20 éve tűnt el Richey James Edwards, a Manic Street Preachers gitárosa és szövegírója. Eltűnéséről már egy dokumentumfilm is készült és a könnyűzenében kevésbé járatosak is ismerhetik a történetet: Edwards 1995. február 1-én tűnt el, éppen aznap, amikor a Manics énekesével, James Dean Bradfielddel kellett volna Amerikába repülniük egy promóciós turnéra (ez kísértetiesen emlékeztet a Joy Division-sztorira, Ian Curtis 1980-ban ugyanis szintén amerikai turnéjuk előtt lett öngyilkos). Edwardsot hivatalosan 2008-ban nyilvánították halottá, ezzel megváltotta jegyét a 27-esek klubjába.
Richey Edwards a Manic Street Preachers 5 nagylemezén közreműködött. Mindegyikről választottunk egy számot, így emlékezünk Edwardsra.
Manic Street Preachers – Motorcycle Emptiness (1992)
A Manics első, Generation Terrorists című rettenetesen hosszú (73 perces!) nagylemezét megemészteni sem könnyű és a zenekar későbbi munkásságától is eléggé elüt. A számok gyorsabbak, erőszakosabbak és némiképp direktebbek a később némileg szofisztikálódott, bár politikailag változatlanul erősen balra húzó MSP-hez képest. A Motorcycle Emptiness, az album instant klasszikusa azonban már előrevetíti a Manics fantasztikus popérzékenységét és kicsavart logikáját.
Manic Street Preachers – Life Becoming A Landslide (1993)
A Manic Street Preachers második nagylemeze, a Gold Against The Soul sok szempontból visszafogottabb, mint a zenekar debütálása. A Life Becoming A Landslide, az album negyedik kislemeze egyrészt a személyes kedvencem is, másfelől a szövege komoly betekintést enged Richey Edwards univerzumába. Emellett ennek a kislemeznek a B-oldala a Comfort Comes című dal, ami előrevetíti azt, hogy a zenekar következő lemezén lesz egy kis meglepetés.
Manic Street Preachers – She Is Suffering (1994)
És mi a meglepetés? Hát az, hogy a gyomorforgató borítójú The Holy Bible lemezzel a Manic Street Preachers ismét kanyarodik egyet és egyáltalán nem a fősodor felé. A szövegekből pedig egyre jobban kiolvasható, hogy a gitárossal egyre nagyobb a baj. Noha a szövegek nagyobb részét most ő szállítja, a felvételeken addig is alig játszott, ezúttal pedig szinte csak aludni járt be a stúdióba. A She Is Suffering egyébként a Holy Bible egyszerűbb dalai közé tartozik és Edwards szerint a vágyról szól. Ez az utolsó Manic Street Preachers-nagylemez, aminek elkészítésénél még jelen volt Richey Edwards.
Manic Street Preachers – Kevin Carter (1996)
A gitáros eltűnése után felvett, klasszikusan talpraállós Everything Must Go nagylemezen még egy dalban lehetett hallani a gitárjátékát (No Surface All Feeling), illetve néhány dalban még felhasználták a dalszövegeit. Így a Kevin Carter szövege Richey hagyatékából van, amely a Pulitzer-díjas fotósról szól, aki két évvel korábban lett öngyilkos. A nem éppen habkönnyű téma ellenére a Kevin Carter negyedszer repítette a zenekart a top 10-be.
Manic Street Preachers – Me And Stephen Hawking (2009)
A Manics 2009-ben adta ki Journal For Plague Lovers című nagylemezét, amin még egyszer utoljára előásták a Richey Edwards-hagyatékot és egy helyenként betiltott borítóval együtt kiadták, mint új sorlemezt. (A borítón Jenny Saville festménye látható, ahogyan a Holy Bible frontján is.) Néhányan a lemez etikusságát is megkérdőjelezték, a nagyobbik baj inkább az volt, hogy a lemezen nem voltak olyan igazán karakteres dalok, mint a Manics-reneszánszot indító Send Away The Tigers esetében. A Journal For Plague Lovers azért végeredményben csak egy méltó megemlékezés, amiről a Stephen Hawkingos dal (éppen aktuális!) az egyik legjobb.
http://youtu.be/KxFzD43kIOU
