Hogyan keletkezett a Föld egy szempillantás alatt?

earth_eye_by_eleven01-d5ne3

A tudomány tényleg oltári (1)

Írta: Kiss J. Zoltán, független kvantumenergia-kutató

Szívesen olvasom a híreket a tudományról a Librarius-ban, mert a legérdekesebbeket adja. És az döbbent meg, hogy mennyire elfogultak vagyunk. A hivatalos tudományra – amit én feltétel nélkül tisztelek – minden korszakban az volt a jellemző, hogy a legjobb hite szerint mindig mindent tudott a világról. Természetesen, mondjuk szerényen, van még nagyon sok tisztázni valónk, de a lényeget tekintve azért már mindent tudunk.
De mi van akkor, ha éppen a lényeget nem értjük?

Kiss J. Zoltán eddigi cikkei:

Azt mondja az egyik megjelentetett hír, a mondandó szempontjából most teljesen mindegy, miről, de egy tekintélyes intézményből való, hogy a tudósok nem értik, hogyan volt képes az a bizonyos Föld keletkezés esemény 3,5 milliárd évig, ilyen hosszú ideig folyamatban lenni?!

Vagyis a relativitás, mint olyan mind a mai napig nem épült be a tudományos gondolkodásba, mint gyakorlati eszköz? Mert ami a mi téridőnkben ennyi milliárd év, az egy másik téridőben, más kvantumkommunikációs paraméterek mellett, lehet, hogy csak „egy szempillantás”. Ennél nem is nagyon lehet jobb meghatározást adni, mert a föld forgása az a mi Föld felszíni „világunk” időmérő eszköze.

Azon pedig nincs mit csodálkozni, hogy a Mars teljes felszínét víz borította. A Földét is. Maradt is még belőle. Mert az elemi evolúciónak a plazmától a hidrogén folyamatig tartó egy előrehaladott állapotában a változást hordozó folyamat (ami a Föld és a Mars) belső (nagy intenzitású) és külső (kis intenzitású) kvantum kommunikációjának folytonosságát meg kellett/kell teremteni. Az összekötő közeg a víz, mert abban a kvantumkommunikáció sebessége lefékeződik.

Ennek a hírnek én személy szerint örülök, mert az egyik gyakorlati igazolását adja az általam képviselt és kutatott folyamatbázisú fizikai szemléletnek.

A harmadik hírhez, ami a korábban kialakult galaxisok megfigyelési lehetőségéről és annak eszközéről szól, csakis az a megjegyzés, hogy a miért gondoljuk azt, hogy minden téridő, ami velünk párhuzamosan létezik, az a mi kvantumkommunikációs sebességünkkel (ami alatt én a Földön felszínén mért fénysebességet értem) működik? Mert az általunk megépített eszköznek ez a technikai alapja és nem fog érzékelni más kvantum kommunikációs sebességű, létező, és még egyéb fontos, végtelen sok kvantum szignált.

Ezekről azért írok a Librarius-ban, mert máshol úgysem jelenne meg.

Nincs alternatívája a hivatalos tudományos világszemléletnek, illetve a hivatalos tudomány képviselői nem állnak szóba senki olyannal sem külföldön, sem belföldön, akinek más a világszemlélete. Igen, a tudomány nem szórakoztató ipar és a legkonzervatívabb nézeteket kell, hogy vallja és alkalmazza. Ezzel maximálisan egyetértek. De vannak pontok, ahol a hivatalos szemlélet elméletileg is és gyakorlatilag is kifogásolható. És ezekkel foglalkozni kell, nem pedig átlépni rajtuk.

Ezek közül a legegyszerűbb és a legfontosabb az, ami az idő definíciójából következik. Ez húzza maga után a többit is: Az idő az telik. Gyorsabban, vagy lassabban, akár végtelen nagy, vagy akár végtelen kis intenzitással is, de mindenben és mindenhol – telik. Vagyis minden egy esemény. Ehhez képest a hivatalos fizika részecskealapú, ami egy frusztráció, mert egyébként maga a hivatalos tudomány minden részecskére élettartamot is definiál. A legszebb példa a foton, ami szintén egy átlépett, kvázi tabu téma. Elemi részecske – halljuk még ma is – zéró tömeggel, de hullám természettel, vagyis esemény is, fénysebességgel a vákuumban. És a vákuum alapelvi definíciója is hiányzik! A műszaki gyakorlatban tudjuk, hogy mi az, de az, hogy a vákuum egy olyan tér, amiben nincs anyag, az csak további frusztrációs lánc forrása.

Ez a frusztráció is az egyik oka annak, hogy sok kiváló és a gyakorlatban ténylegesen működő találmány és módszer a hivatalos tudomány számára egyszerűen nem létezik, csak azért, mert a működés nem magyarázható el a tudomány hivatalos világszemléletének alapjain. És ez már a fejlődés akadálya.

100 évvel Einstein és Planck után nemcsak a relativitás és az igazi kvantumelmélet hiányzik a tudományos gyakorlatból, de azok alkalmazásának valódi tudományos alapjai is. Ezért aztán meg sem kell lepődnöm a saját kommentjeimen (lásd a fönti cikkek alatt). És miközben új energiaforrásokat keresve tulajdonképpen rombolunk, nem vesszük észre a természeti csodát, a maga rejtett egyszerűségével és logikájával.

Azért adtam meg a címben számot, mert a folytatásban majd szeretném bemutatni azokat az elméleti és kísérleti eredményeket, amelyek az álláspontomat megalapozzák és igazolják. Ezekről beszélni úgy érzem, nem arrogancia, mert a mondandó időszerű és jó szándékú. És ott kell róla beszélni, ahol lehet.