A világ első Frusztrált Író Ösztöndíjasának első blogbejegyzését olvashatjátok itt Kairóból és Alexandriából. A díjat a kissé töketlen kortárs irodalmi viszonyok közepette Jászberényi Sándor, Egyiptomban élő író ajánlotta fel saját írói honoráriumából, és aki elnyerte: Hegedűs Ágota (interjú). Olvassátok nap mint nap, milyen döbbenetesen érzéki az, ha valaki egy ismeretlen világban szerzett élményeiről ír. A képek a szerző felvételei.
Hegedűs Ágota
2015. augusztus 16.
Nulladik nap
(Frusztrált napló Egyiptomból)
Nincs kérdés. Nem is lehet. Egyrészt, mert egyedül ülök a repülőn, mármint a mellettem lévő ülésen nem ül senki, bár mögöttem egy magyar lány talpig kendőben. Neki már a reptéren feltettem a kérdéseim, amikre egyébként tudtam a választ. Sopronból Egyiptomig rövid volt az út, az angoltanári mesterképzését végezte, csoporttársából avanzsált férjévé az a férfi, aki mellett szebb az élet, jó, melegebb is van, és a fák is hiányoznak, talpig el kell takarnia magát, de ez így jó.
Nincs kérdés. Hacsak az nem, lehet-e, hogy olyan magasan repülünk, hogy a görög szigeteket csak hallucinálom, kinézem a szemem, hogy hegycsúcs, vagy felhő. A hajókat látva megnyugszom, ők sincsenek biztonságban, hiába lenn, van onnan is lejjebb. Van kérdés, látják a reptéren, hogy egyedül érkezem, segíthetnek-e, taxi, szállás, bármi, vagy somebody coming. Somebody coming, vagyis Jászberényi üzen, hogy menjek már ki a bejárathoz.
És innen indul útjára a gyönyör, Kairó hömpölyög szemét és por kíséretében. Koszlott seregélybanda a közlekedés, igen banda, szervezetten elkövetett csoportos dudálás, és tülekedés, némely kereszteződésben összeáll a seregély csoportkép, hogy aztán szétrebbenve száguldjon tovább.
Nem kérdés, hogy a gurulós bőrönd csak a reptéren húzható segítség, később nyűgös szekér, a sok kis falu itt összeállt egy negyvenmilliós nagyvárossá, homokos kátyús mellékutakkal. Sándor viszi rendületlenül, később is, a lakása a kilencediken van. Lift nincs. Kérdés se.
Mégse maradunk sokáig a lakásban, kellene enni, inni, mélyhűtött, olajosan folyó Fundador brandy-vel fertőtlenítünk. Taxival vissza a belvárosba, egy mecsetet már másodszor látva nyugtázom, hogy ismerős a belváros, pedig dehogy, a hibiszkuszos rooibos tea után csak egy sör kell, a Húréja bár ugyan egy buzitanya, de a stella jó, és az egész hely a fehérvári vasúti resti sárga olajfestékes, dohányfüstös, nyolcvanhatos fílingjét visszhangozza.
Megbeszéljük a sportjainkat, meg hogy reggel hol fogunk tornázni, búcsúzóul még árnyékboxolunk kicsit a folyosón, ahol megtudom, hogy mi a súlyláb és az ütési felület, hogyan szurkálunk kicsit ballal, mielőtt bevisszük a jobbhorgot. A végzetes ütést.
Aztán alszom, forgó ventillátorzajban, gekkóval a falon, savanyúra izzadom magam, és reggel van csak kérdés, álmodtam, hogy arab herceg fehér lovon, vagy tényleg esett szó róla.
