Ben Miller Egy karácsonyi manó titkai, Móra Kiadó, 216 oldal
Nem irigylem a mai gyerekeket: így, hogy folyamatosan áramlik az információ, rengeteg mindenen sokkal nehezebb lehet kiigazodni, mint régen. Ott van például a karácsonyi ünnepkör, könyvek és filmek igen kedvelt témája, amely főleg a magyar gyerekeknek okozhat sok fejtörést.
December 6-án ugyebár jön a Mikulás, más néven Télapó, és csizmába rejti a meglepetést, december 24-én este pedig a Jézuska vagy az angyalka, ő meg a karácsonyfa alá. Na de akkor miért érkezik Mikulás alias Télapó az összes amerikai filmben december 24-én éjjel, hogy aztán a gyerekek 25-én reggel zoknikból szedegessék ki az ajándékot?
Félreértés ne essék, nem féltem a kicsiket, akik a felnőtteket meghazudtoló fantáziával és rugalmassággal küzdik le az ellentmondásokat. (Lásd például az unokatestvérem egykori elméletét arról, hogy az áruházi Mikulások az igazi Mikulásnak afféle földi helytartói.) Még a felnőtteket sem, hiszen bizonyára minden családnak megvannak a maga ünnepi hagyományai, amelyeket koherensen át lehet adni a gyerekeknek úgy is, hogy sok külső információ látszólag nem passzol a rendszerbe.
Ehhez nyújthatnak segítséget a karácsonyi történetek, és most – talán meglepő módon – pont egy angol meseregényt hozok fel példának arra, hogyan vághatunk rendet ebben a karácsony-káoszban.
Az Egy karácsonyi manó titkai Ben Miller brit humorista, színész és író könyve. Elvileg az Egy karácsonyi manó naplója folytatása, vannak is benne apró utalások az előző kalandra, de gyakorlatilag önmagában is teljesen érthető és élvezhető, önálló regény.
Főhőse, amint a cím is mutatja, egy okos és talpraesett manókislány, akit az idősebb testvérei nem vesznek komolyan, pedig végül rá hárul a feladat, hogy mindenféle veszély és ármánykodás ellenére megmentse a karácsonyt a világ összes gyereke számára. (Őt sem irigylem ám!) Nem véletlenül említem Miller filmes múltját, aki a Johnny Englishtől a Paddington 2-ig rengeteg mindenben szerepelt, ugyanis legalább olyan ügyesen szövi a cselekményt, szórakoztatja és nevetteti a gyerekeket papíron is, ahogyan a vásznon.
Nemcsak őt kell azonban dicsérnem, hanem a magyar fordítót is, és itt kanyarodom vissza az írásom elején elkezdett gondolatmenethez. Ugyanis az Egy karácsonyi manó titkai tényleg részben a nyugati popkultúra, részben viszont kifejezetten a brit (avagy a tágabb értelemben vett angolszász) hagyományok keverékére épül, de mindezt olyan jól oldotta meg Magyari Andrea, hogy abszolút nem érződött kultúraidegennek.
Nagyon tetszett például az a megoldás, hogy a főhősnő apját Karácsony apónak nevezte a fordító. Persze, mi másnak fordítaná a “Father Christmas”-t, de azzal, hogy nem Télapó, pláne nem Mikulás lett, kicsit mintha egy új, koherens angol-magyar karácsonyi mitológia született volna itt. Kicsit zavaróbb volt, hogy maga a főhősnő a Magyal keresztnevet kapta: az eredetiben Holly, ami ugyan tényleg magyalt jelent, de egyben egy női név is. Ám ha abból indulok ki, hogy vannak Mandula, Gyopár, Bodza nevű hölgyek is, simán lehet, hogy pár év múlva a Magyal is divatos keresztnév lesz, vehetem úgy, hogy a fordító ezt előlegezte meg.
Ahogy említettem, a gyerekek biztosan szeretni fogják ezt a történetet, mert kalandos, fordulatos, de mindeközben könnyen követhető, és hét-nyolc évesen már egyedül olvasható. Ám a felolvasó felnőttek kedvéért szokásomhoz híven itt is megemlítem, hogy felnőttként mi tetszett legjobban ebben a meseregényben.
Ben Miller “főgonosza” egy politikusnő, aki azzal nyeri meg a választásokat Luxemburgban (fogalmam sincs amúgy, miért pont ott), hogy minden napra karácsonyt ígér a választóknak. Luxemburg jobban teljesít!!!!, minden egyes nap ünnepléssel és dőzsöléssel telik, na de vajon miért ennyire fásultak (haha, FÁSultak) akkor az emberek? Ezt is nagyon jól felépíti a regény, ahogy az is kiderül egy ponton, hogy bizony Karácsony apónak is van némi felelőssége abban, hogy ilyen gonosz felnőttek járnak köztünk. Lehet, hogy újra kellene gondolnia azt a bizonyos “rossz gyerekek listáját”, akik sosem kapnak ajándékot…?
Úgyhogy kedves szülők, akárhogy viselkedett idén a csemete, én is azt ajánlom, hogy legyen a karácsony inkább a megbékélésé, a közös élményeké, a szeretetteljes pillanatoké, mint a sérelmek felhánytorgatásáé. Ajándéknak pedig kiváló lehetőség az Egy karácsonyi manó titkai.
