Mészöly, Nádas, Borbély, Parti Nagy, Petri, Darvasi, Kukorelly, Závada – néhány szerző, akiket mind a Jelenkor kiadásában ismerhettünk meg. A legendás pécsi műhely idén júniusban beolvadt a Libri Kiadói Csoportba, amely kiegyensúlyozottabb és biztonságosabb működést hozott a szépirodalmi kiadó számára. A Jelenkor Kiadó főszerkesztőjével, Nagy Boglárkával beszélgettünk.
– A Jelenkor Kiadó évek óta folyamatosan adja ki a Mészöly Miklós életmű-sorozat darabjait, ebben és a kéziratos Mészöly-hagyaték feldolgozásában Önnek is jelentős szerepe van. Most pontosan hány könyvet terveznek kiadni az életmű-sorozat részeként, és ez milyen koncepcióra épül?
– A Jelenkor Kiadónál 1995-ben kezdődött Thomka Beáta sorozatszerkesztésében a Mészöly-életműkiadás, elsőként a Hamisregény című prózakötettel, amely egyfajta újrarendezése, szerzői újraértelmezése volt Mészöly Miklós rövidprózáinak. Az író ekkor állította össze a huszonkét kötetből álló életműtervét, köztük a Hamisregény koncepciójához hasonlóan olyan kötetkompozíciókkal, amelyekben tematikusan kompilálta újra korábbi írásait, de beillesztette a sorozatba önálló kötetekként a regényeit is. Ez a Mészöly által tervezett életműkiadás a jövő év őszére majdhogynem teljessé válik a Sólymok csillagvilága című könyvvel. Az író hagyatékát gondozó Mészöly Miklós Egyesülettel és az új sorozatszerkesztővel, Szolláth Dáviddal úgy döntöttünk, hogy 2017-től eredeti szerkezetükben kiadjuk azokat a korábbi Mészöly-műveket is, amelyek ma már nem hozzáférhetőek, például a Sötét jelek, a Vadvizek és az Alakulások című elbeszélésgyűjteményeket.
– Az újrakiadás garancia a sikerre?
– Nem hinném, hogy az újrakiadás garancia lehet a sikerre, de az újragondolt, megváltozott körülmények között működő kiadónak fontosak azok a hagyományok, amelyeken a Jelenkor Kiadó nyugszik, s amelyeken tovább szeretnénk építkezni. Ilyen a Mészöly-életmű folyamatos kiadása és piacon tartása.
Amint az olvasók már láthatták, novembertől Tillai Tamás tervezésében új arculattal jelentettük meg a Filmet és a Saulust. Ugyancsak megújult Polcz Alaine sorozata, és Czeizel Balázs is új borítókat tervezett Nádas Péter műveihez. Életmű-szerződést kötöttünk a jogörökössel Nemes Nagy Ágnes műveire is, és nagy örömünkre az a Tolnai Ottó is a szerzőnk lett, aki még sosem kötelezte el magát egyetlen kiadóhoz sem. Tőle évente két könyvet tervezünk kiadni, a ma már a könyvtárak polcain sem fellelhető régiekből, illetve egy-egy új munkáját is Mikola Gyöngyi sorozatszerkesztővel. Tervezünk további újrakiadásokat a Jelenkor Kiadó más könyveiből is.
– A szépirodalom mellett elkötelezett pécsi Jelenkor Kiadó 1993-as indulása óta, egyre mostohább piaci körülmények között próbált fennmaradni, így idén júniusban beolvadtak a Libri Kiadói Csoportba. Mit jelent ez a változás a kiadó számára?
– Mindenekelőtt a kiegyensúlyozottabb és biztonságosabb működést. Azt a hátteret, amit a kiadói csoport biztosítani tud minden kiadójának. Professzionális szervezést, műszaki szerkesztőket és grafikai stúdiót, pr- és marketingszakembereket, megoldódnak a terjesztési gondok, és mindezek mellett továbbra is számítunk a Jelenkor Kiadó alapító igazgatójának, Csordás Gábornak a munkájára és tanácsaira. Az új igazgató, Sárközy Bence sokéves hazai és külföldi tapasztalatai is beépülnek a stratégiai gondolkodásunkba, ő elsősorban a kiadó világirodalmi listáját gondozza, ami a korábbi, alapvetően a kortárs közép-kelet-európai irodalomra koncentráló művek mellett kibővül a nívós jelenkori nyugat-európai és amerikai irodalommal. 2016 őszén ennek a munkának már jól látható eredményei lesznek. Mindannyian, akik ebben a kiadóban dolgozunk, tudjuk, hogy mit jelent a Jelenkor Kiadó immár több mint húsz éve a magyar irodalomban, még ha az elmúlt fél évtizedben úgy tűnt is, nem fog megbirkózni a könyvpiac átalakulásával. A célunk az, hogy ezt a hírnevet ne csak megőrizzük, de az értékrendjéhez és a hagyományaihoz méltón élesszük újra és tartsuk fenn ezt a kiadói műhelyt.
– Milyen szerzőgárdával dolgozik e pillanatban a kiadó?
Büszkék vagyunk arra, hogy a Jelenkor korábbi szerzői közül Nádas Péter is bizalmat szavazott a megújuló kiadónak. Az ő eddigi életműve legalább az Emlékiratok könyve óta beágyazódott abba az európai kultúrába, amelybe egy kortárs magyar kiadónak a szerzőin keresztül is kapcsolódnia kell. Ebben a súlyos értékválságban megrekedt, bizonytalan országban valódi öröm látni, hogy újabb és újabb generációk is keresik a könyveit, és nagy érdeklődéssel várják az olvasók a 2017 októberében megjelenő Világló részleteket. Ezt a hosszúnak tűnő időt talán némiképp megrövidíti egy különleges kiállítású, új Nádas-kisprózakötet, Az élet sója, amit Forgách András illusztrál, és ami tavasszal lát napvilágot.
A Libri kortárs magyar szépírói mind csatlakoztak hozzánk (nevek a szerkesztőségben, nem sorolom most a szerzőinket B-től Z-ig), idén szeptemberben már a kiadónk gondozásában jelent meg Térey János verses regénye, A Legkisebb Jégkorszak, Závada Péter Mész című verseskötete, s új szerzőként csatlakozott Bánki Éva, akinek a Fordított idő című történelmi metafikciója is egyike a friss megjelenéseknek. November elején pedig Forgách András Élő kötet nem marad című megrendítő könyvét adtuk ki, amit kellő empátiával és nagy érdeklődéssel fogadtak az olvasók.
Jövőre már jelenkoros könyvei lesznek többek között Varró Dánielnek, Jenei Lászlónak, Selyem Zsuzsának – és csak azért nem említek most további új szerzőket, mert még nem készültek el a kézirataikkal.
– Kritikusként higgadt, pontos elemzéseket ír, türelmesen veszi sorra egy-egy szövegben az erősségeket és hiányosságokat. Mennyire lehet objektíven „vizsgálni” egy adott szöveget, különösen, ha már (el)ismert szerző új munkájáról van szó?
– Egy ideje felfüggesztettem a kritikaírást, és nem is hiányzik. Ha kérdezték, mindig is inkább szerkesztőnek vallottam magam, kritikát lehetőség szerint akkor írtam, ha kedvem szerint olvashattam, választhattam hozzá tárgyat. (Bár meg kell mondanom, annak a rendszerességnek is megvan a haszna, ha „Követési távolság”-ot ír az ember az ÉS-be.) Szerkesztői pályámat a Jelenkor Kiadóban kezdtem, ahol 1993 és 1997 között dolgoztam, majd tizenhárom évig a Jelenkor folyóirat munkatársa voltam. 2014 novembere óta szerkesztek újra könyvkiadóban. Bár nagy igyekezettel olvasom ma is a kortárs szerzők megjelent munkáit, az időm nagy része kéziratok olvasásával és gondozásával telik. A kritikusként megszerzett figyelmem és érdeklődésem, ami csak annyiban lehet objektív, amennyiben előítéletektől mentes, de korábbi olvasási tapasztalatoktól mindenképpen erősen befolyásolt, természetes módon hasznosul a szerkesztői munkám során. Egy-egy szöveg megítélésénél ha akarnám, se tudnám elhallgattatni kritikusi énemet – ennek egyébként alapvetően szoktak örülni a szerzőim, az (el)ismertek és a kezdők is.
– Milyen tervekkel indul a következő év a Jelenkor Kiadó számára?
Jövőre mintegy negyven címet tervezünk kiadni. Így most a teljesség igénye nélkül sorolok néhányat az év elejéről: februárban Varró Dániel Szívdesszertjét jelentetjük meg újra, márciusban Nádas Péter Párhuzamos történetek című nagyregényével folytatjuk az életműkiadást, áprilisban Tolnai Ottó 1980-as Világporát hozzuk ki, a Költészet Napján pedig egy elsőkötetes költőnk is bemutatkozik. Hamarosan megjelenik a FISZ-szel közös világirodalmi sorozatunkban Samanta Schweblin argentin író novelláskötete, ez a sorozat még számos izgalmas könyvvel fogja meglepni az érdeklődőket. A Könyvfesztiválra és a Könyvhétre is készülünk általunk is várva várt regényekkel, egy irodalomtörténeti jelentőségű levelezéskötettel, világirodalmi ajánlataink közül ősszel egyebek között Jean Mattern és Richard Flanagan Man Booker-díjas műveire érdemes tartalékolnia az olvasóknak. Jó könyvekben gazdag évre számítunk.
