A megvert nőről, a halott anyáról és az aszott testű öregasszonyról

Három különböző szerző, három különböző kötet, témáikban azonban közösek: a magány, a kiszolgáltatottság, a bizonytalanság, az erőszak és a remény foglalkoztatja őket. Ajánló.

FEKETE ANNA: ODA-VISSZA

Nagyon ígéretesnek tűnik az aneszteziológusnak tanuló, 1988-ban született Fekete Anna első bemutatkozó kötete, az Oda-vissza.

Letisztult, finom, óvatosan megírt, de mégis erőteljes látomásokról olvasunk, nehéz sorsokról, fájdalmas történésekről, a köztes állapotról. A mostani fiatalok kilátástalan helyzetéről, kiszolgáltatottságáról, a felszínen csillogónak tűnő, ám belül gyakran rothadó világáról.

Nem ugrálok: éppen 350 forint van a pénztárcámban, egy fél gyros-ra / hogy elég – ha egy fél gyros-ra támad kedvem. De nem támad / mert munkát keresek. (Név nélkül, könnyedén)

Megjelennek azonban a fizikai és a lelki bántalmazásról, a folyamat feldolgozásáról, a szégyenérzetről, önbántásról, a magányról, a félelemről, a szorongásról, a túlélésről, és végül a gyógyulásról szóló versek is:

(…) Tudjátok, meséli, mikor azt a nőt / megütöttem, és én ott majd állok a menny kapujában, zavartan / és névtelenül… Mert megvert nő lett belőlem, és ez a valami, / a saját nevem, jobban fog hiányozni, mint a szüzességem. (Mikor megütöttek)

(…) De mi lehet -e fájóbb, a bizalom nélküli horizontnál? / A tegnapnál, ami nem tud végetérni? (November végén)

(…) Se meghalni, se születni nem szabad / Csendben vár, akit megaláztak. (Között)

emelet

A csöndben a fogaimat próbálgatom. Az ujjamat,

az ütéseket, a csípéseket, a karmolásokat.

Mert a harag és a mozgás (a képzeletbeli is)

meghosszabbítja az életem. Élne-e a tenger,

ha nem csapkodna, ha nem dühöngene?

Liheg az éjszakai város is, aluljárók vágnak

a testébe, a karjait autópálya-ívek kötözik

össze. Felettem ragyog elérhetetlen

messze az Aldebaran. Ő se nem élő,

se nem halott. Érinthetetlen.

(…) A testem megbocsátott. / A be nem gyógyuló sebek mind Istennél vannak / Miképp az örök szerelmek. Az összes fogadalom / és az összes bűnjel. Vastag, mégis áttetsző fal védi / a szikrázó jelent. Fiatal vagyok, még sietnem kell. (Gyógyulás után)

FARKAS ARNOLD LEVENTE: ANYÁM TESTE

Nem tudok sem írni, sem olvasni, de szoktam. Tollforgatónak rossz vagyok, ám szerfölött tehetséges

– írja honlapján a Szentendrei-szigeten élő költő, akinek 2013-ban megjelent A másik Júdás című bemutatkozó kötete után nemrég jelent meg új könyve. Az Anyám teste formailag szokatlan megjelenésű, a versek végén gyakran hiányzik a mondatzáró írásjel, vagy éppen máshol van, a szavak megtörnek, a toldalékok lemorzsolódnak a következő sorokba. Gondolatilag sincs végük, egyszerűen csak befejeződnek.

a az anyám teste köv  /ér lassan csorog benne / a vér de ha anyám vér /  e fehér kövér szíve ige / n ledér. ha az anyám /  vére folyik fel kell áld / ozni valakit de ha any / ám megszületik minden /  angyal imátkozik. ha a / z anyám teste vagyok a / z anyámnak jót akarok /  de ha anyám teste hal /  ott égbe visznek az an  /gyalog. ha az anyám h  /áza sovány angyal fest / ördögöt falán de ha an (…)

JUHÁSZ TIBOR: EZ NEM AZ A KÖRNYÉK

Akár a Tesó című film egy szomorú, éjszaka játszódó változata is lehetne Juhász Tibor bemutatkozó kötete, amely idén júniusban jelent meg. A lakótelepek és az kisvárosok világáról, az ott élők sorsáról, tehetetlenségéről és kilátástalanságáról olvashatunk öt ciklusban. Juhász Tibor 1992-ben, Salgótarjánban született, jelenleg pedig a Debreceni Egyetem hallgatója.

Egy kisváros lételemei (Részlet)

(…) Lépcsőzetesen folytatódó falakon bordák

ablaktáblákkal megszakadó mintázata.

Redőnyök, reluxák, kékes, ködszerű függönyök

helyezkedése, melyet néha felbolygat

a kedvtelenül fújdogáló szellő. A sorról

szürkén mállik a nap, az egyik sarkában

másodikig felnőtt nyárfa váza bólogat

a betonfalon. Alatta megrongált padok,

délutánonként nyugdíjasok ülnek a fába

vésett szerelmeken, káromkodásokon. Ezzel szemben ugyanilyen

emeletek, csak erkélyekkel. Üvegtáblákra terített