A Margó Irodalmi Fesztivál keretében Falvai Mátyás, Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténésszel, Kőváry Zoltán pszichológussal és Brückner János képzőművésszel beszélgetett arról, hogy milyen valós kapcsolat van az alkohol/drog és művészet között.
Kezdésnek Falvai azt a kérdést teszi fel, hogy vajon honnan ered az iszákos író képe, aki naphosszat csak a kocsmában vedel, közben pedig esztétikai magasságokba emelkedve, fantasztikus műveket hoz létre.
Az iszákos író kép valószínűleg a Nyugat nemzedéktől ered. Mindenki azt gondolta róluk, hogy isznak és vérbajosak, aztán majd valamelyikben meghalnak. A széles olvasó közönség iszákos író képe, Adyra vezethető vissza.
– mondja Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész.
Bíró-Balogh szerint Ady csak úgy adta el magát, mintha ő egy iszákos író lenne, aki borgőzös állapotban is zseniális műveket képes papírra vetni. Adytól ugyanis nem maradtak fent piszkozatok. Azt a képet ápolta magáról, hogy ő egyből teljes verseket képes megírni, átdolgozás nélkül, akár ittasan is. Ez a fajta viselkedés azonban rányomta a többi Nyugatosra is a bélyegét, így mindenki úgy könyvelte el őket, hogy módosult tudatállapotban írnak.
Ez egy tudatosan felépített önmarketing volt. Ady valójában otthon vért izzadva megírta a verset, majd bemagolta az egészet, és másnap előadta azt a műsort, hogy borozás közben mekkorát ír.
– mutat rá a titokra az irodalomtörténész.
Bíró-Balogh továbbá hozzá teszi, hogy azért sem lehettek valójában iszákos link alakok a Nyugatos szerzők, mert amellett, hogy írók és költők voltak, még újságot is írtak.
Ezek az emberek nap, mint nap dolgoztak. Ebbe valójában nem fér bele az az életmód, hogy minden nap matt részegre igyák magukat. Verset biztos lehet írni részegen, de újságcikket, vagy regényt nem hiszem.
– véli Bíró-Balogh
Falvai Mátyást, az est házigazdáját az érdekli, hogy egy művész akkor lát-e tisztán, ha valamilyen szer hatása alatt van, vagy akkor, amikor teljesen józan. A kérdésre Potozky László író válaszol.
Azt gondolom, hogy ez mennyiségfüggő. A kedvenc mondatom a regényemből például, finom részegen jutott eszembe. Ez egy nagyon okos, bölcs és intellektuális részegség.
– mondja Potozky, aki szerint nagyon részegen, illetve valamilyen drog hatása alatt nem érdemes írni. Mint mondja, okos marad az ember betépve is, de az nem e világi okosság.
Tényleg érdekes és okos gondolatok jutnak az ember eszébe, csak az egy másik dimenzióban használható, tehát nem a Föld nevű bolygón.
– mondja Potozky.
A beszélgetőpartnerek között ül Kőváry Zoltán pszichológus, aki szakmaibb megvilágításba helyezi a kérdést. Kőváry azt mondja, hogy az alkotás első szakaszában, az inspirációs szakaszban nagyon nagy szerepe van a tudattalan tartalmaknak. A legjobban az álmodáson keresztül lehet lekövetni ezeket a tudattalan működéseket, és éppen ezért, mert az álom nagyon fontos képeket rejt magában, számos művész egy álmodáshoz hasonlatos állapotot próbált különböző tudatmódosító szerekkel elérni. Az inspirációs szakaszt a megvalósítás követi, ahol azonban már nincsen szerepük a drogoknak, ott az alkotói, mesterségbeli tudást kell hasznosítani. Lényegében arról van szó, hogy az ihlet előcsalogatása szempontjából lehetnek fontosak a tudatmódosító szerek, azonban a tényleges alkotás már tiszta fejjel történik, mely során csak visszaemlékeznek a korábbi benyomásokra. Kőváry a beat nemzedéket hozza fel példának, ugyanis igaz, hogy az akkori zenészek sokat használtak például LSD-t, de a számokat valójában nem utazás során komponálták meg, csak építkeztek az átélt hallucinációkból.
Fontos megemlíteni, hogy senki nem válik művésszé attól, hogy drog hatása alatt áll.
