Kinek a feladata a tudományos eredmények terjesztése? Van-e helye az áltudományoknak a médiában? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaptunk választ a Média 2.0 tudománykommunikációs előadásán.
A média és a tudomány közös keresztmetszetét vizsgálta a május 26-ai Média 2.0 meetup, melynek a Design Terminál adott otthont. A tudománykommunikáció megannyi aktuális témát vet fel, ezeket a témákat boncolgatta két előadó. Elsőként Láng Benedek ragadott mikrofont. Láng Benedek tudománytörténész, a BME Filozófia és Tudománytörténet tanszékének vezetője és a rejtjelekkel, kódokkal, titkosírásokkal foglalkozó Kripto blog szerzője. Előadásában azt vette szemügyre, hogyan jelenik meg a tudomány a médiában.
Gyakran találkozom azzal, hogy interjút adok, megpróbálom prezentálni a tudományos eredményeimet, és az a fránya újságíró, riporter természetesen nem azt fogja tőlem bevágni, ami szerintem a legfontosabb volt. Hanem azt a mondatomat, amit jól befejeztem. Aztán összefoglalja a mondandómat olyan módon, hogy az pontosan az ellenkezőjét jelenti majd, mint amit ki szerettem volna fejezni.
– mondta Láng Benedek, majd rátért az áltudományok témakörére is:
Engem leginkább az zaklat fel, amikor azt látom a TV-ben, hogy egy ember egy pálcával a kezében a képernyőn keresztül magyaráz rákbetegeknek és azt mondja, hogy ha odébb tolják az ágyukat, akkor majd meggyógyulnak.
Hogy hogyan jelenik meg a tudomány a médiában, azt egy viszonylag új kutatási terület, a Public Understanding of Science (PUS) vizsgálja. Láng Benedek szerint a média szereti a magányos, meg nem értett hősöket, és hajlamos túlidealizálni a tudományt. Utóbbi azonban könnyen visszaüthet, hiszen csalódhatunk a tudományban, ami pedig bizalmatlanságot válthat ki. A prezentáció igencsak tanulságos volt, hatásosan rávilágított, hogy milyen nehéz dolguk van mind a tudósoknak, mind a tudományos újságíróknak.
Az este második előadója Stöckert Gábor, az Index tudomány rovatának vezetője volt, aki az online tudományos média világába engedett betekintést. Arról mindenkit biztosított, hogy ember-, erőforrás-, és időigényes munkáról van szó, ahol az olvasói igények kielégítése az elsődleges cél: gyilkos hírverseny folyik, miközben az egyik legfontosabb mérce a tudomány rovatnál is a kattintékonyság.
A mai online médiában általánosságban rossz a szövegminőség, hiszen annyi cikk és rövid hír íródik, hogy nincs az a korrektor, aki az adott lapnál mindet alaposan ellenőrizze. Arról nem is beszélve, hogy a korrektor egy plusz kör a munkafolyamatban. Márpedig a hírversenyben minden perc számít, nem mindegy, melyik portálon jelenik meg először egy hír. Stöckert Gábor rendkívül laza és szórakoztató előadással örvendeztette meg a Design Terminál hallgatóságát. Ami még ennél is fontosabb, beleshettünk az Index tudomány rovatának kulisszái mögé: megtudhattuk például, mi hozza leginkább lázba a rovat olvasóit.
Amik nagyon mennek, azok az egzotikumok. Rusnya állat, most felfedezett állat, mélytengeri rusnya állat, csillagászat, űrhajózás.
– emelt ki néhány kattintékony, azaz népszerű témát az újságíró, majd megemlítette, hogy jó kapcsolatot ápolnak a tudósokkal. Az előadás után sorjáztak a kérdések a hallgatóság soraiból.
A tudományos újságírók miért nem keresnek önkéntes szakértőket, hogy amolyan háttérgárdaként felügyeljék a cikkek szakmai hitelességét?
– hangzott el egy érdekes kérdés. Stöckert Gábor szerint az online média olyan tempót diktál, hogy ez nem fér bele az időbe. Továbbá nem várhatják el, hogy az önkéntes szakértők a nap 24 órájában készenlétben álljanak, ha tudományos szemszögből kell ellenőrizni egy adott cikket.
A Média 2.0 meetup hasznos információkkal és tapasztalatokkal szolgált mind a laikusoknak, mind a szakmabelieknek. Ezek után talán már más szemmel olvasunk el egy tudományos cikket.
