Az Astoria aluljárója olyan, mint valami sajátos művész dzsembori: muzsikusok és énekesek kurjongatják túl egymást, míg két punk között egy csücsökben, sörös dobozokat varázsolnak hamutálakká egy pici profit reményében. A nagy zümmögés közepén egy valaki van csak, aki csendben ücsörög és gyártja a rajzokat rogyásig. István már évek óta hajléktalanként él, de ahelyett, hogy a múlt sebeit nyalogatná, lelkesen készíti eladásra szánt képeit, melyektől azt reméli, kihúzzák a kilátástalanság és az aluljáró tébolyából.
Hogy került az utcára, mi az ön története?
7 és fél évvel ezelőtt elváltam és a lakásmaffia miatt fedél nélkül maradtam. Egészen addig rajz- biológia szakos tanárként dolgoztam egy általános iskolában, de mivel hajléktalanként nem tudtak foglalkoztatni, így az állásomból is elbocsátottak. Tennem kellett valamit, de mindenképp a saját kezem munkájából akartam megélni, mert nálam a kéregetés nem működik, szeretek megdolgozni a pénzért. Akkor kezdtem el az utcán rajzolni. Hajdú-Bihar megyéből származom, a Hortobágytól nem messze, talán ezért is születik nagyon sok olyan képem, amin valamilyen vízfelület szerepel.
A víz, mint fő alkotóelem dominanciája valóban érvényesül a képek nagy részén, de feltűnően sok a vallási tematikájú rajz is.
Erősen vallásos vagyok, hiszek Istenben, mindig megsegít. Kétszer kaptam szívinfarktust, mindkétszer elvitték a cuccaimat, bőröndöstől, mindenestől. Ennek ellenére, nagyon sokat köszönhetek neki.
A hazai táj és a hit mellett mi a fő inspiráció? Hogyan zajlik az alkotási folyamat?
Azt mondják, hogy a romák énekben fejezik ki magukat, ezzel szemben én rajzban. Ha bánatos vagyok, érződik a képeken, nagyon sok például az esős rajz. Az évszakok is hatással vannak rám, gyakran az aktuálisnak megfelelő tájakat rajzolok. Elsősorban porpasztellel, grafittal, szénnel, golyóstollal és színes ceruzával dolgozom.
Annak ellenére, hogy a képek témája főleg borongós, már messziről feltűnik a képek tarkabarkasága, csak úgy virítanak a színek. Szomorú tematikához vidám felszín?
Megpróbálok olyan rajzokat csinálni, hogy a járókelők örömüket leljék benne. Nemcsak szomorú képeket rajzolok, sok művemet igyekszem úgy megalkotni, hogy azokon vidám jelenetek legyenek, a nézőknek pótoljam azt, ami esetleg hiányzik az ő életükből. Lehet, hogy nem sikerül mindenkinek elnyernem a tetszését, de próbálkozom.
Címeket nem szokott adni a képeknek?
Nem, mindenki döntse el, és nevezze el úgy, ahogy saját maga látja.
Szinte megállás nélkül rajzol. Egy nap alatt körülbelül mennyi képet készít és ebből mennyit ad el?
Meg tudok csinálni 10-15 darabot is, de nem tehetem ki mindet, az engedélyek miatt. Nagy hálával tartozom a köztereseknek és a rendőröknek, akik rettentően humánusak velem. Mindig kint vagyok, különben elúszik a napi étkezésem. Borzasztóan kötve vagyok ehhez a helyhez, ahol naponta 12-14 órát rajzolok egy huzamban.
A napi eladás sajnos csak 2-3 kép, ami nem túl sok. Reménykedem abban, hogy valaki felkarol, hogy jobb életem legyen, és ne ragadjak le ebben a szegénységben. Bár nem nagyon vannak vevőim, bízom abban, hogy helyre rázódik az életem. Inkább nem iszom, nem az italba fojtom a bánatomat, szeretnék felállni innen.
Az ár 1500 forinttól 5000 forintig terjed, attól függően, hogy mennyit dolgoztam vele. Van olyan rajzom, amivel két napot dolgozom, azért biztos nem fogok elkérni 2000 forintokat. Időnként felkéréseket is vállalok, idejön a vásárló, elmondja, mit szeretne, én elkérem az előleget és így biztosítva van, hogy vissza is jöjjön. Szerencsére üzleti szinten beszélem az angolt, ami nagy előnyöm, és külföldi vásárlóim is vannak.
És mi a helyzet a törzsvásárlókkal? Sokszor látom ugyanazokat az embereket a rajzai előtt bámészkodni.
Elég sokan vannak szerencsére, áldja meg őket a jó isten! Sokan megígérik, hogy szerveznek nekem egy kiállítást, de ezek csak hitegetések, ezekből sajnos nem fogok megélni.
Az Astoria aluljárójára jellemző, hogy a hajléktalanok valamilyen művészeti tevékenységből igyekeznek megélni: van, aki énekel, van, aki hangszeren játszik, míg más hamutálat hajtogat. Ön miért pont itt dolgozik és milyen a sorstársaival való viszonya?
Voltam az Örs Vezér téren is, de ott többször megloptak és zsarolni próbáltak, inkább idejöttem. A többiekkel azt mondám, hogy normális a kapcsolatom. Őket tudom megkérni, hogy néha vigyázzanak a cuccaimra, és mindig segítenek. Igaz, egy kis apróval azért honorálom nekik.
- Hajléktalanoknak adott hamis kötvényeket Weiler Péter
- Mark Wahlberg 100 dollárt adott egy hajléktalannak
- Ezért osztottak ki száz fényképezőgépet a hajléktalanok között
- Hajléktalanként élt az egykori kormányszóvivő édesanyja – videó
- A lány, akinek köszönhetően jól nézhet ki a Fedél Nélkül
Tud más hajléktalant, aki hasonlóan próbál megélni, mint ön?
Nem, úgy tudom, hogy Budapesten én vagyok az egyedüli utcai rajzos, bár állítólag be akarják tiltani ezt a tevékenységet.
Hol lakik?
Hajléktalanszállón, de már nem sok kell az albérlethez, ezért most még többet kint ülök, hogy összejöjjön és a telet már ott húzhassam ki. Sajnos az anyagköltség sokat elvesz, ha kifogy valami, azonnal pótolnom kell.
Lát kiutat a hajléktalanságból?
Annak ellenére, hogy hajléktalan vagyok, vannak jó perceim, és olyan órák vagy napok, amikor úgy érzem, hogy sikerül kilábalnom innen. Bíznom kell benne, mert ha nem lennék optimista, valószínűleg már nem itt lennék.
