Létezik egy nagyon népszerű blog, Humans of New York (szabadon: New York arcai) címmel, ahol különös vagy éppen teljesen hétköznapi embereket fényképeznek New York utcáin. (Van magyar is, a Humans of Budapest.) Nemrégiben azért fedeztek fel egy fiatal és zárkózott képzőművészt a közösségi oldalak, mert a blog lehozta a történetét. Érdekes példa következik a közösségi összetartásról. Végülis, nemrégiben a Bibliát is kikiáltották közösségi műnek, és az első magyar közösségi film is mostani.
Több ezer ember látta el pozitív tanácsokkal és kapcsolatépítési lehetőséggel, sőt, még azt is megígérték, hogy meglátogatják a kiállításait. Chris Shaw művészeti egyetemet végzett, és azután kapta a biztatást, hogy e-mail címét és a műveiről készült fotókat kitették a Facebookon január hetedikén, a történetével meg a képével együtt.
11 millióan álltak mögé egyetlen nap alatt
Mindez a Humans of New York hatása, a blog nem csak fotókat, de történeteket is szeret hallani és közölni az ott megjelenő emberekről. A blogot a korábban Chicagóban kötvényekkel kereskedő Brandon Stanton indította 2010-ben, hogy majd abbahagyja 10 000 New York-i lefotózása után. Azóta egész kollekcióvá nőtte ki magát, Stanton lefényképezi és dokumentálja az embereket, akikkel találkozik útközben. 11 és fél millióan lájkolták a Facebookon és kiadott egy bestseller könyvet is a válogatásból.
Shaw azt mondta, hogy nagyon remélte, hogy az egyetem befejeztével majd felfedezik, de mivel „ideges természetű és túlságosan csendes”, nem volt jó a kapcsolatépítésben, és ezért inkább mindig visszalépett a vászon mellé.
A Humans of New York posztjában ezt írták:
Végignéztem nagyon sokakat, akik nálam rosszabbul teljesítettek a suliban, ahogy megnyitották a kiállításaikat. Úgy láttam, ők tudják, kivel beszéljenek és hogyan. Mindig reméltem, hogy miután végzek az egyetemen, valaki felfedez, de ez nem így működik. Kapcsolatokat kell építeni, lehetőségeket teremteni, de nem vagyok jó benne, mert nagyon izgulok és túl csendes leszek mások előtt. Általában elbátortalanodom, és visszamegyek a pincébe festeni.
Nincs visszaút
Rengetegen dícsérték az alkotásait, a kommentek arról is szóltak, hogy most nyitva az út előtte. Shaw-nak felajánlottak egy kiállítási lehetőséget Bostonban, és tapasztaltabb művészek látták el tanácsokkal és példákkal, hogy miként hozták össze a saját karrierjüket. Mások megígérték, hogy bevetik a kapcsolataikat, és szólnak pár szót az érdekében a megfelelő helyeken. A posztot tehát végül elárasztották a kommentek, még arról is kapott tanácsokat, hogy a félénkségét hogyan kezelhetné.
Ahogy az egyik kommentelő bölcsen megjegyezte:
Van Gogh sem volt jó kapcsolatépítésben.
– A cikk a Telegraph írása alapján készült –
