Vasaló nők ácsorognak a Nagymező utcában, kezükben könyvet tartva, a házimunka mellett lopva olvasva. Mellettük porszívózó lányok, a kezükben felmosórudat tartó asszonyok, egy terhes kismama pedig mindeközben a hegedűjén játszik – a NŐszinTE civil női csoport negyed órán át tartó flashmobját (magyarul villámcsődület) nézzük éppen, ahol a résztvevők szoborrá dermedve hívják fel a járókelők figyelmét mondandójukra. Arra, hogy mit üzennek a mai magyar nőnek.
– Régen a Fonóban, később a kultúrházban ma pedig a Facebookon „találkoznak” az emberek. A csoport tagjai is a közösségi oldalon ismerték meg egymást
– kezdi a flashmob után a sajtótájékoztatót Szalai Kriszta színművész a NőszinTE csoport szóvivője.
– Sokan éreztük úgy – köztük a csoport megálmodója Sándorné Kósa Brigitta is –, hogy itt az ideje tenni valamit. Nem celebek, hanem civilek vagyunk. A saját sorsunkat, az országunkat akarjuk építeni: egy békés és szeretettel teli helyen élni. Senkit nem képviselünk, viszont mindenkit megszólítunk és mindenkit hívunk, hogy csatlakozzon
– teszi hozzá a színművész.
A társadalmi békéért tenni akaró NőszinTE csoport a nevét egy korábban indult, de ma már nem működő laptól kölcsönözte:
– Új típusú közbeszédre törekszünk: a valódi őszinteség az, amikor az ember ugyanazt mondja, amit gondol, és ugyanazt is teszi, amit mond
– jelenti ki a kezdeményezés másik szóvivője, Nagy Emília, hozzáfűzve, hogy a „szin” szócska utal arra a fajta sokszínűségre is, amelyre a közösség tagjai is törekszenek.
– A „TE” viszont a legfontosabb része a nevünknek, hiszen mindenkit szeretnénk megszólítani: a nőket, a férfiakat, és különösen azokat – nemtől függetlenül –, akik még a homokba dugják a fejüket
– mondja a magyar tanárként dolgozó, öt gyermekes családanya, Nagy Emília.
– Az egyén felelősségében hiszünk, ez pedig akkor is így működik, ha együtt, közösséget alkotva dolgozunk valamiért. Kezdeményezésünkhöz bárki csatlakozhat, akár párt képviselője is, ha civilként, saját magát, mint egyént képviselve dolgozik velünk a közös ügyért. A béke jegyében tenni akaró, felelős, gondolkodó embereket szeretnénk együttműködésre bírni, hogy összefogjuk a társadalmat
– mondja Nagy Emília.
Ahogy fogalmaz, a nők társadalmi megbecsültségének az ügye nem kizárólag nőügy, hanem közös ügy. Ha egy országban megbecsülik a nőket, akkor nő a társadalom megbecsültsége is. Első akciójukat március 8-ra, a 99. nemzetközi nőnap alkalmából tervezik.
DE MIÉRT HÍVJUK A NŐKET?
– teszi fel a kérdést Szalai Kriszta.
– Mert egy társadalom alapja a nő. A nők szülik a férfiakat, ezért nagyon fontos a felelősségünk
– kapjuk meg a választ.
– Ha szeretetteljes, boldog gyerekkora van egy férfinak, a társadalom sokkal élhetőbb lesz, és ezáltal a nőknek is szeretetteljesebb lesz az életük. A célunk az, hogy a nők végre elhiggyék: a társadalom alappillérei vagyunk. Minden egészséges társadalom mozgatórugója a női önbizalom, a női szeretet, a női gondoskodás, a női felelősségteljes gondolkodás, a női praktikusság vagy éppen a női percre készség, alkalmazkodóképesség. Először viszont a nőknek kell megtanulniuk egymással kommunikálni: ha ez a kölcsönös, szeretettel teli odafigyelés már működik, akkor mindezt tovább tudják adni a férfiaknak is –
– fűzi hozzá.
Ahogy Szalai Kriszta is megjegyzi, nagyon sokan szoronganak otthon, nem merik saját magukat képviselni, nem mernek kijönni a barlangjukból.
– A cél pedig az, hogy minden nő kijöjjön a félelem, a szorongás és az önbizalomhiány barlangjából. Egyedül nagyon nehéz, ám együtt már sokkal könnyebb változtatnunk. Még akkor is, ha mi a „bezzeg országa” vagyunk. Bezzeg a másik szerencsés, bezzeg a másiknak könnyebb, bezzeg a másiknak szebb. Ez nem lehet többé hivatkozási alap. El kell hinniük a nőknek, hogy mindenkinek van energiája, csak mindenki másra használja. Az szeretnénk, hogy az emberek az életet ne túléljék, hanem megéljék
– teszi hozzá a színművész.
– A közösség a társadalom gyógyításáért jött létre. Mert ha nő az egymásra figyelés, nő a mosoly, ha nő az önbizalom, akkor nő az egymás iránti bizalom, ha nő az egymásra figyelés képessége, akkor nő a békesség
– mondja Szalai Kriszta.
„CSÖND, BÉKE, ÜNNEP, REND, SZÁLLJ!”
A kezdeményezés szóvivői felhívásukat elsősorban a nőkhöz intézték, de mindenkihez szólnak. Céljuk pedig az, hogy a NŐszinTE napra, azaz a március 8-ai megmozdulásra mindenki vigyen magával minimum egy embert. Hogy hol lesz pontosan a fővárosi akció, még nem lehet tudni de a NŐszinTE Facebook-oldalán és honlapján folyamatosan frissülnek az információk. A vidéki akciók megszervezését az ott élő közösségekre bízzák: arra kérik őket, fogjanak össze, alakítsanak Facebook-csoportot, és szervezzenek találkát egymással.
Legyenek akár a munkahelyükön, akár a játszótéren a gyermekeikkel, a fővárosban vagy vidéken, az autóban ülve vagy éppen bevásárlókocsit tolva valamelyik üzletben, – 8-án kedden délben álljanak meg tíz percre, és beszélgessenek arról, miért jó nőnek lenni.
– Arra kérünk mindenkit, hogy március 8-án déli 12 órakor országszerte szerveződjenek: jöjjenek össze kis közösségekben, ha akarják olvassák fel a kiáltványunkat, vagy csak érezzék jól magukat, csendesedjenek el, ha az esik jó. Álljanak meg a férfiak is egy pillanatra, és gondoljanak bele, miért jó, hogy vannak nők
– zárja gondolatait Szalai Kriszta.
A sajtótájékoztató végén feltűnik Viola Szandra, a testverselő is, aki Weöres Sándor Dob és tánc című művéből vett pár szavas idézettel üzen a magyar társadalomnak.
Csönd, Béke, Ünnep, Rend, Szállj
– olvassuk a költőnő testére felírt szavakat, és közben azt is megtudjuk, hogy a március 8-ai rendezvényen egy valakit versmasszázsban is részesít a művésznő.
– Szakember végzi a masszázst, én hangként leszek csak jelen. Saját és mások költeményeit olvasom majd fel az illetőnek, aki így az érintés és a hang erejével frissülhet fel
– mondja Szandra Viola.
A versmasszázs mellett NIA táncba, táncházba, és más, még alakulóban lévő programokba kapcsolódhatnak be a résztvevők, a pontos helyszínt pedig a NŐszinTE honlapjáról lehet majd megtudni idővel.
Mert március 8-án délben a harangok a nőkért szólnak.
