Bő egy hete Nemes Jeles László, az Oscar-díjra jelölt Saul fia rendezője ország-világ előtt kijelentette: Mivel ebben az országban nagyon sok probléma van az empátiával, minden kamasznak látnia kell a Sault. A film ugyanis bele tudja vinni a nézőt egy másik állapotba. Jóllehet a film okozta katarzissal nem vehetik fel a versenyt, de léteznek olyan projektek, valamint – ha kis számban is, de – vannak olyan pedagógusok, akik hozzásegítik a diákokat ahhoz a bizonyos ,,másik állapot”-hoz. Ilyen törekvéseket fog össze a Közös Nevező Oktatási Program, amelynek nemrégiben tartották az első szemináriumát Budapesten, az Európa Tanács Ifjúsági Központjában. A Közös Nevező a Centropa Alapítvány, a Wesley János Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium, a Tevan Alapítvány, az Uccu Roma Informális Oktatási Alapítvány és a Haver Informális Zsidó Oktatási Közhasznú Alapítvány közreműködésével valósult meg.
Kenesei Marcell, a Centropa vezetője egyedülállónak tartja a hosszú távú programot, mert olyan kapcsolatok jönnek létre az ország különböző pontjain lévő intézmények, illetve tanáraik között, amelyek egyrészt visszaadják a pedagógusok saját szakmájukba vetett hitét, másrészt olyan egyedi élményekhez juttatják a tanulókat, amelyek érzékenyebbé, fogékonyabbá teszik őket.
A szeminárium 13 település más-más kulturális, szociális, vallási hátterű oktatási intézményének 37 pedagógusa számára teremtett lehetőséget arra, hogy közösen ötleteljenek, és olyan oktatási projekteket dolgozzanak ki, amelyek összehozzák diákjaikat, hidakat építenek a társadalom különböző szegmenseit képviselő iskolák közt. Érzékenyítő és pedagógiai tartalommal egyaránt bíró együttműködési lehetőségeket kínáltak a tanároknak; mindez izgalmas lehet a diákjaik számára. A Közös Nevező Oktatási Program szervezőcsapatát Kenesei Marcell Centropa-vezető, Czingel Szilvia (Centropa) Horn Tamás koordinátor, Lónyai Zsuzsanna (Wesley), Tevan Ildikó (Tevan), László Flóra (Uccu) és Dés Júlia (Haver) alkotta. A szeminárium létrejöttében a fent említetteken kívül az Amerikai Egyesült Államok Magyarországi Nagykövetsége, a Nyílt Társadalom Intézet, illetve az Európa Tanács Ifjúsági Központja működött közre.
A gyerekek emlékezetében sokkal jobban megragad az, ha ellátogatnak valamelyik partnerintézménybe, megismernek más vallásokat, más társadalmi, szociális helyzetű embereket, mint az, amit az iskolapadban ülve tanulnak.
Az efféle interaktív programok révén messzebbre látnak majd a saját közvetlen környezetüknél, és a leegyszerűsítések helyett képesek lesznek a világot a maga színességében, összetettségében vizsgálni és elfogadni.
,,Amit most elkezdtük a Közös Nevezővel, küzdelmes munka, hosszú és rögös út, de reményeink szerint eredményes lesz. A mi közreműködésünkkel a tanárok maguk alakítják ki a számukra megfelelő partneri viszonyokat, amelyek akkor is megmaradnak, ha mi, a szervezők, valamilyen oknál fogva kilépünk a programból” − mondta Kenesei.
,,A tanárok sokszor teljesen elaprózódnak a mindennapok teendőiben, elvesztik a saját motivációjukat, és akkor a diákjaikat sem tudják motiválni” – folytatta a Centropa vezetője.
A szemináriumaink abban segítenek, hogy visszanyerjék a saját szakmájukba vetett hitüket. Egyrészt meg kell küzdeniük azzal, hogy nem eléggé megbecsült a szakma, másrészt azzal, hogy a központosított oktatási rendszer egyre inkább kézi vezérléssel működik.
Ezek a projektek kis színfoltot nyújtanak ahhoz, hogy érezzék, tudják: igenis fontos, hogy van ötletük, fontos, hogy olyat akarnak, ami lehet, hogy nem illeszkedik a tantervbe, de igenis jó. Környezetet teremtünk ahhoz, hogy a hasonlóan gondolkodó kollégák rátaláljanak egymásra, és érezzék:
nincsenek egyedül azzal, hogy nem az ’előírt’ módon akarják motiválni a diákjaikat.
Az is kiderült Kenesei Marcell szavaiból, hogy bizony
nem minden intézményvezető örül annak, ha a tanári kar tagjai ki akarják zökkenteni a gyerekeket a megszokott kerékvágásból, és iskolán kívüli rendhagyó történelemórákra, érzékenyítő programokra viszik őket. Sok olyan pedagógust ismernek, akik komoly ellenszélben dolgoznak, sőt meg is bélyegzik őket.
Bizonyos értelemben maga a Centropa Alapítvány is elleneszélben dolgozik, csakúgy, mint általában a civil szervezetek, de szerencsére hosszú évek óta kitűnő kapcsolatot ápol az Amerikai Egyesült Államok Magyarországi Nagykövetségével, így az amerikaiak anyagilag és erkölcsileg egyaránt támogatják a projektjeiket. 2011-ben nyertek egy nagy amerikai pályázatot; annak révén valósulhatott meg az A Pokol Polgármestere című, Domonkos Miksáról készült filmjük, továbbá a vándorkiállításuk és két szemináriumuk.
A követség azóta is apróbb, de fontos összegekkel segíti a munkájukat, így a Közös Nevezőt is. A legutóbbi szeminárium nyitó előadásán a szinte már Centropa-családtagnak számító Bíró Katalin, a nagykövetség kulturális ügyekért felelős munkatársa mellett a politikai osztály vezetője is részt vett. A Konrad Adenauer Alapítvány és a Friedrich Ebert Alapítvány szintén évről évre támogatja a Centropát.
A Közös Nevező első szemináriuma után két, minden tekintetben nagyon eltérő hátterű intézmény vezetője beszélt a tapasztalatairól, illetve a terveiről.
Kálnai Zsolt, a Berettyóújfalui Arany János Gimnázium, Egészségügyi Szakképző és Közgazdasági Szakközépiskola vezetője már korábban meggyőződött arról, hogy érdemes a Centropára odafigyelni, mert hiánypótló és újszerű módon közelítenek az identitás és az integráció problémájához. ,,Bennem erős elkötelezettség van egy élhetőbb Magyarország megteremtése iránt” − mondta. ,,Szeretem azokat a kihívásokat, amelyek jelentős erőfeszítések mellett is csak kevés sikerrel kecsegtetnek és lassú elmozdulást eredményeznek. E csekélynek tűnő változás, amely nagyobb elismerésre és anyagi haszonszerzésre nem ad lehetőséget, személy szerint engem már csak ezért is jó érzéssel, megelégedéssel tölt el. De az iróniát félre téve: a Közös Nevező Oktatási Programban kitűzött célt, a fiatalok érzékenyítését ma Magyarországon az egyik legégetőbb feladatnak tartom, aminek előmozdításában hosszú távon mi, pedagógusok tehetünk a legtöbbet” − folytatta.
,,Az iskolám és a programba bevont pedagógusok, diákok olyan élmények részesei lehetnek majd, amelyek egész életüket formálhatják, és más irányba terelhetik. Azt remélem a különböző iskolák tanulóinak találkozásaitól és közös tevékenységüktől, hogy a jövőben odafordulnak olyan csoportokhoz és egyes emberekhez is, akiket korábban elkerültek volna.
A várható eredmények: nagyobb nyitottság, több ismeret és megértés, erősebb empátia, szolidaritásérzés, tettrekészség, segítő szándék a tanulóknál, módszertani jártasság, új pedagógiai módszerek és eszközök, erősebb elkötelezettség a pedagógusoknál, működő és más iskolák által is használható projektek kidolgozása az iskolák szintjén.”
