Császár Gyöngyi emlékezetére
Tavasszal megbetegedett. Súlyos kór támadta meg törékeny testét. Gyenge lett, nem vállalt több játékot, májusban már nem játszott a Mágnás Miskában sem, pedig ott kerekesszéket talált ki számára rendezője, igazgatója. Gondoltuk, nagyot pihen, gyógyul, a nyár végeztével aztán újra beáll kollégái közé. Nem így lett. A gyengeség nem tágított mellőle, fogva tartotta. Aztán nyár végén örömmel számolt be arról, hogy egy nagyon drága kezelést fog kapni. Mindenki reménykedett…
Az 1956-os forradalmat már megérte, hiszen éppen két hónapos volt az események időszakában. Gyermekkorát meghatározta, hogy édesanyját korán elveszítette. 1977–78-ban a 25. Színház stúdiójában, majd 1978-tól 1981-ig a Népszínház Stúdiójában tanult. A Szegedi Nemzeti Színház szerződtette 1981-ben, majd 1982-től 1986-ig a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház volt az otthona. 1986 óta a szolnoki Szigligeti Színház társulatának tagja. Repertoárja széles volt, a karakterszerepektől a drámai hősnőkig, a komikumtól a tragikumig mindent nagy sikerrel, és kollégái nagy szeretetétől övezve alakított. A közönség is nagyon szerette, hiszen minden alakításán átütött személyiségének számos vonzó tulajdonsága: szeretete, derűje, különleges humora, megható szeretetéhsége.
Gyöngyikét nagyon lehetett szeretni. Ő is nagyon tudott szeretni. A gyerekek imádták. Úgy szólította meg őket, hogy azonnal áttört minden ember és ember közötti falat. Minden gyermekkel mély barátságot kötött, rögtön, első látásra. Harsány volt, és ellenállhatatlan. Neki nem adatott meg a boldog családi élet, gyermeke sem született, pedig mi mindent megtett volna értük!
Gyöngyi amúgy szerény, finom lény volt. A nagy díjak elkerülték. Aase díjat, Bodex-gyűrűt kapott, ez utóbbit a társulattól. 2014-ben a Szigligeti Színház Örökös tagja lett.
Az elmúlt évadokban is több kitűnő szerepet formálhatott meg. A Csupa balláb c. vígjátékban Rose, a Tanítónő-ben a Nagyasszony volt, felejthetetlen és csak a legnagyobbakkal mérhető alakítást nyújtva, Karczag Ferenc oldalán. A rendező egy hosszú taligára helyezett egy karosszéket, abban ülve tolta be egy markos díszítő a színpadra, a kendőkbe bugyolált, mozdulatlan, merev, kegyetlen Nagyasszonyt. A hatás döbbenetes volt. A Roncsderby-ben Viktória szerepét játszotta pazarul, nagy ízléssel, ellenállhatatlanul. Ez igazán nagy megmérettetés volt a számára, hiszen prózai színésznő volt, valamint monodráma lévén, egyedül kellett elvarázsolnia a közönséget, ráadásul kamaraszínházi térben. Az egyedül élő, szeretetre, társra vágyó magányos nő megformálása a puszta színésznői bravúron túl is tartalmazott tragikusan-szomorúan hiteles pillanatokat.
Az elmúlt évadban eljátszotta Mary Tyrone hatalmas szerepét az Utazás az éjszakába előadásában, majd pazarul komédiázott a lepcses Pasqua szerepében, a Chioggiai csetepatéban, következett Lotti tanti a Mágnás Miskában, végül megrázóan keltette életre Rebecca Nurse tragikus alakját A salemi boszorkányokban. Az utolsó előadásokban már be kellett ugrani a szerepébe. Rebecca Nurse egy szálegyenes, acél-tartású asszony, aki a darab végére testében meggyengül, támaszra szorul, szinte üvegszerűen törékeny és áttetsző lesz, de lelkében, másokra gyakorolt hatásában, példájában hatalmas gránitszoborrá magasodik.
Császár Gyöngyi így marad meg az emlékezetünkben.
