+ Színház

Miért ilyen ez a mai magyar világ, amiben élünk?

Végzős hallgatóként – a rendszerváltás színes éveiben – jogfilozófiai záróvizsgáján olyan bizottságot kapott, amelyben egy életfogytiglanra ítélt 56-os, egy a halálos ítéletekben közreműködő bíró és egy rendszerváltó párttitkár foglalt helyet.

AZ ELEJTETT MESÉK ÉRTELME

Írta: Kiss Csaba

Ez rövid lesz.

Ügyvédemmel sokszor utaztunk Miskolcra, tárgyalásra – a kocsiban jókat beszélgettünk. Életszerető, jó humorú, ultis ember – írók, színészek barátja.

Egy kora tavaszi úton elmondott egy történetet saját szegedi egyetemi éveiből – abban a percben tudtam, hogy ezt a Sors (a véletlen, az Isten, a dramaturgia szelleme – ahogy tetszik) hozta elém.

Végzős hallgatóként – a rendszerváltás színes éveiben – jogfilozófiai záróvizsgáján olyan bizottságot kapott, amelyben egy életfogytiglanra ítélt 56-os, egy a halálos ítéletekben közreműködő bíró és egy rendszerváltó párttitkár foglalt helyet. Neveket is mondott, de ez itt most nem érdekes.

Miért mesélted ezt el? – kérdeztem, – hiszen olyan messze vagyunk a rendszerváltástól.

Hogy írd meg! – mondta nevetve.

És tudtam, hogy a nagy drámai ötletet sodorta elém a Sors (…)

Évek óta töröm a fejem, hogyan lehetne megírni a 20 századi magyar történelem egyik legshakespeareibb fordulatát, Kádár János szolnoki (moszkvai) árulását és a bűntudattal való nyilvános viaskodását 33 év múlva. Főtitkárdráma – mondaná az ember, ha viccelni lenne kedve. De nincs.

(Kornis Mihály nagyon szenvedélyesen, izgalmasan dokumentálta és kommentálta a kongresszusi beszédet – Ács János erős atmoszférájú előadást rendezett belőle Helyey Lászlóval a régi Új Színházban)

Hazafelé Faroről a Nagy kompon már ezen a gondolkoztam. Egy év anyaggyűjtés, levéltár és oral history archívum, és ha úgy alakul, jövőre már újra Hammarsban írhatom meg. De szép lenne.

Talán az utolsó generáció vagyunk, akik már felnőtt fejjel érték meg a Kádár kor végét – ki más tudna beszámolni róla? Én Ceausescut is megéltem, tehát a létet fenyegető terrorról is van némi zsigeri élményem. És nagyon szeretném, ha a lányaim megéreznék – miért ilyen ez a világ, amiben élünk. Honnan vétetett.

Tamás története kezembe adta a struktúrát, a drámai formát.

Egy mai fiatal, egy történész-hallgató ebből írja a szakdolgozatát: Kádár és Nagy Imre 56-ban. Mindent elolvas, mindennek utánanéz. Felkészült és pontos, komoly gyűjtéssel, fénykép- és videó-anyaggal érkezik a vizsgára. És beleszalad a Bizottságba. Az Áldozat, a Vérbíró és a Rendszerváltó. Három megélt történet ugyanarról. Három kibeszéletlen tragikus történet (érdemes megnézni Nagy Imre bírájának 89-es vallomását) Bűnök és hárítások, tettek és gazságok. És egy fiatalember, aki ott és akkor kezdi megérteni, hogy a történelem hulláma az ő lábát nyaldossa.

Nagyon szép szerkezet, izgalmas drámát lehet írni belőle. Sok oldalról megérthető, átélhető. Talán a lányaim számára is.

Ez volt az én miskolci búcsúajándékom – köszönöm Tamás! Semmi sem véletlen.

Ma a Viktualien piacon lencselevest ebédeltünk. Még oroszul is ki volt írva, hogy ez München legjobb levese. Előtte így mosolyogtunk (ld. kép). Utána még jobban. És éjfélre itthon voltunk. Az úton Dankó rádiót hallgattunk, szocio-tangót közvetített Buenos Airesből. Táncoltunk a kocsiban.

Szép nyarat naplóm barátai.

Itt az összes részt olvashatod.

2 hozzászólás

2 Comments

  1. Mahir Kara szerint:

    Alap vicc: Aroma MSZMP TAGFELVÉTELI bizottság előtt/ után. Felvettek? Nem! Mér? Rámolvasták, reakciós nótákat játszottam! Mér nem tagadtad le! Há, hisz nekik húztam!
    Radnóti: ma

    Oly korban élek én, e földön
    Mikor az ember, úgy elaljasult,
    Hogy önként, lett csaló, hazug,
    Balhitekben hisz, tajtékzik téveteg,
    Befonják életét, hazug ígéretek!

    Oly korban élek én, e földön,
    Mikor hazudni érdem, s a tolvaj
    Betörő, rabló lett a kívánatos hős,
    S ki néma marad, vagy lelkesedni rest,
    Azt gyűlölik, akár a pestisest!

    Oly korban élek én, e földön,
    Nincs ki, szót emel, mind hazug!
    Akkor a koncból tán néki is jut!
    Az ország megvadult, s e rémes végzeten,
    Vagyont hajszol, rabol, részegen!

    Oly korban élek én, e földön,
    Mikor gyermekét pusztítja az anya!
    Az asszony szereti e tettét,
    Az élő írigylé, a férges gazdagokat
    Habzó száján, szór átkokat!

    Oly korban élek én, e földön,
    Mikor a költő nem szólhatott,
    És várta, hogy talán megszólhat újra
    Ha beül a szerkesztőségbe más!
    Mint mai, bunkó, kinevezett óriás!

  2. Mahir Kara szerint:

    A Remete levele: Gazemberek jubileuma elmaradt!
    Kedves Komám!
    Gondoltad vóna valaha, nem éri meg a „legfejlettebb gazember világuk” a száz esztendőt? Az állam mindig a legnagyobb aljasok kezébe csúszott, no, ebbe látom a „fejlődést”! A veres ostobák uralma után, újra a becsapott észtelen tömeggel megválasztatott reklám váteszek, azt tesznek az országgal, néppel, ami határtalan szégyentelenségük elbír!
    Az pedig sokat elbír! Annyira, hogy a föld nem fogja elbírni őköt! Elpusztul, mértéktelen mohóságuk által. Ha, nem igyekszek meghalni, megérem még azt is! Csak amiatt nem lesz örömöm, hogy velük pusztulnak az éltetők, a kárvallottak, az egész, forgásába beleszédült gazemberek világa! Aminek szolgálatába állították, a maguk teremtette Istent, hogy elviseljék, megbocsátsák az ő gazemberségüket! De a természet, a fizika törvényei erősebbek az ő hazugság teremtette Isten bálványuknál! Az fogja elpusztítani, a világukat! Hidd el próféciám erősebb Nostradamusénál is! A természet törvényei mindenhol, mindenkor érvényesülnek! Legfeljebb a kritikus tömeg összegyűlésére köll várni, mint a víz gyűlik a gát mögött, hogy aztán elsöpörje, elpusztítsa mindet, ami útjába állt!
    Sok, mindenféle emberi aljasságot megtapasztaltam már életembe! Az újjabbaktúl eltátom, a bagólesőmet, mint tanyasi legény a városon, a vásárba! Leplezetlen önzés, mindenen, és mindenkin átgázolás. Az aranyborjút óhajtja mind! Áhítja, mint bolond jány, a férjhözmenést! Testvérén átgázol, kis himi-humi örökségért! Anyját, apját otthonba kűdi, hogy rozzant viskóját eladhassa! Saját kölyök se kell! Az kőtség! Legalább nem öröklik a jellemit! Nem lesz ki nyugdíjat, darab kenyeret, vagy öregotthonba belökje! Majd akkor nyűszit, mint elütött kutya az árokparton! Irgalmat se kapjon többet annál, mint ő adott szülejének! Úgy látom, az emberséghez nyomor kell! A romák a döglött disznó lakomájára, minden telepi testvér hivatalos vót! Náluk kommunizmus vót, pap, meg agitátorok nékül! Álmuk a kollektivitást illetően megvalósulni látszik! A halálba menés „kollektív” lesz! Az élet, e föld nevű sárgolyón, elpusztul miattuk, velük! Úgy jön el, mint riogató Istenük csapása Vóna! Közbe csak a természet súlyt le, a maga törvényivel! Nem bírva el szennyet, levegőben, vízben, és „Azonképpen a földön is”! Megvalósul az akarata imájok szerént!
    No, Isten megáldjon, vagy ez a sok szép pártszervezet! Választást rád bízom, azt tudd a különbség, csak gazemberségük nagyságában van!
    2017. 12. 24. Még mindig itt dekungolok, jó hely az ördög se talál rám, vagy ő is tudja a pokolravalók palotába, bárba, pártirodába, bordélyba keresendők! közreadja a cimzett!

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top