Nem is olyan régen Rizsavi Tamással készítettünk interjút, aki mozdonyt vezet, és a magasból fotózza Budapestet. A fényképezés témájánál maradva ezúttal Soós Bertalan szabadúszó fotóssal beszélgettünk. Bertalan egyik kedvenc témája a mozgásban lévő Budapest. Lefotózlak nevű Facebook oldalán publikálja képeit, ezzel hódítva meg a hazai közösségi médiát. De vajon hogyan kapja lencsevégre az utca emberét? Próbálták-e már ellopni fényképezőjét? Mit gondol a mobiltelefonos fotózásról, és lehet-e autodidakta módon tanulni ezt a hivatást? Interjúnkból ez mind kiderül.
Ha jól tudom, 2001-ben kezdtél el fotózással foglalkozni. Mi fogott meg akkor a fényképezés világában?
Maga a fotózás mindig vonzott, a digitális technika nyújtotta szabadság, ellenőrzési, ismétlési lehetőség adott egy akkora pluszt az egésznek, hogy úgy éreztem, bármilyen szuper képeket lehet csinálni.
Hogyan emlékszel vissza a kezdeti szárnypróbálgatásokra? Vissza szoktad nézni a még lelkes amatőrként készített képeidet?
Emlékszem rájuk, régebben többet nézegettem. Voltak benne jó dolgok, de látszik, hogy csak szárnypróbálgatások, mai szemmel biztos lesújtóak.
Mikor jött el az a pont, amikor rájöttél, hogy ez már nem csupán egy hobbi, hanem akár jövedelmező hivatás is lehet?
Az első normálisan fizető munkám egy reklámügynökség bulijának fotózása volt, egy barátom passzolta le, mert akkoriban már aktívan fotóztunk bulikat a partyoldalunk számára, és ő nem ért rá. Itt kezdtem el érezni, hogy ugyanilyen, ha nem rosszabb felszereléssel dolgoznak profik is, tapasztalatom van, miért ne csinálhatnám ezt holmi irodai munkák helyett.
Szabadúszó fotósként dolgozol. Mennyire sűrűek a napjaid, és általában hány megrendelőnek fényképezel?
Igyekszem a napjaimat nem túl-sűríteni, de minden napra jut valami feladat, legyen irodai jellegű, utómunka, vagy terepmunka. Elég széles ügyfélköröm alakult ki az évek során, meg sem tudnám számolni. Rengeteg eseményt örökítek meg, legyen az bármi, ezenkívül kapok reklám, portré és egyéb izgalmas felkéréseket is.
Lefotózlak nevű Facebook oldalad 36 ezres rajongótáborral büszkélkedhet, fotóid pedig villámgyorsan járják be a közösségi médiát. Mit gondolsz, mi lehet a sikered titka?
A hétköznapi bárki számára elérhető témák, amiket igyekszem minél igényesebben megörökíteni, az aktualitás, hogy nem ülök heteket egy képen, hogy kitegyem-e. Valamint maga a közösségi média elterjedése és a Budapest, városi témák divatja.
Rengetegszer fényképezel közterületen, járműveken. Sokan nem szeretik, ha fotózzák őket, azt meg pláne nem, ha nagy nyilvánosság elé is kerül a kép, amin szerepelnek. Általában hogyan reagál az utca embere, ha látja, hogy egy objektív mered felé? Volt már ebből esetleg konfliktusod?
Igyekszem csak olyasmit fotózni, ami nem sértő, megalázó, kellemetlen az alanynak. Igyekszem jól megválogatni a „modelljeimet”, akiből kinézem, hogy nem tetszene neki egy spontán portré, azt messziről kerülöm. Szerencsére eddig kizárólag pozitív, vagy semleges visszajelzéseket kaptam utcai akciózásaimra. Legtöbben elmosolyodnak, meglepődnek picit, vagy észre sem vesznek. Egyetlen kopasz úriember szólt be a villamoson. Ő sem azért, mert őt, hanem valaki mást mertem lefotózni a közelében, és megjegyezte, ha ővele tenném, már épp törne is a lábam, kezem, gépem.
A fotós számára fontos, hogy megtalálja, és el tudja kapni a pillanatot. Szerinted ez tanulható látásmód, vagy az emberrel született képesség?
Alapdolgokat meg lehet tanulni a suliban és beépíteni a gyakorlatba, mint például a komponálás és a helyes expozíció. Ezzel már elfogadható képeket produkálhat bárki és semmi érzék nem kell hozzá. Viszont, hogy éljenek és mondjanak is valamit a képek, ahhoz szerintem szükséges egy veleszületett erős érdeklődés a vizuális dolgok iránt, közlési vágy a képeken keresztül és egy egyéni látásmód, belső vizuális világ.
Aki meg szeretné tanulni a szakmát, sok fotós tanfolyam közül válogathat. Mit gondolsz, elég csupán a komoly önszorgalom és a tehetség, vagy kell egy jó tanár ahhoz, hogy valakiből profi fotós válhasson?
Én az iskola intézményében nem hiszek, ha fotózásról van szó. Az internetről mindent meg lehet tanulni ingyen, amire csak szükség lehet. A mentorálásban viszont hiszek, a legtöbbet más kollégáktól lehet tanulni a gyakorlati dolgokról, rutin, munkamorál, tippek, trükkök, praktikák, amik, csak hosszú évek alatt alakulnának ki.
Az okostelefonokat egyre jobb és jobb kamerákkal szerelik fel. Fotósként hogy látod ezt a kérdést? Lehet telefonnal igazán jó képeket lőni? Felmerül-e valaha egy fotósban a kérdés, hogy fényképezővel dolgozzon, vagy mobillal?
Biztos vagyok benne, hogy nagy változás előtt áll a szakma, már a tükör nélküli gépek is majdnem elég jó alternatívát adnak. A telefonok is már kapnak hasonló érzékelőket. De amíg nem lesznek olyan dedikált funkciógombok, amiket vakon is tud a fotós kezelni munka közben, hogy módosítsa a képét, csak az automatára bízhatnánk a dolgot, ami lássuk be, lassú és pontatlan egyenlőre. Mindenesetre én lennék a legboldogabb, ha nem kéne 8-10 kilós táskával rohangásznom. A közösségi médiára viszont bőven jó megoldás, vannak képek, amik telefonnal jobban működnek.
Gondolom, ahogy jársz-kelsz a városban, a fényképezőgéped szinte mindig nálad van, és nyilván nem egy olcsó felszerelésről van szó. Volt már rá példa, hogy megpróbálták ellopni tőled?
Magyarországon nem, Barcelonában aljas trükkel kis híján elszedték az egész felszerelésem, de a feleségem harcias lélekjelenlétének köszönhetően üres kézzel kellett tovább biciklizzenek.
Ha már a felszerelésnél tartunk, jelenleg milyen fényképezővel dolgozol?
Jelenleg a kedvencem egy Nikon D750, ez egy kompaktabb méretű full frame érzékelővel ellátott tükörreflexes. Most csak ezt használom mindenre, kisebb és könnyebb, mint az előzőek, és még jobb is. Igazi felüdülés vele dolgozni.
Több olyan fotós is van hazánkban, akiknek képei szintén igen népszerűek a közösségi oldalon. Kik azok, akiknek te is rendszeresen követed a munkásságát, akikkel esetleg össze is jártok fotózni?
Nagyon sok kollégával vagyok jóban, elég hosszú felsorolás lenne, ezért csak a legközelebbi barát/kollégákra szorítkoznék, akikkel tényleg szoktunk akár munka, akár hobbiszinten közösen fotózni: Süveg Áron, Temesi Ádám, Bódis Krisztián és Balogh Zoltán.
Találkoztam a fotóiddal a Corvintető tetőteraszán működő Budapest Rooftop Cinema, és a Párizsi Nagyáruház tetején üzemelő 360 Bar kapcsán is. Megihlettek a rooftop szórakozóhelyek?
Ők választottak engem, egyébként nagyon szeretek tetőkön lenni, abszolút magaslat párti vagyok. Nagyon tetszik, hogy egyre több hely költözik a magasba, teljesen más légkör és mindig szuper hangulat uralkodik fent.
Fotóid egyik fő témája a mindig mozgásban lévő Budapest. Mi az, amit a legjobban szeretsz a fővárosban, és mi az, amin szerinted mindenképp változtatni kellene?
A legjobban a város hangulatát bírom, viszont zöldebbé tenném a tömeg és egyéb közlekedést, a belvárosból még talán az autókat is kitiltanám.
Végezetül, mi az a három kifejezés, ami először eszedbe jut azt a szót hallva, hogy fotózás?
Kép, szabadság, életérzés.
Bertalan fotóit a Lefotózlak Facebook oldalon követheted nyomon.
A főkép forrása: Soós Bertalan
