Ughy Szabina A gránátalma íze című regényében két fiatal férfi, Otto és Vitalij motyorászik a gőzben, koromsötétben. Barbara mellettük ül, hallgat. Azért jött, hogy a magyar turisták ízlésének megfelelő útikönyvet írjon Szicíliáról - írja Bakos András a könyvről.
"Rablóé az orrom, a hajam, a szemöldököm. Felvonom, és ijesztő vagyok. Idegenorrú, idegenhajú, idegenszemű mementó. Mementónak lenni hálátlan dolog. Először csak emlékeztetsz, utána magadra maradsz, és nem tudod, ki vagy te, ha nem mementó." - Sós Dóra írja az Apokrif vendégblogját a Librariuson.
Amikor elújságoltam, hogy nekem mostantól a Nyúl hoz ajándékot karácsonykor, főnénink gyanakodva öltötte magára „Irénke megint kifundált valami különcséget” fizimiskáját, amit kéjes elégtétellel idéztem fel az elhullatott ajándékok begyűjtése közben... - Szendi Nóra írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.
Katit rajtam kívül mindenki szerette az osztályon, és tudtam, hogy emiatt jócskán furdalna a lelkiismeret, ha képes lennék bármit is érezni. Hosszú ideje, legalább két éve járt már ide, és három-négy havonta bent töltött egy bizonyos időt, így biztos pontnak számított a legtöbb beteg életében. Egyike volt azon extravertált depressziósoknak, akik a világon mindenkivel megpróbálnak…
"Sárika jobb szeret egyedül vásárolni, ezért a portán hagy várakozónak. Mivel új portás ül a pultban, Sárika megtiltja nekem, hogy levegyem a kabátom, hiszen Szonja rajtam van kenguruban. Azt mondja, nem kell másoknak is tudnia a félcédulám. Pedig a nénin is rajta van egy kenguru, ott pihen benne egy csukott szemű csecsemő. Azért alszik, mert…
Láttam magunkra roskadni csokoládékrémtől szétpuhult gofriverzumunkat, és ráébredtem, hogy semmit sem tehetek a káosz ellen… - Szendi Nóra írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.
A tárgy valamiféle asztaldísznek bizonyult, sötétkék krepp-papír alapon tobozokkal, narancssárga szalagokkal, gyöngyökkel. Szép, mondtam, miközben bizonytalanul méregettem. Szép? Közepes? Mit érdekel? Andrea legalább képes valamit létrehozni. Én már nagyon régóta nem hoztam létre semmit. Talán nincs ízlésem. És ha van? Mire megyek vele. - Evellei Kata írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.
Hajónapló, Nyúl Pál negyedik bejegyzése - Gál Soma írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.
Kihúztam a dugót, menekül a víz. Sárika kötött blézerét passzírozom a kád fölött, kígyóba tekerem, gyúrom. A lefolyóba örvényesen szökik a habos maradék. Szonja hosszan belebámul, majd ugrik – képtelenség elkapni időben. Öngyilkos akar lenni. Egész héten ezt csinálja. - Sós Dóra írja az Apokrif vendégblogját a Librariuson.
Végre sikerült magamra vonnom rejtőzködő, sárga tekintetét, melyet azonban, fájdalom, nem egy csábító nőre, inkább egy kötöznivaló bolondra látszott függeszteni. Arca, mint a hidegben rágóssá dermedt lapcsánka. - Szendi Nóra írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.
mert mondjuk ki őszintén van ami nem való mindenkinek meg kell becsülnünk a kétkezi munkát is mindenki lehet a társadalom hasznos tagja a maga természettől adott korlátai között - Evellei Kata írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.
Hajónapló, Nyúl Pál harmadik bejegyzése - Gál Soma írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.
Lyuktól lyukig futottam, kerestem a kellően mélyet, váltogattam a kedvenceket – mind a huszonhatot. Utólag mindegyik kedvenccé vált. Elhagyott fészkekké. Elnyúló, mosolygó léptek keresték a színes ruhás törpét. Hol a kuncogásom vezette nyomra, hol a csökkenő távolság: nem volt köztünk nagyobb táv soha, mint két tekintet között húzható szál. - Megvagy, kicsi lösz! - Sós…
Beszélnünk kell. Éntudatom megjelenése óta piszkál a létezésed, de az utóbbi néhány évben végképp elszemtelenedtél.- Szendi Nóra írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.
én az erőszak és az elnyomatás minden formáját nincs énnekem semmi bajom senkivel amíg - Evellei Kata írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.
Hajónapló, Nyúl Pál második bejegyzése - Gál Soma írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.
Hazafele megállunk a híd tövében, kacsázunk. Hullámosan pattognak a víz fölén, mint a delfinek. Ha megfordulna az idő, és minden folyó mélyén eltűnt kavics fölemelkedne, és szállnának vissza repülőhalként, uszonyos angyalként, egyenest a tenyerembe, talán újra egészek lehetnénk, mi és a világ. Talán. - Sós Dóra írja az Apokrif vendégblogját a Librariuson.
Féligáteresztő hártyák vagyunk, szavakból tapasztgatott, törékeny sejtfalacskák, amelyeken, ha lyukakat tépünk, dinoszaurusz-robajlással tódulnak be a nyelv kényszerzubbonyát lehányó jelenségek. -Szendi Nóra írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.
Mintha sűrűn teleírt oldalakat olvasnék, amelyekben lélegzetvételnyi szünet sincs. Anyám ezt önostorozásnak hívja; én úgy érzem, mintha gennyes sebekben vájkálnék, élvezve az ismerős fájdalmat, amely különbözik a frissen keletkezettől. - Evellei Kata írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.
Hajónapló, Nyúl Pál* első bejegyzése - Gál Soma írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.
Az üreg jelentéses. A sötétségnek is vannak fokozatai, formálható mélye. Csak a szűz szemnek föltáruló történései. Tartalommal teli mozgalmassága. Morfeusz teóriái népesítik, és nem éri fény soha. Akár a tengerfenéken. A termoklin áttetsző rétegalján a vákuum – ahol minden emlékezet. A sötét zárványidő szigete: lebegés. Befelé tágulás. - Sós Dóra írja az Apokrif vendégnaplóját a…
Mindenkinek megvan a maga drogkarrierje. A tiszták legföljebb nincsenek vele tisztában (amint legfőképpen azzal nem, hogy olyan sincs: „tiszta”). Mi ezt jól tudjuk, és számon tartjuk illegális történelmünk minden jelentősebb csatáját, diadalát és vereségét, vész- és hőskorszakait. (A történelem, persze, időnként ostobán ismétli önmagát, hiszen, tudjuk, a mindenkori tömegnek nincs emlékezete, és nem tanul a…
A vágások és ütésnyomok a csuklómon és a combomon nem érhettek a hol részletekben kitálalt, hol elbeszéletlen történetek nyomába. A legtöbbje nem is volt valódi vágás, inkább a kés tompa felével, szorosan rányomott hegyével húzott hosszú, vörös karmolás, amely nem okoz tartós károsodást, és ha nem piszkálják, viszonylag hamar elhalványul. Ahogyan megérkezett a jó idő,…
Gezemice, grund, aranysárkány, napsütötte sáv, rókatárgy – ezek a magyar irodalom varázsigéi. Mondom ezt épp Weöres kapcsán, akinél gyaníthatóan a legnagyobb az egy versre eső varázsigék száma. Vagy a vers maga a varázsige: Tojáséj. – Fehér Renátó írja az Apokrif-vendégnaplóját a Librariuson.
Isten amúgy egész jól elszórakozott, kicsit oldalra billentette a fejét és hunyorított, akár egy fotóművész, mintha a beállítással bajlódna. Játszott. – Torma Mária írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.
Aztán avval is kezdenünk kéne valamit, hogy nehezen engedjük el ezeket a megfejtéseket: családot, barátokat, szerelmet. Mintha jellembe volna vetve: ha késéssel is, de sírni értük, ahogy sírni lehet a mellékmederért- vagy ösvényért szintúgy, hiszen a Békés táblánál könyörtelenül megszakadt az útja. - Tinkó Máté írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.
A fal mellett osontam, a lépteimet elnyelte a fehér fény. A sarkon sohasem mertem befordulni, hátha ott állsz mögötte, mint egy hajléktalanná vált szent, akit kitettek a falfülkéből, és bánatában ördöggé változott. - Evellei Kata írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.
Ha hosszú távon sikeres, komoly tényező akarsz lenni, akkor mindig elsőként kell tudnod ajánlani alkupozíciókat. – Fehér Renátó írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.
Minél komikusabbá lett a jelenet, Éva annál megejtőbb igyekezettel próbálta visszafojtani a titkolt röhögést, s úrrá lenni azon a gerinctájékból feltörő, genetikai szereteten, amivel ezt a félig erektált, kilencven kiló szomorúságot legszívesebben megetetné, pelenkába tenné. – Torma Mária írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.
Ez a rajzolás azóta hiányzik nekem: nagybátyám tehetséges volt, tudom, származhatott ebből a tehetségből is, hogy szinte csak a levelekben ütött meg irodalmibb hangot – mindenesetre a törődés nyelvén. És végül neki is el kellett engednie egy hazát. - Tinkó Máté írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.