Van valami vérfagyasztó az Abszolút szépség – Szentpétervári új akadémizmus című kiállításon látható munkákban: az az érzésünk, mintha valamiféle személyi kultusz szerveződött volna a szentpétervári új akadémista mozgalom alapítója, Timur Novikov köré.
Timur Novikov az Orosz Múzeumban dolgozva döntötte el még a nyolcvanas években, hogy művésznek áll. Így a vasfüggöny megszűnése után Szentpétervárról egy évre Párizsba költözött, és megkezdte tanulmányait a Institute of Plastic Arts iskolában. Mondanunk sem kell, hogy nem egyik napról a másikra csöppent bele a művészlétbe: előtte játszott már rockzenekarban, színészkedett és szorgosan készítette meghökkentő dizájnelemeit különböző filmekhez.
1977-ben lett tagja a „nonkomformista, avantgárd és független” művészeket felvonultató „Letopis” csoportosulásnak. 1982-ben alapította az új művészet mozgalmat, 89-ben pedig az új akadémizmust, amihez a nemzetközi művészeti szcéna jeles képviselői is csatlakoztak. A mozgalom a lélek szabadságát szimbolizálta, Oroszország újraegyesítését, valamint a szovjet éra során torzult szépségideál helyreállítását hirdette:
Meg kell tanulnunk, hogyan készítsünk újra gyönyörű festményeket, hogyan formázzunk gyönyörű szobrokat, hogyan építsünk gyönyörű palotákat, hogyan írjunk szép verseket, és hogyan komponáljunk gyönyörű zenét
– mondta a művész, aki 2002-es halála előtt öt évvel megvakult.
A Ludwig Múzeumban látható kiállítás kurátorai, Jekatyerina Andrejeva és Andrej Hlobisztyin orosz művészettörténészek, megtartva a kronológiai sorrendet, az új akadémista csoport főbb állomásait bemutató munkákat válogattak össze. A nyolc teremben kiállított alkotások között nemcsak festményeket és szobrokat találunk, hanem számítógéppel és kollázstechnikával készített képeket, textileket, valamint animációs filmeket is.
Halott Nárcisz a cirkuszi bohóccal
Dandyzmus, homoeroticizmus, és klasszicizmus – nem szeretünk izmusokkal dobálózni, de a kiállított munkák láttán muszáj egy kicsit, ugyanis igazi merész piperkőcök köszönnek vissza ránk a festményekről, felvállalva homoerotikus hajlamaikat, teszik mindezt a historizmus és klasszicizmus jegyében. Eszményeik és történeteik elbeszéléséhez mitológiai elemeket is előszeretettel használnak, például a Haldokló Nárcissusz című képen: a halott Nárciszt olyan arckifejezéssel tartja kezében a másik férfifigura, mintha egy húszas évekbeli, cirkuszban fellépő szomorú bohóc lenne, aki kifordulva a közönség felé, teátrális humorral veszi tudomásul a halált.
A fekete humor egyébként sem áll távol az új akadémistáktól. Jól példázza ezt a Vörös négyzet, avagy az aranymetszés című, a burleszkek világát idéző kisfilm, ahol a mestert alakító Novikov ostorral náspángolja el tanítványa csupasz fenekét, mert az aranymetszés szabályait felrúgva, az antik szobor tökéletes másolata helyett egy óriási, vörös négyzetet fest.
A kiállítás termeiben járkálva tényleg olyan érzésünk támad, mintha Novikov hívei mesterük tiszteletére készítették volna műalkotásaikat, a neki és mozgalmának való megfelelési vágyból: már a bejáratnál is óriási méretű Novikovot ábrázoló festmény fogad bennünket, mellette babérkoszorús Novikov-bronzszobor, de a többi teremben található munkákon is többször visszaköszön a mester alakja.
Művészettörténészeti szempontból a kilencvenes évek moszkvai új akadémizmusa egy roppant lényeges korszak, amivel jó tisztában lenni. Sokakat inspirált ugyanis újabb munkák létrehozására, és ez a fontos. Nem az, hogy tetszik-e vagy sem
– foglalja össze a látottakat egy indiai származású, de az USA-ban tanuló művészettörténész diáklány, akinek kikértük a véleményét nézelődés közben.
A kiállítás 2015. szeptember 13-ig látogatható a Ludwig Múzeumban.
