+ Irodalom

Ady döbbenetes gondolatai 113 évvel ezelőtt

ady

Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk… – írta Ady.

Ady Endre Menjünk vissza Ázsiába című vezércikkét 1902. január 31-én közölte a Nagyváradi Napló. Február 2-ai számában az Egy vezércikk visszhangja című hírcikkben a következőket olvashatjuk: „Pénteki lapunkban Menjünk vissza Ázsiába címen vezércikket közöltünk Ady Endre tollából. (…) Tegnap a következő táviratot kapta a cikk írója: Tekintetes Ady Endre úrnak Nagyvárad, Nagyváradi Napló. A Menjünk vissza Ázsiába című cikk becsületes szerzőjét üdvözöljük a budapesti demokraták nevében. Bak Rafael, Magyar Miklós, Leitner Soma, Halász Alfréd.”

Menjünk vissza Ázsiába

(…) Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit aki különb mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen mintha itt sem lettünk volna.

Legyünk ez egyszer számítók. Kerekedjünk föl s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezredéves álomról.

Menjünk vissza, szeretett úri véreim.

Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal, és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába!…

Ady Endre

Nagyváradi Napló, 1902. január 31.

26 hozzászólás

26 Comments

  1. Kátai Kata szerint:

    Ady élt, Ady él, Ady élni fog. Csak a klasszikusok után szabadon.

  2. Bolond Istók szerint:

    Nem tudni soha, hogy melyik fordulónál áll és nem tudni, hogy közülünk kire vár. Kaszájára támaszkodva keres és nem bánja, hogy nevetünk, sírunk, hogy koldusok vagyunk vagy gazdagok, hogy üres a lelkünk és, kéreget, vagy kincsekkel van tele, amelyeket még adni bírna, választ és suhint.

    Ady Endre meghalt. És most mar igazán mindegy neki: Ha kéj liheg, ha kín hörög. Vér csurran vagy arany csörög.

    Lángszavú ébresztő lehetett volna és sírásó lett belőle. Szomorú magyar végzet volt az övé. Csukott kapuk és csukott ablakok alatt vitt el az útja, nem volt, ki hajlékot és kenyeret adjon neki és fiatalságának legszebb dalait elsodorta a szél.

    Sokan voltunk így, majd mindannyian, akik magyarok és művészek vagyunk. De ő nem tudott várni. Nem akart a szélnek énekelni. Idegen kezek nyújtottak feléje aranyat akkor, mikor a magyar kezek még a kenyeret is megtagadták tőle. És ő sértett és türelmetlen volt és dacosan elfogadta.

    Minden úton, mely magyar írók számára a szabadba visz, ott feszül, a nagy pókháló. Ady Endre is beleesett. És lassankint – ki tudja, észrevette-e ő maga – amazoknak kezdett dalolni, nekik, akik ünnepelték és magasztalták azt, amit ők művészetében: “etikai destruktivitásnak” neveztek. Adtak tapsot, babért és aranyat és mint egy magyar Sámsont, odafogták a szekerük elé. Ő pedig, míg vonszolta a szekeret, nem vette észre, hogy a hazája testén rohannak át a kerekek, nem vette észre, hogy egy idegen faj diadalíve alatt segíti behurcolni sorsunkat az: októberi forradalomba.

    Ébresztő lehetett volna Ady Endre és a mi fiatal nemzedékünknek a sírásója lett. Mialatt ásott, dalolt. És dalával csalta áldozatait a veremhez. Az ifjúság, amely csodálta, bódultan látta, hogy a mester, aki fiatalon levette úri süvegét a nagy paraszt, a magyar nyár előtt, egyszerre az internacionálé hazát tagadó proletárja előtt emelt süveget. És megtévesztetten utána indult. Hiszen olyan szépen dalolt. Ki hallotta volna meg, hogy olykor elszólta magát: “Ebek hazája ma, nem az enyém…”

    És itt van a magyar Ady tragikus bűne. Életének egyik legutolsó megnyilatkozásában hiába mondta: “Ez a forradalom nem az én forradalmam…” Késő megbánás volt! A bűn, melyet a daloló sírásó elkövetett saját nemzedékén, ki tudja hány nemzedéket temet majd sírba, míg jóvá teszik a nemzet szerencsétlenségét.

    Mint ahogy a destrukció hazátlan tábora kisajátította a maga számára az élő Adyt, úgy sajátítja ki most a halottat. A forradalom költőjének, a forradalom halottjának nevezi. A radikális párt, mint egyik megalapítóját és szellemi vezérét búcsúztatja el Ady Endrét.

    A galileisták gyászjelentést adnak ki róla, melyben vallomást tesznek, hogy az ő forradalmi ifjúságuk útján Ady lelke lobogott előttük. Eszményeikért Ady indította őket harcba. És ünnepélyes ravatala felett, mely a Nemzeti Múzeum előcsarnokában állt, mint egykor Kossuth ravatala, galileisták tartottak őrséget és a szociál-kommunista Kunfi mondott búcsúztatót.

    A nagy paraszt, melyben egykor fiatalon megsüvegelte Ady a magyar életet, messziről nézte a temetést és viszonzásul levette úri süvegét a koporsó előtt.

    A magyarság idővel meg fog bocsátani a megtévedettnek, aki költészetünknek már-már kőbe dermedt rímeit szeszélyesen, szertelenül kiszabadította a kövek közül. Most csak a halottat süvegelte meg.

    -Tormay Cécile-

    Otthon bolondját járja a világ,
    Majmos, zavaros, perces, hittelen,
    Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn,
    Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák.

    Magyar Bábelnek ostoba kora,
    Ments, Atyaisten, hogy benne legyek:
    Engemet kötnek égbeli jegyek
    S el kell hogy jöjjön nászaink sora.

    Most perc-emberkék dáridója tart,
    De épitésre készen a kövünk,
    Nagyot végezni mégis mi jövünk,
    Nagyot és szépet, emberit s magyart.

    Robogok honról rejtett vonaton,
    Ebek hazája ma, nem az enyém
    S ha marad csak egy hivőm, szent legény,
    Még a holttestem is ellopatom.

    Ez a ricsaj majd dallá simul át,
    Addig halottan avagy éberen
    Pihenjen a szent láz s az értelem,
    Míg eltünnek a mai figurák.

    Magyar leszek majd, hogyha akarom,
    Ha nem sutáké lesz itt a világ
    S fölcsap minden szent és igazi láng
    Rejtekből avagy ravatalon.

    – A perc-emberkék után

    Egy nagy tivornyán borral, vérrel
    Idéztem a halottakat
    S találkoztam vad Ond vezérrel.

    Nyeregben ült kozák ló hátán,
    Rabolt ló hátán dölyfösen
    S én elhültem ős szine láttán.

    Hiába akarnám, szeretném,
    Nincsen hozzá semmi közöm,
    Más a szemem, gerincem, eszmém.

    Más a lovam, a vérem, álmom,
    Tőle jövök és idegen
    Az én ősöm, fajtám, királyom.

    Ilyen bánat-folt nincs fölvarrva
    E kerek földön senkire,
    Csak fajából kinőtt magyarra.

    – Ond vezér unokája

    -Ady Endre-

    Félig mondott, babonás álmok
    Forogtak bennem szakadatlan,
    Rémek kolompja volt a nyelvem,
    Míg főzött egy iszonyu katlan
    Halotti torra, csemegének.

    Még sustorogtam benn a Tálban,
    Méltóan az ínyenci kegyre:
    Siess már jóllakni belőlem,
    Mert hülök egyre, hülök egyre,
    Kutyáké a hideg maradék.

    Holtan is élve hirdetem még:
    Ujjat se mozdíts, mert hiába,
    De másodszor is meghalok én
    És holmi új, szent bibliába
    Ássák el kihült igéimet.

    Lakj jól belőlem repedésig,
    Mert soká nem lesz lagzi, légyott,
    Még tor se: ha éhesen maradsz,
    Visszakéred a maradékot
    A rádvicsorító Ebektől.

    Boraitok elsavanyodnak,
    Elkeserednek mind a kertek,
    A tulajdon házatok alján
    Bolyongtok mind, csupa kivertek,
    Még holttestem is belesajdul.

    Énrám pedig vigyázni fognak,
    Hogy rólam tisztesség ne essék:
    Idők gyomrában hült-mereven
    Alszom majd, mint új Ószövetség,
    Kiterítve, szent ravatalon.

    -Weöres Sándor-
    Ady szelleme mondja

    • ceky10 szerint:

      “Vigyázzanak: a fekete lobogó merész, őrült lengetése sürgetni fogja a sorompóba való lépésüket a vörös lobogósoknak. Ebből még nagy baj lesz. Mert ezek a vörös lobogósok valamivel radikálisabban gyógyítanak, mint a Vázsonyi-féle radikálisok.”

      NN 1902. február 6.

      Hát ennyit Tormay Cécile véleményéről. A költő 16 évvel azelőtt szólt már…, s mit kellett volna megbánnia, még ha későn is?Tartotta magát a korábbi véleményéhez…Olvasni kellett volna Adyt neki is, mielőtt leír valamit…

      • göre gábor szerint:

        Az emberek nem akarnak megszületni. Az emberek elmennek innen, ha már élnek
        Az emberek nem házasodnak. Az emberek óvakodnak az utódoktól. Az emberek sietnek meghalni, mert nincs mód élni. Ez a nemzeti fellendülés. Ady. Haldoklunk 1906. 02. 10.
        Tudjuk mi jól, hogy a mi parlamenti pártjainkban lélek, lendület és kultúra annyi lehet körülbelül, mint Macedónia összeverődött bandáiban. Akkor nem búsultak a magyar urak: oláhok jöttek a magyarok helyébe, az oláh olcsóbb volt és alázatosabb! S íme rossz időket élünk, a régi recept nem ér semmit. Az oláh paraszt is elromlott, nem akar barma lenni az uraságnak. Baj van a paraszttal 1907 10. 16.
        Csúnyábban még soha meg nem csalták hazug vezérei a népet, mint most. De ilyen könnyű dolguk se lehetett volna máskor. Anyagiakban, kultúrában, morális erőben, hitben már a végnek végét járjuk. Cinizmusuk, gaz bátorságuk határtalan, éhségük kielégíthetetlen… Rettenetes világossággal halad ez a szerencsétlen ország az elvégztetett felé. Hiszen csak a hatvanas évek óta ijedelmes és hatványos az anyagi erkölcsi romlás. Temető az ország. körülmények között még öljünk egy kicsit. Most már öljük meg alaposan és mind a régi elvtársakat. A koalíció bomlik, az általános választójognak jönnie kell, s az ország nagyobbik felében a korrupt és a nembánomság híve, tisztességesebb felében remény nélkül élő.
        Ady: A legújabb párt 1907. 12. 15.
        A valóság azonban az, hogy csőd előtt állunk, s még szökni se tudunk semerre. Mindenki kompromittálta itt magát halálosan, a régi rend, az új rend, de talán legjobban a tisztelt választó közönség! (Az a barom, ki mindig a többet ígérőre szavaz!) Egyetlen orvosság: a harakiri 1907.

  3. Nógrádi Gábor szerint:

    Tessék szíves lenni Adyt olvasni. Tessék szíves lenni a középiskolában minden hónapban egy Ady verset megérteni, ha azzá a sikeres, boldog magyarrá tetszenek akarni válni, akinek Ő és vátesztestvérei álmodtak, reméltek.

    • ceky10 szerint:

      Az üzenet évtizedeken keresztül is áttör. Sokszor érzem azt, hogy nemcsak nagy költő, hanem remek, éleslátású politikai újságíró is volt. Boldog vagy elégedett ember volt? Ezt csak ő tudná megmondani.Manapság divat lett az irodalom nagy alakjainak magánéletébe vájkálni. Kérdés mindösszesen annyi csak: csak ők követtek el esetleg hibát életükbe, a mai kritikus olvasók életében minden rendben van, minden tettükre büszkék lehetnek, nincsenek családi titkok? Én nem a magánemberi mivolt alapján ítélem meg, hogy ki volt nagy költő vagy író. Egyetlen erkölcsi gátja van, ha valamit nem olvasok el: közvetlenül nem lehet felelős emberek haláláért vagy bebörtönzéséért, megfigyeléséért. Sajnos ilyen irodalmáraink is voltak, lesztek. S aki például Radnótiban is csak a zsidó vallású embert látja, az nem értheti meg a Nem tudhatom verset sem…

  4. Fényfutárszolgálat szerint:

    Ki fát ültet, jó ha ismeri annak gyümölcsét, különben meglepetés érheti. A közel múlt történései azt tükrözik, sokan nem veszik észre, hogy az ember egyénenként változik. Van aki menekül, van aki harcol, van ki gazdagságot keres. Csak azt látják, mit érzékszerveik továbbítanak feléjük az adott pillanatban, de a belátás és a tudatosság lámpása csendben elalszik háborgó, szeretni valóan naív lelkükben… jót akarnak, még akkor is, mikor ártanak. Nem tudják mit cselekszenek.

  5. aranyláz szerint:

    A Hortobágy poétája

    Kúnfajta, nagyszemű legény volt,
    Kínzottja sok-sok méla vágynak,
    Csordát őrzött és nekivágott
    A híres magyar Hortobágynak.

    Alkonyatok és délibábok
    Megfogták százszor is a lelkét,
    De ha virág nőtt a szivében,
    A csorda-népek lelegelték.

    Ezerszer gondolt csodaszépet,
    Gondolt halálra, borra, nőre,
    Minden más táján a világnak
    Szent dalnok lett volna belőle.

    De ha a piszkos, gatyás, bamba
    Társakra s a csordára nézett,
    Eltemette rögtön a nótát:
    Káromkodott vagy fütyörészett.

  6. sáfár péter szerint:

    van itt még aktuális: http://mek.oszk.hu/00500/00583/html/ady61.htm

    “200. JEGYZETEK A NAPRÓL

    I.

    Los von Occident

    Új jelszónk: a Balkánra és Kelet felé. Éppen eleget vesződtünk ezer év óta az ármányos Nyugattal. Unjuk már ezt a barátkozást. Vérünk, álmunk, potenciánk kerget minket a Nyugattól. Inkább leszünk Ázsiában elsők, mint Európában utolsók. Igaz, hogy Széchenyi István ezt nem így gondolta. Előtte és utána másról álmodtak a szent vágyú magyarok. Igaz, hogy rajtunk állott: ne az utolsók legyünk Európában. Minden erőnk megvan a nyugati lendüléshez. Csakhogy ez erőket lebilincseli a múlt. Lebilincseli a papi nyereg, a mágnás-béklyó s a tatár vaskalap. Csak egy új, demokrata Magyarország haladhatna dicsőségesen a Nyugattal. A mai Magyarország valóban nem. Magyarország mai urai tehát visznek bennünket a Balkánra és Kelet felé. Mintha mozgó aszfalton állanánk. Csókolózunk Szarajevóval, Jassival, Belgráddal és Szófiával. Sok minden fog persze ránk ragadni. Egy szellemes magyar ember szerint nemsokára nagy kongresszus lesz a Balkán valamelyik metropolisában. E kongresszuson mi is részt veszünk, s kimondjuk, hogy a magyar-balkáni barátság kedvéért ezennel és ezentúl a Balkán – Pozsonynál fog kezdődni.”

    • göre gábor szerint:

      Munkanélküli fia verse

      (Ady Endre Proletár fiú verse, ma)

      Az én apám reggeltől estig,
      Reménytelen lót-fut keres,
      Az én apánál, nincs keserűbb ember,
      Egyhamar nem is lesz!

      Az én apám, bálás kabátú
      De nekem boltba veszen,
      Beszél nekem egy szép jövőről,
      Ha majd külföldre megyen!

      Az én apám a rendszer foglya,
      Bántják, megalázzák szegényt
      De egyszer majd Ő felrúgja
      A rohadt világot! Az egészt!

      Az én apám, hunyászkodó, gyáva ember
      Értünk, ő mindent elvisel!
      Kínozzák őt mind a pénzér
      Villany, fűtésszámla, lakbér!

      Az én apám, bús, szegény ember,
      De ha nem nézné fiát,
      Itt hagyná egész, bűnös
      Kompániát!
      2014-11-13

  7. Tóth László szerint:

    Nagy Endre “Egy város regénye”c. könyvében kitűnően jellemzi azt a kort, az akkori Nagyváradot. Ajánlom mindenkinek. Ady Endre, Krúdy Gyula, Nagy Endre is ott gyakorolták a zsurnalisztikát. Amikor már mindhárman Pesten éltek, visszasírták a vad pezsgésű várost.
    Egy helyen így ír Krúdy az általa “szomorúszemű”-nek titulált Adyról:
    “Ez volt az igazi Ady, a gőgbe, lenézésbe, sőt néha némi antiszemitizmusba burkolódzott csinoskás vidékfi, holott már javában a “Nyugat” főmunkatársa volt. Külsőleg finom, Párizstjárt, elegáns magyar úriember…”
    (Krúdi Gyula: “Ady Endre éjszakái” Fehér holló könyvkiadó, 39-oldal)

  8. Hamilcar szerint:

    A nemzet karakterológia a nemzetszocializmusban létező fogalom.

    Az egész cikk egy nagy szamárság, a megtévesztés különböző technikáival.

    Itt utazom Utahban, a klasszikus rádión Liszt majd Bartók. A kultúrnépek szeretik a szamojéd zenét!

    • göre gábor szerint:

      befolyásoló ösztön, kriticizmus, faji és egyéni önzés, faji önérzet, faji állhatatosság, bujaság, sikerimádat, SZÉGYENTELENSÉG , erkölcsi érzék hiánya, szívós akarat.” Kiss Sándor: Tabuval védett fajiság 1943

      Ami a politikában káros:
      (Forrás Henri Ford Nemzetközi zsidó)

      “Az emberek jó oldalai, a becsületesség és az egyenesség- alapvetően károsak a politikában, mert biztosabban megfosztanak a tróntól, mint a legerősebb ellenség. Ezek
      a gójok szabályai szerint fontosak – nekünk nem kell, hogy fontosak legyenek.”
      “E pillanatban, addig ameddig nem biztos, hogy zsidó testvéreink birtokolják a kulcsfontosságú kormánypozíciókat, olyan embereket bízunk meg ezekkel, akiknek a múltjuk és jellemük olyan, hogy egy szakadék van köztük és a nép között.”

  9. Kiss Béla szerint:

    Ady Endre, aki kis csikó korában a zsidó templom ablakát beverte és nem tudott elmenni egy zsidó fiú mellett anélkül, hogy hátba ne vágta vagy huncutkáját meg ne húzta volna, aki jogász korában magából kikelve tiltakozott egy zsidó kolléga megválasztása ellen és örömmel asszisztált a zsidóknak egy nagyváradi kávéházból való kitessékelésénél, aki már férfi korában a Duk-duk affaire című cikkében kikelt a beléje kapaszkodó ravasz kicsi emberek, a mellette és nevében morgó, dúló-fúló, harcoló l író csomó senki ellen. Hirtelen ilyesmiket is firkál?

    • Kiss Imre szerint:

      Ady Endre, aki köztudottan vérbajban halt meg, aki meglehetősen viharos életet élt. Akit vélhetően egyik vallás sem övez kiemelt tisztelttel. Aki versei egy részében igen szabadelvű gondolatokat vetett papírra, ami már-már vallás tagadás szintjét súrolta. Ezt az Ady Endrét ugyanakkor az egyik legnagyobb hatású, vallásos versek költőjeként is ismerik. Költészetének ezt a részét Ady Istenes verseiként ismerik, akik erre fogékonyak.
      Az ember nem fehér, vagy fekete. Élete során hol ilyen, hol olyan.

      • Tibor Balogh szerint:

        Istenes versek… – Amikor már nagybeteg volt…???!

        • göre gábor szerint:

          Tudni kéne! Csont Tbc-je miatt, meglehetősen nyomorék volt! így nemi igényei kielégítésére, olcsó tripperes kurvákra, + idióta hírnévre vágyó nőcskékre szorult! De azonos volt betegsége, Ferenc Jóskával, Lenin efftárssal!

  10. Iványi László szerint:

    Szeretnéd mi?

  11. Szászy Anita szerint:

    Na ez az amikor egy költő nemi beteg.Elmegy az esze,és hülyeségeket ír.Zsidókról hablatyol,inkább dolgozott volna annyit mint azok,és nem a keféléssel töltötte volna az idejét,és a firkálással.Sorry,többre jutott volna az irodalomban is .Petőfi különb volt tőle,mert harcolt,dolgozott a céljaiért.Mit akart Ady Ázsiában a népével?Sok esetben világos,hogy a magyar sem itthon,sem másutt nem akar dolgozni .Miről beszélünk költői vénával?

  12. Miklós Fülöp szerint:

    Ez abból a korszakából való, amikor még nagyon erős zsidó befolyás alatt állt Adél asszony és Hatvani báró hatására. Később nagyon megváltozott a véleménye.

  13. Nola szerint:

    Olvasva az előttem szólókat, elmondhatom, mindenkinek igaza van.
    Egészen pontosan, egy kicsit. A baj ezzel az, hogy az igazság vagy van vagy nincsen, egy kicsit nem lehet.
    És ez azért ilyen világos mert Ady költőzseni volt.
    Ez az igazság róla, minden más pletyka valójában.
    Mellesleg, nem sokan voltak ilyenek. Petőfi és Arany mindenki előtt, talán József Attila, esetleg Weöres

  14. göre gábor szerint:

    1956 forradalom
    (biznisz mára)

    Az „R”reket ropogtatom,
    Mint a dobtáras csúzliból!
    Csupán „Brahiból”!
    Mi volt, és mi lett?
    Mára gőzöm sincs,
    Mondják, ez kincs!
    Mondják, emlékezzünk!
    Egyszer talán újra kezdjük
    Hazugságaink kenjünk
    Mit lehet, még mindet rája
    Hazugok bibliája!
    Lett végül belőle!
    Eszméjéhez, semmi köze!
    Ma rikoltók eszméje!
    Nem ócska jelmez ez!
    Mi hazugokat jellemez!
    Jól áll, várvédőn a kaftán?
    Nem zavarja, hát aztán!
    Jelmezként magára öltené!
    Kapaszkodna rajta fölfelé!
    Jelszavuk: rajta, rajta, Rajta!
    Azt hiszi szamaraknak létra!
    2013-10-24

  15. göre gábor szerint:

    Toldi ma

    Ég a gyűlölettől, a kopár szik sarja,
    Kókadt kommunisták, legelésznek rajta!
    Nincs egy becsületes, messze vidéken
    Ki igazat mondana, róluk, nékem!
    Irodák hűvösében, tíz-tizenkét szolga
    Serényen az ország vagyont lopja!
    Hortyog, mintha rendjén menne dolga,
    Mai napra esőt, már szorgosan ellopta!
    Hely pedig üresen, vagy félig rakottan,
    Privatizációs szekerek várakoznak ottan!

    Ösztövér ÁVH-ás, hórihorgas hefti,
    Ellenfelet ment ki, újra, laposra, verni,
    Mélyen néz elgyötört szemébe,
    Most már tőle, végre újra fél-e?
    Válúnál az őrök, szomjasan delelnek,
    Enni adjanak –e „ezeknek”?
    Vagy hagyják, éhen dögleni?
    Becsületük azt is engedi!
    2015. o4. 20

  16. Gere István szerint:

    Milyen az élet…….. Gyermek-koromban “nemszerettem” Ady-t. Talán azért, mert nem szerettem, aki tanította?…….meg talán azért sem, mert “kötelező” volt. Ma-már, érett fejjel tudom…..mert nem értettem, ezért nem szerettem a “felnőtt emberi” nyelvezetét. Hatvan év távlatából azon veszem észre magam, hogy milyen szépen, természetes, találó bölcs mondatokat írt, amelyeknek minden betüje igaz…….mint ha ma írta volna, mintha itt élne közöttünk. Néha-néha hallok, vagy olvasok tőle valamit, mindig megcsodálom, milyen bölcsen, okosan írta le az életet. Műszaki végzettségü vagyok…….mégis…….ma is vonzanak, magához ragadnak bölcs felnőttes, értékes gondolatai, alkotásai. Ma, már érteném……….Ha lehetne, ma is visszamennék a negyvenes, ötvenes évekbe, s ujra tanulnám “Őt”, csak nagyobb tisztelettel és nagyobb szeretettel!……..kár, hogy már nincs közöttünk….

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top