Manapság komoly kultusza van az irodalom és a gasztronómia párosításának. Ismerünk olyan alkotót, akinek fotóit az írók ételei ihlették, szóltunk már Dés Mihály gasztronómiai anyaregényéről, volt cikkünk a Tejbegríz című kötetről ugyanúgy, mint a lágerekben írt receptekről is. Mégis, ezek min-mind mások tapasztalatainak papírízű és/vagy monitorszagú lecsapódásai.
Pedig lehet ezt másként is, konkrétabban, közvetlenebbül! „Ízleljétek és lássátok…” Nem kell hozzá több, csak másfajta figyelem. Az első ilyen jellegű élmény még Alekszandr Szergejevics Puskin örökbecsű Anyegijne kapcsán ért. Áprily Lajos fordításában így hangzik:
Sötétedik, szánkója várja,
Beül. „Hajts, hajts már!” – sürgeti;
Az est ezüstös zúzmarája
Hódprém gallérját belepi.
A cél Talon, s előre látja,
Kaverin várja ott, barátja.
Belép, dugó durrog, s a hab
Az Üstökös-borból kicsap,
Véres roastbeef a vacsorája
Meg szarvasgomba-csemege,
Francia konyha remeke,
S májpástétom, Strasbourg csodája,
S rá Limbourg sajtja is jöhet
S aranyszín ananász-szelet.
Az utolsó előtti sorra érdemes odafigyelni: „Limbourg sajtja” létezik! Kapható ma is… főleg Németországban. Persze, a beszerzés nem annyira egyszerű, még akkor sem, ha vannak Németországban élő barátaink. A legfőbb nehézséget a sajt rafinált és erős illata adja, mert ez – nem viccelek – ha karakterében nem is, de intenzitásában vetekszik a Pálpusztai szagával. Jól gondoljuk meg, hogy kit merünk megkérni arra, hogy tripla-zacskóba, dupla-dobozban hozzon nekünk limburgit! A lazább kapcsolatok végleg zátonyra futhatnak az illatanyag miatt, s ha ezen túljutottunk, sikerült beszerezni a sajtot, akkor következhet a tárolás problémája: hűtőszekrénybe rakni nem érdemes, mert a legrafináltabb trükkök mellett is átveszi minden az illatot.
Ezzel együtt vitathatatlanul óriási élmény a narancssárga kérgű, lágy belsejű, összetett ízű limburgi sajt. Én nem csodálom, hogy a cári Oroszország tehetősebbjei kedvelték. Rá lehet szokni…
(Az évek során több étel is bekerült az életünkbe, de ezek zöme csak „futó kaland”, egyszeri próbálkozás volt.)
Legfrissebb felfedezettünket Jo Nesbø-nak és a Doktor Proktor pukipora című regény negyedik – A nagy aranyrablás – című kötetének köszönhetjük… meg annak, hogy van olyan rokon, aki erős romantikus indíttatástól fűtve rendszeresen jár Dániába… és vissza.
Miként függ össze mindez Jo Nesbø norvég író Norvégiában és Nagy Britanniában játszódó ifjúsági regényével?
A válasz a könyv harmadik fejezetében, egészen pontosan a 44. oldalon található. Éppen ott tartunk, hogy a könyv egyik visszatérő mellékszereplője, Petter – aki nem csak rövidlátó, de megszállott sárkányrepülő is – visszatér egy nagyobb repülésről, és a szokott módon landol:
…A támaszték és a szárny csúcsa megreccsent, amikor a sárkányrepülő hangos robajjal a ház falának csapódott, majd a tévéantennát letörve a földre zuhant.
Bulle Petterhez rohant, aki ekkorra már feltápászkodott a roncsok közül, és épp a homokot és a fűszálakat söprögette pocakjáról.
– Az ördögbe is, Petter, muszáj az orrod elé nézned!
– Ugyan, akkor sem látok sokkal többet – mondta Petter, és megigazította a szemüvegét. – Egészen a tengerpartig repültem, Bulle! Hamarosan meg sem állok Koppenhágáig, és dán vaníliás fánkot hozok a kakaóhoz. Apropó, kakaó…
Megmelegítem, ami tegnapról maradt – sóhajtott fel Bulle.
Fél órával később a konyhában üldögéltek a bögréjükkel. Petter mély koncentrációba süppedve meredt a kínai sakk táblájára…
Persze, a szokásos esti felolvasás nem szakadt félbe, de a fejezet végén kiderült, hogy a gyerekek kíváncsiságát is felkeltette a fánk.
Mit tudhat egy dán vaníliás fánk, ha még egy norvég regényben is szerepel?
Mázlink volt, mert a fentebb említett másik tényező (a romantika) is éppen „mozgást generált”, s ennek köszönhetően a reptéren vásárolt dán vaníliás fánk a kérdés felmerülése után egy héttel ott illatozhatott az asztalon. Szinte még langyos volt! A tésztája – mely egyáltalán nem hasonlít a nálunk ismert fánkokhoz – kívül roppanós és belül omlós! Így már érthető, miként került Jo Nesbø könyvébe! … bevallom, a korábbinál is erősebben szurkolunk, hogy sokáig fennmaradjon ez a „love story”, hiszen nem valószínű, hogy lehetőségünk lenne egy-két fánk kedvéért havonta repülőre ülni.
