A magyar producer, aki 17 évesen lett Bergman munkatársa
Bergmannak sokszor fájt a gyomra, ideges volt, állandóan kiabált és veszekedett. Viszont a színészekkel mindig jól bánt, fontos volt számára, hogy ők jól érezzék magukat - meséli Katinka.
Bergmannak sokszor fájt a gyomra, ideges volt, állandóan kiabált és veszekedett. Viszont a színészekkel mindig jól bánt, fontos volt számára, hogy ők jól érezzék magukat - meséli Katinka.
A rendező, Kiss Csaba egy interjúban elmondta, még nem látott párkapcsolatot olyan különlegesen ábrázolni, mint ahogy azt a svéd kollégája csinálta. Bergman szerinte olyan klasszikusa a huszadik századnak, mint Goethe vagy Tolsztoj, mindnyájan kultikus személyeknek számítottak a maguk idejében. - Kiss Annamária írása az előadásról.
Végzős hallgatóként - a rendszerváltás színes éveiben - jogfilozófiai záróvizsgáján olyan bizottságot kapott, amelyben egy életfogytiglanra ítélt 56-os, egy a halálos ítéletekben közreműködő bíró és egy rendszerváltó párttitkár foglalt helyet.
A valóság sokkal játékosabb, mint a képzelet. A hazafelé való úton már bőgtek a turbinák, már bekapcsoltuk a biztonsági ővet (és kiegyenesítettük a háttámlákat), amikor a következő szöveg ütötte meg a fülemet 'Ladies and gentelemen, captain... stb. My name is Nina Hagen...' - Kiss Csaba utolsó bejegyzése hazafelé Farö szigetéről.
A nyúl, meg a róka, meg a sarki csér után ki voltam éhezve arra, hogy embert lássak... ezt nem gondoltam volna korábban. Emberszomjam volt bő három hét után. Ahol nincs TE, ott nincs Én sem - jutott eszembe - Kiss Csaba naplója Farö szigetéről.
Tegnap kész lettem a munkámmal is. A másodikkal. A Főnyereménnyel. A Bergman-központban kinyomtatták. 51 oldal apró betűkkel. Egy nagyon helyes kismama volt a titkárságon. Épp szoptatott. Zavarba jöttem, ő nem. Ideadta a gyereket: Dante, mondta, így hívják. És átvette a pendrive-omat. - Kiss Csaba írása Farö szigetéről.
Hammarsban, Bergman háza mellett is van egy példázat. Egy kiszáradt fenyő, mellette magról nőtt új fák. Mindig arra gondolok, amikor elmegyek mellette, hogy ez egy üzenet. Ő és mi. - írja Kiss Csaba svéd naplójában.
Ez természetes is, hiszen akit megszeretett egyszer az ember, azt amiért szerette, azt nem veszíti el - még ha közben az érzelmek összevissza dobálják és néha el is nyelik a hajót. - Kiss Csaba utolsó napjai Farö szigetén.
1990-ig a sziget a külföldiek számára tiltott volt. Egy lehallgatóállomás működött itt. A történelem fintora, hogy Tarkovszkij itt akarta forgatni utolsó filmjét, az Áldozathozatalt - de nem engedélyezték, mivelhogy külföldi. A Zóna elkísérte.
Ma kezembe került egy katalógus. A nagy Bergman-árverés kikiáltási katalógusa. Minden tárgy, amit most annyi izgalommal forgatok, nézek - kartotékozva és beárazva. Vehette, aki érte. Ez olyan fájdalmas katalógus. - írja Kiss Csaba Bergman házából, ahol rábukkant egy árverési katalógusra.
A estebédet sör kíséri - ebből van 3,5 fokos old prága (Staropramen) és egy 5,2 fokos svéd bivaly, a Smaland. Ha jót írtam aznap, akkor Staropramen (muszáj valamivel ösztönözni az alkotó munkát). - írja Kiss Csaba Faröről.
Úgy elszorult a torkom, amikor a kis ablakokat becsuktam, újra sötétbe borult a forgó is, a nézőtér is, és maga a kis emeleti ember is. Ilyen komoly játék a színház. - írja Kiss Csaba Bergman házából.