácsolt abból, hogy hajdanán zaklatták. A megfélemlítés és zaklatás áldozatai tehát igen is ki tudnak lépni ezekből a helyzetekből, és később át tudják adni az üzenetet is. Hogy van élet a zaklatáson túl is
– fejezi be a pozitív példával Klausz Melinda.
