Hogy mit éreztem, amikor először Magyarországra utaztam? Leginkább a vonattal voltam elfoglalva, mert olyanon még sosem ültem, és milyen jó érzés... Azt is megláttam, hogy ez az ország határozottan fejlettebb. És azt is megtapasztaltam, milyen az igényesség, a városi szépség... - meséli Balogh Marianna Scipiades Erzsébetnek Beregszászon.
Már nem emlékszem, milyen volt anyám hajának a színe. A szeme az barna. Erdélyi családból származott, és most biztosan szégyellné magát miattunk - Scipiades Erzsébet riportja.
A Pestre behívottak a Fiumei úton várakoznak. Előbb kint az utcán. Fegyelmezetten, kettes sorban. Nem mondható, hogy olyan jól öltözöttek volnának, azt se, hogy minden foguk megvan. - Scipiades Erzsébet riportja.
Még hosszú hónapokkal ezelőtt Szabó Imola Julianna bement a BOOKR Kids, a digitális mesekönyvek szerkesztőségébe, és azt mondta: épp tervezek egy papíralapú könyvet, könyvtestet, a címe: Akik gyerekek maradnak. Érdekelne benneteket?
Gyerekként én is magányos és félénk voltam. Magányos, félénk és nagyon jó gyerek. Szemlélődő, olyan, akiben időnként még az a kérdés is fölmerült, az élet értelme mi. - Bódi Kati grafikussal beszélgettünk.
Van egy költő, Papp-Für János, aki már négy éve, hogy az országot járja, és azoknak tart zenés irodalomórákat, akiknek nem szokás: tanulásban akadályozottaknak, értelmükben enyhén, középsúlyosan vagy súlyosan akadályozott diákoknak. Miért csinál ilyet egy költő? És miért lett szakképzett ápoló? Tizenkilenc évesen miért fogadott örökbe egy négyéves kisfiút, s ápolóból miért lett gitárművész? - Scipiades…
Nem tudok róla, hogy a magyar irodalomban valaha is született volna ehhez fogható könyv: irodalmi mű értelmi fogyatékos gyerekeknek. Az egészet Papp-Für János találta ki, aki rendhagyó, zenés irodalomóráival már évek óta járja az országot - mondja Mészöly Ágnes.
Fél évszázaddal az amerikai kísérlet után a Pesthidegkúti Waldorf Iskolában huszonnyolc tizenkettedikes, egy egész osztály mutatta meg a Hullámot hat estén át - Scipiades Erzsébet riportja a nácizmus lélektani kísérletéről.
Scipiades Erzsébet 2008-ban beszélgetett az akkor nyolcvanéves Juhász Ferenccel. Az írás akkor, augusztusban a Népszavában jelent meg. Most – a szerző engedélyével – elolvashatod a Librariuson.
Nem így képzeltem az életemet, a munkámat barátságosabbnak gondoltam. Hogy olyan négy-öt óra felé abbahagyok mindent, nyugodt estéim lesznek, melyekbe beletartozik az is, hogy az ember elmegy a kedvenc éttermébe - mondja Esterházy Péter.
Scipiades Erzsébet helyettünk, nekünk járta be a mindszenti tanyavilágot. Amit megtapasztalt, és fontosnak gondolt, azt megosztja az Olvasóval. De hogyan kerül Grecsó Krisztián ebbe a történetbe?
A mindszenti tanyavilágban télen és nyáron is lehet rossz idő. Két évvel ezelőtt az egyik tanya kigyulladt, és Szakál bácsi benn égett. A Szakál-tanyát ketten lakták, egy öreg házaspár. Szegények voltak és tiszteletre méltóak.
A mindszenti tanyavilágban a legjobbat hallgatni Zsidó Manci vadgesztenyefája alatt lehet. A gyönyörű, hatalmas fa a tanya előtt áll, alatta terített asztalok, székek. De be is lehet menni a házba, amit nem olyan rég még Jegenye sörözőnek hívtak...
A cigány párt központja a Zsamó nevű kocsmában van. A Zsamo cigány nyelven azt jelenti: Gyere! Gyere be!
Egy pincében vagyunk, ahol romák slammelnek: Vak romák a romok alatt/ kitapogatom a rokonokat.