+ művészet & politika

József Attila válaszol Orbán Viktor strasbourgi kijelentésére

orbán

Mi sohasem voltunk multikulturális társadalom, sohasem fogadtunk be a gyarmatainkról érkezett bevándorlókat – mondta Orbán Strasbourgban. A válasz, különös tekintettel a harmadik szakaszra, jól érthetően a versben olvasható.

Mi sohasem voltunk multikulturális társadalom, sohasem fogadtunk be a gyarmatainkról érkezett bevándorlókat – mondta Orbán Strasbourgban. A válasz, különös tekintettel a harmadik szakaszra, jól érthetően a versben olvasható.

A DUNÁNÁL

1

A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.

És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt – néztem a határt:
egykedvü, örök eső módra hullt,
szintelenül, mi tarka volt, a mult.

A Duna csak folyt. És mint a termékeny,
másra gondoló anyának ölén
a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen
és nevetgéltek a habok felém.
Az idő árján úgy remegtek ők,
mint sírköves, dülöngő temetők.

2

Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.

Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk – ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.

3

Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt –
ez az elmulás. Ebből vagyok. “Meglásd,
ha majd nem leszünk!…” – megszólítanak.

Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős –
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!

A világ vagyok – minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa –
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel – mai magyarok!

…Én dolgozik akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.

1936. jún.

2 hozzászólás

2 Comments

  1. satrafa

    2015-05-21 - 17:24

    Én azért azt javasolnám, aki nem tudja, az nézzen már utána annak, hogy mit is jelent a multikultúra pontosan, aztán azután lehet vagdalózni.

  2. Mahir Kara

    2018-10-09 - 10:18

    Mi mindig, az Európából elüldözött szemetek lerakodó helye voltunk!
    Emlékezzünk régi, előző “bevándorlóinkra
    A valóban nemzeti érdekű orosz cár üldözötteire!
    “Egyetlen ország sem engedheti meg magának a tömeges és ellenőrizetlen bevándorlást, amely megrengetheti a társadalom alapjait. Fizikailag és másként is veszélyes. Joby Warrick, a Washington Post”
    Széchenyi „ez a népcsoport a jogtalanság „minden mindegy” hangulatában folyamodott csalásokhoz, amely a jobbágyság eladósításához, tömeges elárverezéséhez! (Lásd deviza hitel kormányzati kényszer rásegítéssel!) Úgy látja nem lett volna szabad az elmúlt évtizedekben olyan hatalmas tömegekben beengedni őket, amelyikre egyik országban sincs példa!
    Az adózó nép szegénységének veszedelmesebb forrása nem lehet, mint a zsidók szemlátomást való szaporodása. Mely országban a zsidók megszaporodnak, az vagyoni végromlás szélén áll. (A szatmári adózó nép állapotárul, 1830)*** “Kölcsey Ferenc: Országházi beszédéből!
    Ez az újonnan felduzzadt népcsoport, annyira idegen még a magyarságtól, másrészt akkora nagy gazdasági erő van a kezében, nagy részük német névre cseréli fel a galíciait!
    Nagy Magyarország, az ő 10 %-al éri el a lakosságban 51% magyarul beszélők arányát! 1920 idegen ajkú tömegek levágásra kerülnek! Magyarok is! Városi vállalkozó nép nyakunkon marad, arányuk egyből minimum meg duplázódik!
    Azokról a tömegekről beszélek, akik, szüretlenül, nyakló nélkül zúdultak a védekezni nem tudó, mert saját hatalmi akarattal és apparátussal nem rendelkező Magyarországra, oly módon, hogy azt semelyik ország nem tudta volna elviselni, és bármelyik országban társadalmi robbanást idézett volna elő. Később, a kiegyezés után, amikor már létrejött, a magyar hatalmi apparátus miniszterelnököstül, mindenestül, akkor meg nemzetközi pénzügyi nyomással kényszerítették ki a magyar kormányoktól a zsidó menekültek befogadását: vagy befogadjátok őket, mondták az európai zsidó pénzemberek, vagy nem kaptok hiteleket a modernizációra. Így történt, hogy Magyarországon rendkívül magas lett a zsidó népesség aránya, a városokban még magasabb, Budapesten a huszonöt százalékot is elérte.

    “El fog jönni az a nap, amikor minden olyan népnek, akik között zsidók laknak, fel kell tennie a kérdést, hogy mindannyiukat kiutasítja; ez a kérdés az élet és halál kérdése lesz, az egészség vagy krónikus betegség kérdése, a békés létezés vagy az állandó szociális láz kérdése.” Liszt Ferenc
    “A zsidót felszabadítják, Magyarország az ő birodalmuk lesz, az új Paradicsom négy folyóval, három heggyel és a kettős kereszttel. És az Apokalipszisben én, szerencsétlen, főszerepet játszom.” Széchenyi

    Oroszország kegyetlenül nyomta a maga kazárjait. A galíciai kormányzat is fölébredt arra a tudatra, hogy a kazárt nem vallási szektának kell tekinteni, hanem antigazdasági elemnek. És ezen az alapon kezdte kezelni. Ellenőrzés alá vette, a kocsmát, a boltot, a hitelt, az üzérkedést. Szervezkedett társadalmilag. Védte a parasztot az élősdiektől. A hol csak lehetett, boykottálta a kazárt. 92. old
    Közvállalatban nem részesítette. Üzérkedésének a körmére nézett. Intézményeket alkotott
    a bennszülöttek ellenállási képességének fokozására.
    Oroszország tehát üldözte őket, Galiczia pedig húzogatta ki a gyékényt lábaik alól.
    Amott maradásuk nem volt, itt pedig az élet- feltételeket vonták meg tőlük.
    Mert nálunk minden meg van engedve, mihelyt a vétek magára öltheti a szabadság, palástját. Más népeknél a szabadság a nemzeti izmok kifejtésére szolgál. Tehát erőforrás. Nálunk a szabadság: gyöngeség. Mások okosan ragaszkodnak a szabadsághoz; mi majom-szeretettel viseltetünk iránta. Magunkat nem féltjük semmitől. A szabadságot féltjük mindentől. Korlátot, ki mert volna emelni a bevándorlásnak? Hiszen gyér népességünk szaporodik csak, ha bejönnek. Az uzsorát sem korlátozta akkor semmi. Vezéreink a szabadság elméletének védpajzsa alá helyezték az uzsorát. Liberalizmusunk irtózott attól a gondolattól, hogy a forgalom szabadságát bármily enyhe uzsora törvénnyel meggátolja. Összefügg ezzel a felfogással, hogy a csalás és hamisítás mai napig is csak magánvádra üldöztetik. Összefügg a földbirtoknak közönséges áruvá minősítése és ekként való szertelen mozgósítása. Összefügg a végrehajtásoknak és az árverezéseknek az, az istentelensége, mellyel a legnagyobb érték is potom áron csavarható ki a tulajdonos kezéből. Egán Ede Kazárföld szociográfia Kárpátaljáról.

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top