A magyar zenetörténet két monumentális szimfonikus költeménye és egy izgalmas ősbemutató: a Liszt Ünnep október 23-i, A szabadság hangjai című koncertje áradó érzelmeket, magával ragadó erőt és katarzist ígér.
„Mi más is életünk, mint előjátékok szakadatlan sorozata ahhoz az ismeretlen dallamhoz, amelynek első, ünnepélyes hangját a halál csendíti meg? A szív fénylő hajnala a szerelem. Melyikünk sorsát nem zavarja azonban meg a boldogság első áradata után a vihar ereje, amely durva leheletével széttépi a gyengéd illúziókat, villámával lesújtja annak oltárát? És melyik mélyen sebzett lélek nem keres ilyen megrázkódtatások után nyugalmat a természet idilli csendjében és saját emlékeiben? A férfi azonban nem sokáig képes ilyen nyugalomban élni, és mikor a trombita felharsan, elsőnek rohan a csatába, a legveszélyesebb posztra, hogy a küzdelemben ismét visszanyerje önmagát és belső erejét.”
Így foglalta össze Liszt Ferenc a Les Préludes programját. Tizenkét szimfonikus költeménye közül ez volt a harmadik, és ez vált a legnépszerűbbé már keletkezésekor is – olyannyira, hogy a zeneszerző önironikusan Gartenmusikként, azaz kerti muzsikaként beszélt saját művéről.
A szimfonikus költemény műfaját – amelyben a nagyzenekari mű alapját egy nem zenei (hanem leggyakrabban irodalmi) műalkotás narratívája szolgáltatja – Berlioz teremtette meg és Liszt tökéletesítette. Utóbbi Les Préludes című alkotása a francia költő, Alphonse de Lamartine Méditations poétiques (Költői elmélkedések) című műve nyomán keletkezett. A bemutatója 1854-ben volt Weimarban. A mű egyetlen, öt részre tagolható tételben mutatja be a zene eszközeivel az emberi sorsot: a halandóságot, a szerelmi boldogságot, az élet küzdelmeit, az elvonulást és végül a győzelmet.
A fiatal Bartók Béla sokat tanulmányozta Liszt szimfonikus költeményeit. Mindössze 22 éves volt, amikor megírta első nagyzenekari művét, a nagy előd hatása alatt keletkezett Kossuth szimfóniát. E zenei hagyaték mellett korának fontos politikai témája, a magyar függetlenség kérdése, illetve a hazafias eszmék előtérbe kerülése is foglalkoztatta az ifjú zeneszerzőt. A zenemű középpontjában Kossuth Lajos áll, aki Bartók számára épp e függetlenség jelképe volt. A szimfonikus műhöz fűzött magyarázatában így írt erről:
„A magyar történelemben 1848 egyike a legnevezetesebb esztendőknek: ekkor tört ki a magyar szabadságharc: élet-halál küzdelem, melynek célja volt véglegesen megszabadulni az osztrákok és a Habsburg-dinasztia uralma alól. A forradalom vezetője, lelke Kossuth Lajos volt. 1849-ben az osztrákok látván, hogy a magyar csapatokkal szemben egyre-másra vereséget szenvednek, segítségül hívták az oroszokat, kiknek sikerült a magyar hadsereget teljesen legyőzniük. Így látszólag örökre megsemmisült a magyar államiság. Ezek az események szolgálnak a szimfóniai költemény programjának alapjául. A mű tíz, egymással szorosan összefüggő részből áll, melynek mindegyikét a kezdetén levő felirat magyarázza.”
A szimfonikus költemény eszmeiségében, tematikájában és felépítésében is a liszti hagyományt és ezen belül is a Les Préludes-t idézi. A mű Kossuth alakjának bemutatásával indul, ezután a hazáért érzett csendes aggodalom, a habsburgi zsarnokság bemutatása, majd a tettrekészség, a fegyverbe hívás, végül a vereség katasztrófája és a csöndes gyász témája jelenik meg benne zenei formában. A Richard Strauss-i modern hangzás vegyül benne a magyar dallamvilággal. A fúvósok karakteres szólamai figurázzák ki az osztrákokat, az elvesztett szabadságharc vigasztalan fájdalmát pedig az üstdob fortissimója jeleníti meg.
„Kossuthot egy verbunkos jellegű zene, míg a vele szemben állókat a Haydn által írt császári himnusz torzult verziója szimbolizálja”
– mesélt a műről az október 23-i hangverseny karmestere, Hollerung Gábor.
Az 1904-es bemutatón a Filmharmonikusok osztrák zenészei tiltakoztak a Habsburg-birodalmat kigúnyoló mű ellen, a Kossuth szimfóniát – és a premieren magyar ruhában megjelenő zeneszerzőt – azonban tombolva ünnepelte a budapesti közönség. Bartók alkotói életében ez a rövid időszak volt az egyetlen, amikor mind témaválasztás, mind stílus szempontjából olyan műveket komponált, amelyeket a környezete és a nagyközönség várt, értett és nagyra értékelt. Csáth Géza A muzsika mesekertje című könyvében így írt róla:
„Ő volt, aki Richard Strauss művészetét átültette magyar földbe, megírta a Kossuth szimfóniát, a műfaj formáit találékonysággal újra teremtve a magyar zenéhez. Szín magyar lelket, beethoveni erőt vitt a mi zenénkbe… […] Mikor az ifjú művész nagy művét bemutatták, a magyar közönség lelkesült és hosszas ünnepléssel tüntette ki Bartók Bélát, mintegy felkiáltva: Heuréka!”
A Kossuth szimfóniát nem sokkal később Angliában is előadták, de hatalmas sikere ellenére Bartók életében többször mégsem került műsorra: legközelebb 1961-ben csendült fel a Magyar Rádió 1961-ben rendezett hangversenyén.
A két nagy klasszikus mellett kortárs darabot is hallhatunk a Liszt Ünnep koncertjén. Szentpáli Roland kantátája, a Berzsenyi Dániel költeményét idéző A magyarokhoz a Müpa zeneműpályázatának egyik díjazottja volt 2020-ban. A szólókürtre, énekhangra és további kürtökre komponált mű szerzőjét a vers ereje és aktualitása inspirálta.
A három nagy hatású, magával ragadó művet Hollerung Gábor és a Budafoki Dohnányi Zenekar tolmácsolásában hallhatja a közönség a budapesti Liszt Ünnepen. A hangversenyre a Müpában, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben kerül sor október 23-án.
