Napok Belépek Lenny irodájába, ő nyüstöli a szakállát, mint egy rasekol1, és azt mondom: „Te Lenny, nem szeretem én ezt a melót. Nem tudnál nekem szerezni egy másikat?” Felemeli a fejét. „Új állást akarsz? Szerzek én neked egy új állást… Beszélek Pam-mel a személyzetisektől.” Egy héttel később, még mindig sofőrködök és várom Pam hívását, mikor…
A város Hogy megismerd a várost végig kell gyalogold mondjuk a Haight1 utcától az Északi Partig2 a Castro3-tól a Golden Gate4-ig mintha más után se kajtatnál a sok meredek utcán csal a 19. századi katedrális5 és a téren lehorgonyzott Sun Yat sen6 szobor mögött lemenő nap és az idő után. A Szentivánéji álom Charlotte…
Metro-blue1 Ez a vers nem ment meg a párizsi héttől, ahogy szemerkélős, hidegben császkálok majd Clichy2-ben kurvákkal dumálva, pénzemet szórva hazatérve összezavarodva, egész éjjel hánykolódva agyamat marcangolva, míg az óra lassan üt s én rettegek, hogy elvesztettelek Étel Mit nem adnék egy vajtól csöpögő frissen sült krumpliért. De a hűtőm üres, egyetlen falat sincs…
Ősz Ne csinálj úgy mintha minden nap örömteli volna mikor bizonyos napokon le kell állj a cigivel nagyot kell sétálj a fagyos szélben bele kell fuss haverokba hatalmasat kell röhögj azon hogy az ember annyi mint utolsó gondolata és ha azon agyalnál hogy mi a boldogság titka az igazság az hogy minden ami sok a…
A vers Éjjel egy van, fulladok a szomjúságtól, megragadok egy kólát a konyhában, megnézem Bill Clintont ahogy a golfpályán rálendít az első labdára, aztán találok egy könyvet a szőnyegen és megtudom, hogy mikor Frank O’Hara-t közös olvasásra hívták Robert Lowell1-el ideges lett mert komppal kellett menjen (havas téli este volt), írt hát egy néhány sort,…
Vasárnap reggel Elnyomott csikknek érzem magam. Ha lehetne takaró alá másznék és a nőről álmodnék aki tűsarkúban táncolt. Bilincset viselt, mint karperecet. De szobám soha többé nem billen úgy meg s a nap se süt többé oly fájdalmas ragyogással. Hírességgel élve A Mass. Avenue1 sose volt egy Champs Elysées, és te Nóra sem voltál…
Előszó a versekhez Sopron tizennyolc voltam mikor ide jöttem templomaidat meg macskaköves utcáidat csodálva és patkóikat kopogtató lovaidat szerelmesen K-ba elolvadó testembe átfolyó testébe míg odakinn katonáid lustán vállra vetett puskáikkal szüleimet juttatták eszembe (akkor még ők is fiatalok voltak) ahogy a lápos földeken át rohantak míg golyók hasogatták az éjszakai eget s Budapesten orosz…
Ez és ennyi, amit Ron verseitől kaptam. Minden, amiért egyszer amerikai voltam és amiért aztán mindent otthagytam. - Dettre Gábor fordította és bemutatja Ron A. Kalman verseit.