Egy következmények nélküli világban a felnőtté válás küszöbéhez érkezett, magukra hagyott kamaszokról szól Totth Benedek napokban megjelent Holtverseny című, sodró lendületű, mellbevágó thrillere, amelyből a közeljövőben film is készülhet.
A regény úgy született, hogy megjelent előttem négy fiatal, akik egy autóban száguldanak valahol az éjszakában. Fogalmam se volt, mi fog történni velük, hová mennek, honnan jönnek, még abban sem voltam biztos, hogy kik ők egyáltalán, de amikor nekiálltam írni, ebből a képből bontakozott ki az egész történet
– mondta az író az MTI-nek. A történet szereplői 16-17 éves fiúk, egy vidéki úszócsapat tagjai. A kaposvári szerző maga is úszó volt.
Biztonságérzetet adott, hogy olyan közegről írhatok, amelyet belülről ismerek, és amelyről szép emlékeim vannak, de magának a történetnek nincs köze a saját élményeimhez. Nagyon jó bandánk volt, az edzőink vigyáztak ránk. Hetente tízszer edzettünk, hét végén versenyekre jártunk, nyaranta edzőtáboroztunk, szóval nem unatkoztunk.
Ezt az ismerős környezetet elegyítette a fikcióval, olyan dolgokat emelt be a történetbe, amelynek az ő életéhez már nem sok köze volt. Az olvasó előtt akciófilmként forog a drogok, a szex és a brutalitás örvényében egyre mélyebbre merülő kamaszok krimibe oltott története. Az egyetem után, ahol angol és amerikai irodalmat hallgatott, tíz évig műfordítóként dolgozott, legutóbb Cormac McCarthy Átkelés című regényén.
Amikor befejeztem az Átkelést, teljesen kiégtem, kemény könyv. Hónapokig sem olvasni, sem fordítani nem bírtam
– mesélte magáról a 38 éves író. A Holtversenyen még szabadúszó műfordítóként kezdett dolgozni, számtalanszor átírta az első fejezeteket, többször meg is akadt, végül a McCarthy-könyv fordítása közben fejezte be az első változatot. „Amikor az ember fordítóként szöveget alkot, sokszor kompromisszumokra kényszerül. Szeretek fordítani, de egy idő után úgy éreztem, szükségem van a szabadságra, arra, hogy ne egy másik író lábnyomában kelljen lépkedni, hanem tényleg úgy történjen minden, ahogy én elképzelem és szeretném.”
Megjegyezte, hogy a fordítás révén rengeteg dolgot tanult az írásról, a szövegek működéséről. Miközben arról beszélt, hogy tanulmányai és a fordítások révén az angol-amerikai próza volt számára a meghatározó, azt is elmondta, hogy nagy hatással volt rá Dragomán György A fehér király című regénye.
A Holtverseny sötét tónusú, de burleszkes, abszurd jeleneteket, humort sem nélkülöző története nyers kamasz szlengen szólal meg. A regény maroknyi szereplőjének sorsában közös, hogy mind magukra lettek hagyva. Az egyik újgazdag fiú erősen karikírozott családjára hosszabb pillantást vethet az olvasó, de a többiek ilyen-olyan okból hasonlóan sivár családi háttere is megismerhető a történet elejtett mondataiból.
Ösztönös írónak tartja magát, és bár rengeteget dolgozott ezen a regényen, örömet szerzett neki az írás. Már van előtte néhány újabb kép, amelyekből újabb regény születhet, de még nem döntötte el, hogy melyiknek áll neki – mondta el. További tervei között említette, hogy Mátyássy Áronnal, az Utolsó idők és a Víkend rendezőjével és Bodzsár István producerrel már a Holtverseny filmváltozatán dolgoznak. Mint mondta, nagyon hamar megtalálták a közös hangot. Mátyássy rendezői koncepciójával könnyen tudott azonosulni, és hozzátette, nagyon izgatja ez az új feladat, komoly kihívásnak tekinti, hogy a forgatókönyvön dolgozhat. A Magvető gondozásában megjelent regényt november 5-én mutatják be a VII. kerületi Kazimir Bisztróban.
