+ Színház

Ember, ne mérgelődj!

Úgy elszorult a torkom, amikor a kis ablakokat becsuktam, újra sötétbe borult a forgó is, a nézőtér is, és maga a kis emeleti ember is. Ilyen komoly játék a színház. – írja Kiss Csaba Bergman házából.

SZÍNHÁZ = JÁTÉK

(no de az épület is?)

Erre az írásra már első nap óta készülök, csak vártam, hogy pont kerüljön valaminek a végére. (Van egy kis Hungária pezsgőm, azt ma este egyedül, mint a Faro-i remete az erdő közepén kibontom.)

És újra Bergman!

A könyvtárszobában csend és láthatatlan napfény uralkodik. A polcok nem érnek le a földre, ettől lebeg az egész. Az első dolog, ami magára vonja az ember figyelmét, egy társasjáték, nagy figurákkal, nagy dobókockával. “Ember, ne mérgelődj” ez volt a címe gyerekkoromban (a románok megfelelő változata Nu te supara, frate – Testvér, ne mérgelődj – nyilván az ortodoxia hatására. A gyerekeimnek nemrég már FRUSTRATION néven vettem – azért fejlődik a világ) Tehát egy színes játék.

Arrább egy kis bohóc, Hoggarti arcán borvirágok – ez nyilván régebbi kor emléke.

A könyvek árnyékában meghúzódik egy frigyláda-szerű szekrény. Fából, bükk vagy hárs. Világos fa.
Kinyitom az egyik ajtaját – kis vasfüggönyre, forgószínpadra látok. A vasfüggöny felhúzható. Feltárul a nézőtér, előbb a földszint, majd az emelet, a karzat, az oldalpáholyok. Kinyitom a másik ajtót, rálátok a nézőtérre, mint holmi kultúr-Gulliver. Minden szék megformázva, külön. Az első emelet első sorában kis faember ül. Maga Bergman. Onnan szerette a legjobban nézni a próbákat. Van is egy kis ablak mögötte, abból a szögből is rálátni a színpadra. Leemelem a kis színház tetejét, és feltárul a portál, a freskók, az oldalpáholyok aranyozott tömbje. A lélegzetem is visszafojtom. Apró kapcsolók a kezem ügyében – katt, kattt – felgyúl pár kis égő, bevilágítja a színpadot, nézőteret, előszínpadot.

A stockholmi Dramoten (A svéd királyi színház) makettje ez 1:50-es léptékben (ha nem tévedek). Premierajéndéknak vagy szülinapjára (bár azt nem szerette) kapta a társulattól.

Úgy elszorult a torkom, amikor a kis ablakokat becsuktam, újra sötétbe borult a forgó is, a nézőtér is, és maga a kis emeleti ember is. Ilyen komoly játék a színház.

(És az én erdei ünnepem:

tegnap este befejeztem a Nappalok és éjszakákat c. darabomat – olvasópróba június 29-én de. 10-kor Bajor Gizi kertjében – Trokán Anna, Györgyi Anna, Danis Lídia, Crespo Rodrigo, Kardos Róbert, Mikola Gergő… és utána indulhat a nyár.)

Holnapi mese — Háziasszonyok és gasztroentellektüellek számára.

Itt az összes részt olvashatod.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top