Graeme Simsion: A Rosie update [The Rosie Effect] – Libri Könyvkiadó, 2015 – fordította Sziklai István – 500 oldal, keménytáblás kötés – ISBN 9789633106105
A tavaly megjelent A Rosie projekt kapcsán – bár lelkesedésünk nem ismert határokat – nehéz volt elképzelni, hogy a semmiből előbukkanó ausztrál szerző, Graeme Simsion képes lesz még egyszer „megugrani ezt a magasságot”. A sikerkönyvek és sikerfilmek folytatásait a legtöbb esetben a piaci igények hozzák létre, és éppen ezért szükségszerűen gyengébbek, mint az alapmű. (Talán nem is érdemes példákat sorolni…)
A fentiek miatt Simsion-ért és hőseiért is joggal aggódhattunk, még akkor is, ha az első kötet megdobogtatta Bill Gates szívét is…[A második kötetről is beszélgetett Bill Gates és Graeme Smision. Itt megnézheted a videót!] Az ilyen „magyarosch aggodalmaskodás után” után igazi meglepetést hozott a Rosie projekt folytatása. Simsion nem csak arra volt képes, hogy tartsa a szintet, de emelte is, és a borítékolható happy end ellenére olyan könyvet hozott össze, ami átmozgatja az Olvasó érzelmeinek teljes skáláját.
A Rosie-projekt című regény – ha eléggé sikeres, akkor nyilván a későbbiekben hollywoodi filmként – hasonló esélyt adhat az Asperger-szindrómásoknak…[mint amilyet az Esőember adott a múlt évezredben az autistáknak]
– írtuk az első kötet kapcsán, s a híradások szerint azóta már megkezdődtek a film előkészületei. Persze, pillanatnyilag még csak az biztos, hogy nem Jennifer Lawrence fogja alakítani Rosie-t…
A második kötetben Don, az aspergeres professzor és felesége Rosie már New Yorkban élnek, s – bár a nézőpont változatlanul humoros, mégis – drámai helyzetek sorát élik át, amikor kiderül, hogy Rosie terhes. Don hatalmas előrehaladást tett a társas kapcsolatok megértése terén, s a maga aspergeresen ésszerű rendszere szerint megpróbál felkészülni az apaságra is. Simsion minden helyzetet humorforrássá tesz, de ahogy haladunk a történetben, úgy válik egyre feszültebbé Don és Rosie kapcsolata, s úgy lesz egyre együttérzőbb az Olvasó. Don hiába tesz meg mindent, ami egy jövendő apától elvárható – sőt, annál sokkal többet –, a kapcsolat mégis a katasztrófa felé halad, mert az ésszerű viselkedés, a helyzetelemzés és az ennek megfelelő korrekció – hiába a szerelem – nem elég ahhoz, hogy működésben tartson egy kapcsolatot. A két főszereplő hiába tesz meg szinte mindent, az elválás elkerülhetetlennek tűnik.
Rosie a tökéletes szerelemet keresi. Idealizált valamit, amit még azelőtt elveszített, hogy megérthette volna, a szerelem sosem tökéletes.
– foglalja össze a lehetetlennek tűnő helyzet női oldalát (338. oldal) Claudia, „a világ legjobb pszichológusa”, aki mellesleg szintén válófélben van. A regényben vázolt helyzet – a mindent átható humor és önirónia ellenére – megoldhatatlan, s éppen ezért rémületet kelt abban az Olvasóban, aki próbált már minden tőle telhetőt megtenni egy kapcsolatért. Simsion könyve kegyetlenül vicces, s csak az a szerencsénk, hogy tisztában van azzal, hogy a lehetetlen helyzeteket megoldó csoda létezik. Léteznie kell!
