Dolák-Saly Róbert új könyvvel jelentkezik: ezúttal kutyákról és macskákról írott verseit rendezte kötetbe. Csányi Vilmos szerint a szerző egyenesen képzett etológus.
Dolák-Saly Róbert: Én vagyok a kedvenc állatom. Libri, 2015.
Észrevettem, hogy amikor az emberek Dolák-Saly Róbertről írnak, vagy beszélnek, akkor valamiért kötelességüknek érzik, hogy minden lehetséges helyen beszúrjanak egy Anti bácsi/Boborján-idézetet, vagy éppen maguk csiholjanak valami eredetinek tűnő poént. Ez szép, bár nem feltétlenül a legigényesebb módja a tiszteletadásnak, és pár évvel ezelőtt én is gyakran éltem ezzel a lehetőséggel. Nézze el a kedves olvasó, hogy ezúttal nem teszem.
A rendkívül sokoldalú Dolák-Saly Róbert könyvszerzőként már bizonyította rátermettségét (Agyatlantisz, Madáretető), legújabb könyvében viszont verseit adja közre. Ez nem szokatlan jelenség, hogy messzire ne menjünk, a L’art pour L’art társulat előadásain is rendszeresen szavalnak, valamint Laár Andrásnak is (interjúnk itt) jelent meg már főleg verseket tartalmazó kötete (LAÁRma a köbön, 2011).
Az Én vagyok a kedvenc állatomban kutyákról és macskákról szóló versek találhatóak, ráadásul nem a gazdi szempontjából: Dolák-Saly elképzelte azt, hogy milyen lenne a háziállatköltészet, ha a macskák és a kutyák is tudnának költeni. Annyit elárulhatok, hogy elég szórakoztató. Persze felmerül a kérdés, hogy vajon mi vitte rá Dolák-Saly Róbert a macskaversek írására? Az utószóban ezt írja:
…végre alkalmam nyílt levezetni azt a sok feszültséget, amit ezek az idegesítően, kibírhatatlanul aranyos lények okoznak nekem. Most már több mint fél évszázada tartó büntetésem végignézni e négylábú, szőrös színészek gátlástalan alakításait, akik olyan leplezetlen önsajnálattal játsszák el, hogy éhen akarnak halni egy öt perce elfogyasztott dupla adag ebéd után, hogy azután én akarom megzabálni őket.
Nem minden vers háziállat-szemszögből íródott, néhány vers általános megállapításokat tartalmaz az állatokról, például hogy nagyon el vannak kényeztetve. A verseket Igor Lazin illusztrációi kísérik, róla már többször is volt nálunk szó: nemrég például Kollár-Klemencz Lászlót kérdeztük róla (közös könyvükről itt írtunk), de ő felelt a Mancs-film animációiért is.
Kérdéskent felmerülhet az is, hogy hitelesek-e ezek a versek, tényleg ilyenek lennének-e az állatok. A szakember bólint: a könyv ajánlójában Csányi Vilmos ugyanis ezt írja: „Aki ilyeneket tud írni, az nemcsak a kutyákat imádja, de valószínűleg a macskákat is, és teljesen képzett etológus”, majd egyenesen lekollégázza Dolák-Saly Róbertet. Nem semmi!
- Csányi Vilmossal készített interjúnk itt
- Csányi Vilmos születésnapján Dolák-Saly is laudált.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a könyvet nem is nagyon kell ajánlanom senkinek, mert aki szereti a humor ezen fajtáját és/vagy az állatokat, az valószínűleg már tudja, hogy mi hiányzik a háztartásból. Hacsak nem még egy cica!
A könyvhöz néhány dal is készült, amik hamarosan letölthetőek lesznek itt.
