Gyerekkoromban valósággal rajongtam Sissiért, gyakran rajzoltam meg portréját, hintóját vagy a bálteremben táncoló alakját többi társammal együtt.
Az óvodában ugyanis már akkoriban megtanították nekünk, hogy ő volt a magyarok jóságos királynéja, akinek Gödöllő volt az egyik kedvenc nyaralóhelye, ahol felnőttem. A fővárostól 30 kilométerre lévő kisvárosban parkot, szállodát éttermet, fagyizót, kávézót, ruhaszalont és még ki tudja mit neveztek el róla azóta. Nem utolsó sorban pedig mai napig Gödöllőn áll a hajdani Grassalkovich-kastély, amit Sissi férjével, Ferenc József osztrák császárral együtt közösen kapott a magyar nemességtől ajándékul, amikor 1867. június 8-án magyar királynévá és királlyá koronázták őket.
Ezeket a gyerekkori képeket elevenítette fel bennem Allison Pataki Sissi Az ifjú császárné (eredeti címén The Accidental Empress – A véletlen császárné – a Szerk.) című történelmi regénye, ami egy kedves, könnyed olvasmány, szemléletes leíró részekkel. Olyan közel hozza a kezdetben nagyon is vadóc és élete végéig független, bátor és jó szándékú császárné alakját, mintha egy közeli barátnőnk életéről olvasnánk. Itt tennénk hozzá gyorsan, hogy a kötet fordítója Csáki Judit is kiváló munkát végzett.
Az édesapja révén (George Pataki volt New York-i kormányzó) magyar származású Allison Patakit, – aki többek között a Huffington Post és a FoxNews hasábjain is publikál – magyar származása inspirálta a regény megírására. Első könyve, amit The Traitor’s Wife (Az áruló felesége) címen írt, még a New York Times bestseller listájára is felkerült.
Mostani kötete gyakran súlyos témákat is érint, amit az írónő nem fejt ki, nem hangsúlyoz külön – hiszen valószínűleg nem is ez volt a célja – de azért ott áll feketén fehéren. Gondolunk itt például a házasság kényszerére, és a házassági kötelességekre is, ami alatt a kötelező szexet értjük. Vagy a nászéjszakáért (Sissiék esetében a nászéjszaka utáni harmadik nap) járó fizetség, amivel szüzességét jutalmazta a császár. Akár ha egy örömlány lenne, vagy mintha szüzessége pénzben mérhető árucikk volna, de akkoriban ez volt a szokás.
A nőknek továbbá, és tulajdonképpen a férfiaknak is, azokban az időkben nem volt sok választása: ahhoz kellett hozzámenni vagy azt kellett nőül venni, akit szülei kinéztek számára. Nem volt ez másképp Sissinél sem, talán csak annyiban, hogy Ferenc József édesanyja, Zsófia főhercegné eredetileg testvére, Ludovika nagyobbik lányát, Ilonát nézte ki a császárné szerepére, és csak a véletlen hozta úgy, hogy a kisebbik lánya, Sissi került a trónra. Pontosabban nem is a véletlen, hanem inkább a szerelem, ami első (de leginkább második) látásra történt meg a császár és a hercegnő között.
És ha az elején még irigyeljük is Sissit, amikor hercegnőként, és vadóc, szabad kislányként a bajor szülői uradalomban kedvére járja az erdőket, és talpig sárosan ér haza esténként, valamint egész álló nap Goethét olvas egy napsütötte tisztáson és verseket ír – az utána következő életét viszont már cseppet sem. Nem titok az sem, hogy a felszínes csillogás ellenére tragikus sors jutott számára: habár férjével – akivel első unokatestvérek voltak – eleinte őszinte szerelem kötötte őket egymáshoz, ritkán látták egymást. Gyermekei közül első lánya Zsófia két évesen tífuszban elhunyt. Anyai nagynénje, Zsófia főhercegné ráadásul nem engedte, hogy Sissi „szinte gyerekfejjel” nevelje lányait, hanem szigorú szabályok szerint, nevelőnők és udvarhölgyek gondoskodtak róluk. Rudolfot, harmadik gyermekét katonaiskolába küldették, amibe Sissi belebetegedett. Csak bátor természetének köszönhetően (ultimátumot adott Ferenc Józsefnek, hogy elhagyja) vették ki a katonaiskolából a kisfiút, aki addigra majdnem teljesen tönkrement.
Erzsébet királyné nem nagyon szólt bele az államügyekbe, de a magyarokat különösen szerette, így a magyar kérdésben gyakran állást foglalt, puhította a császárt és a bécsi udvart. Egyik kedvenc tanáraként emlegette Falk Miksát, és legkedvesebb társalkodónőjét, később pedig legjobb barátnőjeként Ferenczy Idát. Emellett az 1867-es kiegyezés létrejöttében is nagy szerepet játszott.
Noha a szigorú udvari etikettet soha nem tudta és nem is akarta betartani, még császárnéi teendőit sem látta el egy idő után, hanem inkább a lovaglásnak, versírásnak élt, és legkedvesebb lánya, Mária Valéria nevelésével foglalkozott. Bár a könyv csak az 1867-es koronázási szertartásig beszéli el a királyné életét, tudjuk, hogy utána sem lett számára könnyebb az élet, sőt: fia 1889-ben öngyilkos lett, amibe a királyné teljesen belebetegedett, és ezután csak feketében járt. Gyakran pedig álruhát öltött és Hohenembs grófné néven vándorolt vidéken.
Utoljára két évvel halála előtt, az 1896-os milleneumi ünnepségek alkalmából járt Magyarországon. 1898. szeptember 10-én merénylet áldozata lett, Genfben szíven szúrta egy olasz anarchista.
Allison Pataki: Sissi, az ifjú császárné, Helikon Kiadó, 3990 forint
