Isten amúgy egész jól elszórakozott, kicsit oldalra billentette a fejét és hunyorított, akár egy fotóművész, mintha a beállítással bajlódna. Játszott. – Torma Mária írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.
Isten tanácstalanul nézett le az egyszer egyes helyiség égszínkék álmennyezetéről. Éva bal kezével a mosdókagyló, jobbal a wcpapírtartó porcelánját markolta. Magában igazat adott a nőnek, a wcben innen nézve valóban van valami templomi. Éva vállai stabilan támaszkodtak, de a háta rángott, a homloka csak azért nem bicsaklott a térdéig, mert tartották a vállak. Isten amúgy egész jól elszórakozott, kicsit oldalra billentette a fejét és hunyorított, akár egy fotóművész, mintha a beállítással bajlódna. Játszott. Kezeiből rögtönzött keretet tartva, belőtte a távolságot, és csücsörített: szakasztott Krisztus a kereszten – szögek nélkül. Jó cím. Jobban megnézte, tényleg nincsenek-e szögek, mert a nő vagy három órája jajveszékel ebben a pózban, hát nem igaz, hogy nem áll már fel. És lép át a bibliai krízisen.
Kinn egyhelyben, szárazan állt a forróság, észrevétlen pislogott, mint a szőrkucsmás buckinghami strázsák, izzadt és mélyeket lélegzett. Látszólag mit sem törődve a többször is elcsattanó viccel, amit Isten már vagy harmadszor mondott el unalmában Éváról és Ádámról, a meleg nem moccant, megvolt a véleménye. Egy darabig még Évára meredve várta, mikor jön a megkönnyebbült fellélegzés, de csak tovább sírt. Isten lóbálta a lábait, fárasztó volt, és mint akit öregségében talál meg a gyerekkor. Újra a wcdeszkán bőgő poénra mutogatott a kánikulának, mire egy kis huzat támadt, de semmi több. A gang sóhajtott, egy ablakszárny talán legyezni kezdte magát jobb híján, becsapódott.
A nő kizökkenve a tragika szerepéből, rámordult Istenre, legalább azt a hülye szellőztetőablakot becsukhatná az ajtó fölött, hamár ilyen…
– magasan van, őt meg alacsonyra teremtette – tette hozzá magában Isten, mint akit egy olyan hibájára emlékeztetik, amit maga is felfedezett már – a törzse vesztett bordát nézve több más mulasztása van. S mielőtt még Éva kimondhatná, a végén megint bőgésre fogja, nekik meg beszélni kellene, az ablakot csak bevágta sietve, de nem fordította rá a kallantyút. Nem ért vele semmit.
– Erre vagy képes, erre – csapkodta a meztelen combjait a nő, és nem tudni, hogy Isten teljesítményére, Ádám szíves közreműködésére vagy a maga szerencsétlenségére gondolva, de elég bosszúságot érzett ahhoz, hogy megmozduljon és feltápászkodjon. Ej, de sietős lett hirtelen, gondolta Isten, mert ezúttal nem rajzolt keresztet a szegycsontjára. Isten persze tudta, hogy ezt nem neki rajzolja, sokkal inkább az ügyefogyott Ádámért, de ez mégis csak olyan dolog, mintha valaki egy telefonbeszélgetés végén nem rakná le a kagylót. Kagylót, ééérted – mutat a klozetra.
A kánikula nem bírja tovább, úgyis alkonyodni kezdett, részéről vége műszaknak, levonult a gangról. Isten se a régi, mit lehet itt már tenni.
– Helyzet? – kérdi tőle elmenőben az este, de vállat rándít:
– Isten hülyül, a nő sír. Változatlan.
– A pasiról tudsz valamit?
Sóhajt:
– Sötétet kérdezd. Én a kertben ugyan azóta se láttam, ha vissza is ment, most szerintem tévét néz a lakásában, mert a roló lehúzva, épp mint itt. Mi a frász van ezekkel? Isten a plafonon, ezek meg nem hogy szaporodnának, egyáltalában működésképtelenek.
– Szakítottak, van már egy éve is. A csaj benyomta az almát, itt váltak el a kapuban. Se csók, semmi, Ádám idáig kísérte, hozta a táskát, boldog légy, aztán vissza se nézett.
– Valami újat mondjál, itt voltam akkor is.
– Tudod, mit nem értek, sötétségből világos, éjre nap, vizek földtől szét, idő, full extra, Paradicsom, minden okés, csak ezek nem. Ezek – mint akinek viccet mondtak, kezd nevetni – kivonultak a kertből.
– Ezek aztán ki. Na, húztam, jó munkát, kitartás Istenhez – jobb volt már rövidre zárni. A napszakok ráérősek, fecsegnek, ő meg hulla fáradt. Szezon van.
A hajnal még ébren találta őket. Isten várta, hogy valaki keresztet vessen a történetre. Éva meg a sztornót, és mint kiderült Ádám Pepitában hívását Istenhegyről.
– Na ez új – mondta nyolc felé a forróság, mikor újra munkába állt. A Kert csuklani kezdett.
